8.fejezet

                          8.fejezet

/Robert Black szemszög/

A napok csak úgy rohantak életem futópadján.Minden percben gondoltam rá,de azon nyomban igyekeztem kiűzni őt.Ennyi lett volna?Mit is vártam…De neki is ott a vére,mármint ő egyenes ági leszármazottja az alakváltóknak.Én már két hete farkas vagyok,ez egyet jelentett azzal,hogy nem öregszem.Ez van.Így legalább örökké gondolhatok baba arcára,barna szemeire,ragyogó mosolyára,réz barna bőrére,s a varázslatos csillogásra a szemében…sosem tudtam,hogy csak halucinálok,vagy tényleg ott van.Ott kell,hogy legyen,mert vámpírszemeim elől semmit nem lehet elrejteni!Amikor a kocsmában láttam,nem volt meg benne a csillogás,csak színtiszta üresség.Anya azt mondta,bennem is ezt látja,ürességet…A hiánya olyan volt,mint a drogosnak a heroin.Nem tudok nélküle élni!Mindig elképzelem,mi lenne ha…ha nem teszem meg azt este.Akkor biztosan belém szeretne,ahogy én ő belé.Kiderülne a titkom,ő is farkassá változna,aztán egymást csókolva halunk meg a naplementében…olyan nyálas ez az egész,én mégis erre vágytam,vágyok,vágyni fogok.Csak egy csók,vagy szájra puszi és engem utána meg is ölhetnek!Bárcsak vele lehetnék!Már sok mindent próbáltam elelejtésére.Vissza akartam térni régi,elavult szokásomhoz,a nők szédítéséhez.Sosem jött össze…a randi végén már majdnem üvöltöttem a fájdalomtól.Ma is egy kedves lánnyal találkozok,Veronica-val.A lány sacsogott az elmúlt randiairól,a csalódásairól.Engedelmesen bólogattam,mintha tényleg figyelnék a lelkes kislányra.Alig lehetett több 16-nál,de látszott rajta,hogy nem egy angyalka.Kicsit rock-os beütése volt,a fehér tincsekkel fekete hajában,s a fekete rúzzsal.Végig dumálta az egész vacsorát,észre sem vette,hogy én egy falatot sem ettem.Éppen hazakísértem,dzsekimet a vállára hajtottam,nehogy megfázzon a drága.Az ajtónál rám mosolygott és megpuszilta az arcomat.

-Nem jössz be?-húzta csábos mosolyra ajkait.Elgondolkoztam egy pillanatra,majd beléptem a ksi lakásba.-Anyám…khhm…már szerintem hétkor kiütötte magát.-magyarázta az ágyon fekvő anyját látva.-Ja,biztos.-vette ki kezéből a whisky-s üveget.Cipőmet ledobtam az ajtóban,becsuktam magam után és a lány után sétáltam.Megragadta a karomat,kicsit sem leplezte ámulatát az izomat láttán,behúzott a szobájába.-Bocs,hogy kupi van….Rossz szokás.-szabadkozott.

-Semmi baj…-suttogtam.Bekapcsolta a magnót,amiből csendesen zene szólt.Ugyanaz a forgatókönyv minden áldott este.Amikor egy pillanatra elragad a mámor,s elfelejtem őt.Utána bűntudatom lesz,megvárom amíg a lány elalszik és lelépek.Veronica megadta a kezdő lökést egy tüzes csókkal a nyakamra.Férfi ösztöneim azonnal kapcsoltak és megszűnt a külvilág…

                                                         <><>

Hajnalban kiosontam az ajtón,gyorsan felöltöztem és elhagytam a lakást.Megint ő járt az eszemben,sosem tudom arcát kiűzni majd a fejemből.Beletapostam a gázba és hazahajtottam.Apa már a verandán várt rám,karba tett résszel.Sóhajtva még a kocsiban meggyújtottam egy cigit,majd kiszálltam.Látványosan kikerültem a fatert,de ő vállba lökött.

-Hol voltál?-kérdezte flegmán.Lezserül felé fordultam,füstöt véletlenül az arcába fújtam.

-Csajnál.-zártam rövidre a dolgot.Sóhajtotta és belökött a bejárati ajtón.

-Meddig akarod ezt csinálni?Ahelyett,hogy az igazit keresnéd…-prédikált.

-Én nem vagyok olyan,mint Te!Cseszd meg apa!-üvöltöttem.Ökle az arcom felé indult,de én kikerültem.-Az egész család az igaz szerelmet papolja nekem.Tele van vele a faszom!Menjetek ma geciba a rohadt igaz szerelmetekkel együtt!-vágtam a képébe.Kezeim remegtek,de leküzdöttem.Felfutottam a szobámba,nem törődve Rose néni megvető pillantásával.Beledőltem az ágyba,ahol majdnem kiégettem a lepedőt a cigivel.Egymás után húsz szálat elszívtam,de ez sem nyugtatott le.XBOX360-nal kezdtem játszani,meg sem néztem melyik játékot rakom be.Csak nyomkodtam össze-vissza a gombokat.Amikor felkelt a nap,abbahagytam a játékot.Már az időt sem számolom,hogy mióta nem láttam…Talán egy hónapja?Kettő,három,négy,öt?Kitudja…már magával az idővel sem törődök.

/Henriett Call szemszög/

-Francba,francba,francba!-rúgdostam a gázpedált.-Ne most,kérlek ne most!-ütöttem a kormányt.Az utat hatalmas füst felső takarta szemeim elől,amit a kocsim motorja okozott.-Ez nem lehet igaz!-hitetlenkedtem.Hirtelen akartam kiszállni a kocsiból,mire a hasamban élő lény nagyot rúgott az egyik bordámra.Tettem még egy próbálkozást,ezúttal sikerült.-Megnehezíted az életem…-suttogtam a hasamnak.Baseballsapkámból kilógott egy tincs a hajamból,ezért visszadugtam a sapka alá.Felnyitottam a motorháztetőt,mire a füst eltömítette a légcsövemet.Örökké tartó köhögésbe kezdtem,kb. tíz percig fülladoztam,míg végül sikerült újra levegőhöz jutnom.Káromkodva kerestem a szelepet,ami minden bizonnyal a eresztett.Annyira forró volt,hogy egyszerűen még megközelíteni se tudtam.Megint sírni kezdtem,ezen a napon már tízedszerre.Visszaültem a kocsiba,ami semmi közepén.-Hogy a fenébe lehet megtalálni azt a rohadt Forks-ot?!-dőltem hátra az ülésen.Kellemetlen volt,így az erdő mellett parkolni,kitudja hol.Dühösen haraptam bele a csokimba,ami csak még jobban hízlalt.Furcsa módon,csak kilenc kilót híztam az a hét hónap alatt,azt a hasamra.Azért mégis figyelek,hogy mit eszek,de most csokin kívül nem volt nálam más.Ráhajtottam fejemet a kormányra,az ajtókat lezártam,a fűtést felkapcsoltam.A kocsiban hamar 30 fokos hőség keletkezett,aminek nagyon örültem.Mit keresek én itt?Miért nem volt jó nekem Ciara-nál?Minden emlékem rossz amit ott töltöttem.Kivéve egyet…Rob.-sóhajtottam.Remélhetőleg ő is itt lesz a Cullen családnál.Nem akarok találkozni megvető pillantásával,amint meglátja a hasamat.Szememet újra ellepték a sós könnyek,majd végig gurultak az arcomon.Tényleg nem kéne itt lennem…Beleharaptam az ajkamba,mire feltűnt a rendőrautó.Megállt előttem és intett,hogy szálljak ki.Már csak ez hiányzott!!!

-Hölgyem!-köszöntött egy biccentéssel.Megtámaszkodtam a kocsim ajtajában,úgy néztem végig a kb. 55-60 éves férfin.

-A kocsim lerobbant…-magyaráztam.-Henriett Call vagyok!-nyújtottam kezet a bajszos férfi felé.Erősen megrázta,majd ő bemutatkozott.

-Charlie Swan…-motyogta.Bólintottam.-Hova tart?

-Forks.Gőzöm sincs merre kéne mennem…-sóhajtottam.

-Call….miért olyan ismerős nekem ez a név…-motyogta magának,majd észrevette,hogy válaszoltam a kérdésére.-Én onnan jövök…Ha gondolja elvihetem,a kocsiját meg majd elvontatjuk.-ajánlotta.Mégis van Isten!Boldogan bólintottam és a táskámért nyúltam,ami a kocsi hátsó ülésén pihent.Jobb vállamra akasztottam,majd bezártam a kocsit.Beültem a rendőr kocsijába,aki telefonált.Szívem a torkomban dobogott…Hogyan tovább?-Hova vihetem?-ült mellém fáradtan Charlie.

-Tudja Mr.Swan…-kezdtem.

-Charlie.-javított ki.Bólintottam és elölről kezdtem a mondandómat.

-Tudod Charlie…nekem nincs hova mennem.Egy ismerősömet keresem,de nem hiszem,hogy ők befogadnának.Kérdésekre kell válasz,meg hát alig ismerem őket…-megint könnyezni kezdtem a szerencsétlenségem miatt.

-Semmi baj!Addig nyugodtan jöjjön hozzám.-ajánlotta.Ez a pasas nagyon kedves.Mosolyogva bólintottam.Az út további részében nem beszéltem Charlie-val,pedig lett volna mit megköszönni neki.

/Robert Black szemszög/

Nem ez lehet igaz!Tényleg a ő lett volna?De ő nem…nem lehet itt!Charlie vitte el…de!Ez nem eleht igaz!Mit keresne itt?Szívem a torkomban dobogott,hogy újra láthattam és hallhattam a hangját.De ő nem…TERHES!Őt mint anyaként elképzelni,lehetetlen.Nem szabadott volna úgy ott hagyni szegényt!Tudhattam volna előre…Látnom,hogy tényleg ő e!Még ma elmegyek megnézni…

Tudom,hogy rövid…Csak azért,mert sietnem kellett vagy apum kinyír.xD remélem meg lesz az öt komment!!!!Láw:*babey vampire*