7.fejezet

Sok találgatás érkezett,hogy mi is lesz Heny-vel…vámpír,halott?Csak annyit mondok:egyiksem.A többit olvasás árán tudhatjátok meg.Na de ennyi duma bőven elég J jó olvasást!

/Henriett Call szemszög/

Csipogó hangra ébredtem.A fejem irtózatosan fájt,kitudja mitől.Egyszerűen minden kiesett,amit eddig tudtam az életről,magamról.Hogy hívnak?Hol vagyok?Mi történt?Annyi kérdés cikázott a fejemben,meg sem bírtam őket számolni.Ezer tű csípte a számat,teljesen kiszáradtam.Üvöltöttem volna,hogy adjanak egy kis vizet,mert nem bírom ki.Egy hang sem jött ki a torkomon,csak a ziháló levegővételem.Arcom égett,kezeimet nem tudtam megmozdítani.A jobb kezemet sikerült megmozdítani,de mintha le lett volna kötözve,egyszerűen nem emelkedett.Erőltettem,de egy anyag valami megakadályozott.Hideg kezek szorítását éreztem az arcomon,majd egy férfihang.

-Henriett?!Hallassz?-kérdezte egy ismerős hang.Megráztam a fejem,ami nemnek tűnt,de közbe igen akart lenni.-Ki tudod nyitni a szemed?-kérdezett újra.A sötétség mindent elborított,nem volt egy rés sem,amin ki tudtam volna kukucskálni a külvilágra.Szívem őrült tempóban kezdett verni a felismerésre,nem tudok mozogni sem látni.Végül –nagy erőlködés után-a szemeim kipattantak,s egy ideges,aggódó arccal találtam szembe magam.Annyi információ tódult az agyamba,hogy megfájdult,már ha ennél jobban fájhat.Igazam volt,tényleg le voltam kötözve.-Sajnálom…-suttogta Nick,amint észrevette mit tanulmányozok.Értetlenül pislogtam rá.-Csak a legjobbat akarom neked!-tette hozzá.Megráztam a fejem,hogy ez aztán nem a legjobb.Egy nővér sétált be,mappát tanulmányozva.Felnézett rám és kedvesen elmosolyodott.Egy fintort erőltettem arcomra,látszott rajta,nem sikerült az alakításom.Kitessékelte Nick-et,megfogott egy tűt és felém közelített.

-Ne!-sikítottam és kapálódzni kezdtem össze-vissza.-Segítség!!!-ordítottam torokszakadtából.A tű végül helyet talált magának,a lábamban.A nyugtató azonnal hatott,minden hangom elszállt,csak a kiszáradt torkom maradt.Sajnálkozó arcú doktor,magyarázott valamit,hogy át kell szállítani.Miért nem haltam meg?Akkor most nem kéne elviselnem ezeket a kínokat.Két órával később-miután vagy ezerszer megvizsgált az orvos-egyedül maradtam.Egy ágyhoz voltam kötve,még a vállamat sem tudtam megmozdítani.Kopott,kék falak vettek körbe,az ágyamat pedig csipogó gépek,amik a testemre voltak kötve.Bal csuklóm szorosan be volt kötve,egyáltalán nem éreztem.Az összes vér az arcomba tódult,örök pirosságot tükrözve a világ felé.Abbahagytam a tanulmányozást,inkább az ajtón lévő üvegen próbáltam átlátni.Nick valami papírokat írt alá.Remélem kivisz erről a borzalmas helyről.Fél óra elteltével sem történt semmi.Monoton ürességet éreztem a mellkasomban.Semmi érzelem.Éreztem,hogy elfelejtettem valami fontosat,ami most semmiképpen nem akar az eszembe jutni.Már az abc betűit is átnéztem,hátha azt felejtettem el,de az tökéletesen ment.Unaloműzöőként használtam a szorzótáblát,s az is úgy ment,mint a karikacsapás.Ismerősök nevét kezdtem számolgatni,de ötnél abba kellet hagynom,mert egy csapat ápoló lépett be.Az egyik éles tűvel a kezében,amit belenyomott a combomba.Az egész testem elernyedt,lebénított.Nem sokkal később el is szundítottam.

Most is fejfájásra ébredtem.Ezúttal egy keményebb ágyon,kopott,szürke falakkal,csak egy íróasztal díszelgett a rácsos ablak alatt.Valami szörnyű az egész hely!Felültem az ágyn,majd hamar visszacsapódtam.Bőrszíj tartott fogságában,pontosabban a karomat.Rá kellet jönnöm hol vagyok.Diliházban!!!Könnyeim patakozni kezdtek a szememből,lecsöppentek a fehér lepedőre,szép kis foltot hagyva.Sejtettem miért vagyok itt.Nick nem akármilyen papírokat írt alá.Hát,így jár aki 18 évesen meg akarja ölni magát.A pokol tüze helyett,még rosszabb helyre kerül.beolvasnék Istennek,hogy miért pont velem kell ezt csinálni.(?)Az ajtó kicsapódott és leszedték rólam a szíjat.Kérdeztek pár dolgot,amire csak vagy bólogattam,ráztam a fejem.Hallgatási fogadalmat tettem.Ha ők nem szóltak,hogy ide hoznak,én sem fogok beszélni.Sikerült igazodnom a nappalokhoz és az éjszakákhoz,mivel az ablakomon jól kiláttam az égre.Ruhám csak egy hipó szagú lepel volt,ami inkább hálóingre hasonlított,mindennap újat kaptunk belőle.Vagy kimosták…ilyen piti dolgokkal foglalkoztam.Párszor,éjszaka mások sikítására ébredtem,vagy éppen üvöltésére.Szerettem volna én is sikítani vagy ordítani,de fogadalmam kötött.Egy porcicával játszottam,mikor az ápoló lépett be mosolygó arccal.Óvatosan felnyalábolt a földről,a saját lábamra kényszerített.Kiléptünk a folyosóra,ahol végig ajtók álltak egymás mellett.Megjegyeztem a sajátomat,amin egy hatalmas 213-as állt.A csempe néha nyikorgott a talpam alatt,a sok horpadástól és töréstől.Mogorva arcot vágtam,pedig sírni lett volna kedvem.Egy póker játékban biztosan én nyernék evvel az arccal.Megállított egy fa ajtó előtt,kinyitotta és valami Dr.ízét mormogott az orra alatt.Beléptem Dr.izé szobájába,ott ült egy nagy asztal mögött,fotelben.Keretes szemüvege alól engem kémlelt,alaposan tanulmányozta az arcomat.

-Kérem,Henriett!Foglaljon helyet!-mutatott az asztal előtt álló székre.Sietve bólintottam,s leültem a kemény székbe.Kényelmesen elhelyezkedtem.-Jól érzi magát?-kérdezte.Megráztam a fejem.-Mi a problémája?-erre nem tudtam mit csinálni.-Nem szeret beszélni?-bólintottam.-Leírná?-tolt elém papírt meg ceruzát.Felkaptam a ceruzát és csúnya betűkkel körmölni kezdtem.

„Az életem szívás…Egyszer csak itt ébredek.Valamit elfelejtettem,nem tudom mit…”Az írás végeztével az orvos elvette a papírt és homlok ráncolva elolvasta.Lehajtottam a fejem,ajkaim önkéntelenül elnyíltak egymástól és sóhajtottam.-Fontos dolgot felejtett el?Úgy érzi nem tud élni nélküle?-köntörfalazott a doki.Elgondolkoztam.Elég fontosnak tartottam a dolgot,ezért igent bólintottam.-Mivel,vagy kivel kapcsolatos?Ezért lett öngyilkos?-kérdezett rá.Egy szőke férfi jutott eszembe,barna szemekkel.Az emléktől összerezzentem.Valami rémlett,de nem voltam benne biztos.Megint körmölni kezdtem.

„Szörnyű volt…fájdalmas!Megkérdezte kell e fuvar…aztán nem emlékszem.Azt hiszem innen indul az egész…”Elvette a papírt és elolvasta.-Bántotta magát?-kérdezte gondolkodás nélkül.Bólintottam.-Mit csinált?-erre elgondolkoztam.

„Megcsinálta…aztán kirakott az utcára,s megfenyegetett,ha elmondom valaki akkor megöl.”Az orvos helyeslően bólogatott.-Ki volt ő?-erre megráztam a fejem.Nem emlékeztem.Szomorúan hajtottam le a fejem,az arca ott lebegett előttem,de a neve egyszerűen kiesett.-Fáj valami?-megráztam a fejem.Valaki vagy valami,még nagyon fontos.Két dolog is…Annyira nem jut eszembe,jó lenne visszakapni a memóriámat.A doki még hozzám beszélt de máshol jártam.Aznap este,mikor megtörtént a „baleset”…A teszt és Rob!Felordítottam és az ajtóhoz futottam.Az kinyílt,de erős kezekbe ütköztem,ami az ápoló volt.Bőgtem a karjaiban,nem akartam elhinni.Belökött a szobámba,és én az ablakhoz mentem.A rácsokat veszítgettem,nem sok sikerrel.Valahogy el kell tűnnöm innen!Ez a nap kifárasztott,túl sok az infó….Ráborultam az ágyamra,mint egy halott.El kell tűnnöm!Párnámba fojtottam a sikolyomat,nehogy bejöjjenek egy adag nyugtatóval.Beültem a szobám jobb sarkába,figyeltem az ablakom üvegén lecsorgó esőcseppeket.Magamban számolgattam a másodperceket,hátha elalszok.A vas ajtó mögül halk beszélgetés jött,amire én azonnal felugrottam.

-Miss Call!Látogatója van.-jött be a Richard nevű ápoló.Bólintottam,majd bejött az ajtón legjobb barátom,Nick.Szörnyű bűntudat tükröződött a szemében,amint meglátott.Már több napja nem néztem tükörbe,szóval nem nagyon tudtam mire hasonlíthatok.Beletúrtam a hajamba,Nick leguggolt mellém.

-Annyira sajnálom…-suttogta.Gondosan kerültem a pillantását,nem akartam megsajnálni.-Beszéltem az orvosoddal…Velem sem fogsz beszélgetni?-kérdezte elgyötört hanggal.Megráztam a fejem.Felsóhajtott.-Csak a legjobbat akarom neked.-biztosított.Halk morgás tört elő a torkomból,azt hittem nekiugrok Nick-nek.-Mennem kell.Majd még jövök.Rendben?-bólintottam.Elhagyta a szobát,vele együtt a remény erejét.Kezem automatikusan a hasamra csúszott.Senki sem tudja,hogy gyereket várok.Ez a tény kicsit megnyugtatott,mert biztosan elvennék tőlem.De ha több hónapot maradok itt,akkor….észre fogják venni!A gondolatra könnyeim előbújtak,eláztatták az arcomat.Az ajtóhoz kúsztam,ahol éppen belökték a kaját,köztük a gyógyszereimet.A bogyókat kihajítottam az ablakon,az ételt óvatosan megrágcsáltam.Két kanállal később elment a kedvem az evéstől.Érdekes módon az ajtóm felnyikordult,mikor kezemmel magam felé húztam.Ezek szerint elfelejtették bezárni…Kellemes hideg csapott az arcomba.Póker arccal másztam ki a folyosóra,ahol egy lány ült.Ugyanolyan ruhája volt mint nekem,csak sokkal-sokkal rosszabb állapotban lévő arca.Nem engem nézett,hanem az ujjait,közben halkan énekelt.

-Jég dupla whisky-vel…-dúdolta,majd a basszus gitár hangját próbálta utánozni.Négykézláb elfutottam előle,mielőtt észrevesz.Sehol nem volt senki.Elértem egy termet,ahol szekrények voltak.A 213-ashoz mentem.Veszítgettem,csavargattam,nem nyílt ki.Utolsó próbálkozásként berúgtam a lábammal.A zár felsikított,kinyitottam a szekrény mini ajtaját.Mindössze csak ruha,papírok és hivatalos adatok voltak benne.Nekem nem is kellett több.Abban a pillanatban levettem a lepelt,s felkapkodtam magamra a ruháimat.Csúnya vérfolt égtelenkedett a felsőmön,ami arra a végzetes éjszakára emlékeztetett amikor öngyilkos próbáltam lenni.Az iratokat zsebre vágtam.A csempében visszatükröződött az arcom,ami mint egy zombi olyan volt.Ujjaimmal próbáltam kifésülni a hajamat,több kevesebb sikerrel.Leszarom,hogy nézek ki!Az órák,percek,másodpercek az elmúlt napok,hónapokban,években jelentésüket vesztették.Ezért felsikítottam,mikor megláttam a naptárt.Április 12.-ét mutatott.Vagyis….egy hónapja poshadok ezen a lepra telepen.Mocorgás jött az ajtó felől.Idegesen kapkodtam ide-oda a fejem,hátha van menekülés.Csak egy ablak állt tőlem fél méterre.Kitártam az ablakot,majd ugrottam.Szerencsére még időben észrevettem,hogy két emelet magason vagyok.Megkapaszkodtam a téglafalban,lábamat is ahhoz illesztettem.Alig választott el a föltől két méter,amikor elvesztettem az egyensúlyomat és leestem.Fejem nagyot koppant a fűben,viszont felnevettem.ez legyen a legkisebb gondom!Felugrottam a földről és a kovácsoltvas kapu kapu felé futottam.Átmásztam felette,most már rutinosan ugrottam le az utolsó pár méternél...

5 komiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!!! Új blogom:www.igaziszelrem.blogspot.com