4.fejezet

Sziasztok!Most kivételesen Henriett szemszögéből írom a fejezetet.Remélem azért elnyeri a tetszéseteket.       


                                  4.fejezet
/Henriett Call szemszög/

3 hónappal később...
Azt elmúlt hónapok gyorsan elteltek.Végig hülyéskedtünk Rob-bal az egész sulit.Mindenkinek könnyebb volt így,hogy nem gondoltam a gondjaimra.Néha úgy éreztem megfulladok a gondjaimtól,de ott volt az örökké mosolygó barátom,akit ma már a legjobbnak mondhatom.Még a nevelő szüleim büntetése sem tudta elvenni a kedvemet,mert tényleg a nap minden percében boldog voltam.Igaz,az első pár hétben még csak egy puszit sem tudtam adni neki,mert túlságosan feszült voltam.Sokat beszélgettünk,hogy melyikünknek milyen problémái vannak.Én kb. mindent elmondtam neki az idekerülésemről,de a levélről egyáltalán nem beszéltem,ezért bűntudatom is van.Ő is beszélt a családjáról,de nagyon felszínes dolgokat mondott,amik egyáltalán nem nyugtattak meg.A bátyjával és annak barátnőjével él,néha beugranak látogatóba a rokonaik.A szülei valahol Alaszkában dolgoznak,de nem mondta miért hagyták a bátyjával.Kicsit felzaklatott a zárkózottsága,de hamar túltettem magam rajta.A suliban már majdnem mindenki nevét tudtam,igazából csak a lényegesebb személyek nevét,pl:akivel matekra járok,vagyis Dan.Sok ember "szeret" állítólag,de ez amolyan:legyünk jóba mert így helyes barátság.Nem firtatom,megelégszek Robert Black barátságával.Neki sincsenek különösebben kedves haverjai,csak akikkel régebben eljárt bulizni.
A szobámban ültünk barátommal,valami földrajz házit próbáltunk megcsinálni.Legtöbb időt itt töltöttük vagy a kedvenc kávézónkba.Bambán bámultam a házi feladatot,mintha kínaiul lenne írva.Sóhajtottam,mire Rob megbökte a homlokomat.
-Hallottad,amit mondtam?-kérdezte sértődötten.Felnéztem rá és megráztam a fejem.Tök mással voltam elfoglalva,de már én sem tudom mivel.-Ma...el kell halasztanunk...a találkozót.-itt a bulira gondolt,ahol csak beszélgetni szoktunk.
-Hogy,hogy?-döbbentem meg.-De már vagy két hete el akarunk oda jutni!-emlékeztettem.Szomorkásan rázta a fejét.Nem értettem ezt a reakciót,mert nagyon sokat kellett járkálnunk,hogy kaphassunk egy meghívót erre a partira.
-Van egy gond otthon...sajnálom!-sütötte le szemeit.-De te nyugodtan elmehetsz!-vágta rá azonnal határozottan.Elfintorodtam és majszolni kezdtem a krémest.Imádom az édességeket,ezt Rob is jól tudja,ezért hozott nekem sütit.Kézzel etettem,egyáltalán nem zavart,hogy néz közben.-Csupa maszat a képed...-nevetett és letörölte kezével az arcomon maradt krémet.Ami zavarba hozott,hogy lenyelte ujjairól.Arcom elvörösödött,úgy csinált mintha nem venné észre.
-Nem hiszem,hogy elmegyek...-hoztam szóba az előbbi témát.-Majd máskor.-mosolyogtam.A mobilja rezegni kezdett a zsebében.Megnézte a kijelzőt,majd kinyomta.-Menned kell...-sóhajtottam.Apró puszit lehelt a homlokomra és leszáguldott a lépcsőn.Ezekkel a kis mozdulatokkal,gesztussal,annyi remegést váltott belőlem.De ő csak a barátom,se több se kevesebb.Hisztisen csaptam össze a földrajz könyvet.Kint már a Hold igyekezte leverni a napot az égről,ami két perc múlva be is következett.A félig nyitott ablakom már bekúszott a hideg,engem megborzongatva.Sidney,Jason és Charlie elmentek meglátogatni Jason anyját,ezért két napig egyedül lehetek a házban.Összeszorított fogakkal álltam a ruhásszekrényem előtt.Kikaptam egy fekete koktélruhát,hozzáillő csipkeharisnyával.Óvatosan magamra akadtam a ruhadarabokat,majd egy cipő után keresgéltem.Nem tartottam magassarkút,ami illet volna ehhez a bájos ruhához,amit Rob-tól kaptam erre az alkalomra.Átfutottam Sidney-ék szobájába,ott pokolászni kezdtem,mire megtaláltam egy kevésbé feltűnő,5 centis sarokkal rendelkező szandált.Elégedetten állapítottam meg,hogy a cipő még hordható állapotba van,ezért gyorsan fel is húztam őket.Szépen illet sovány,hosszú lábaimra.A tükör előtt megcsináltam a hajam,laza kontya kötöttem és tettem bele egy kék csatot.A sminkkel nem különösebben foglalkoztam,csak egy kis szájfényt erőltettem magamra.Laza léptekkel sétáltam le a lépcsőn,arcomon az erőlködés minden jelével,nehogy elessek.Amikor az utolsó lépcsőfokra értem,sóhajtottam,amit azonnal megbántam,mert hasra estem.Rob ezen biztos jót röhögött volna,áldom a sorsot hogy nem látta szerencsétlenségemet.Megfogtam a fekete bőrdzsekimet és kitántorogtam az ajtón.A hideget meg sem érezve fogtam a jegyet és a parti felé vettem az irányt.Lábaimat próbáltam kecsesen mozgatni,mint a filmben lévő színésznők,de ez annyira mint egy malacnak csirke hangot kiadni.Utána feladtam a próbálkozást,körbenéztem az utcán hátha lát valaki,lekaptam a cipőt a lábamról és futni kezdtem a szálloda felé.Mikor odaértem,már hallatszott a lágy zene.Igazából.csak azért akartam ide eljönni,mert itt lesz a világ legnagyobb gyémántja és nekem mindenképpen látnom kell.Felkaptam a szandált,"kecsesen" betáncikáltam a hatalmas előtérbe,ahol a jegyeket kérték,én pedig készségesen az őr kezébe nyomtam.Gyönyörű,kristálycsillár lógott a mennyezeten,bézs színű kanapék és fotelek díszelegtek a fal mellett,varázslatos képet lógtak felettük.Megbabonázva lépkedtem a mintás,perzsa szőnyegen,míg el nem értem az egyik asztalt,ahol finomabbnál finomabb koktélok sorakoztak.Az egyiket megragadtam és szívószálat dobtam bele,aztán lassan sétálgatni kezdtem a bámészkodók között.Ha itt lenne Rob,biztos tudna mondani valamit erről a helyről,hisz ő olyan okos.Tanácstalanul bolyongtam,amíg meg nem találtam egy nagyobb embertömeget.A hatalmas,csillogó-villogó,színtelen gyémántot csodálták.Nagyobb volt,mint a régi számítógépen monitora,körülötte ezernyi piros csík,ami a biztonsági berendezést jelezte.Észre sem vettem,hogy már vagy 10 perce bámulom a gyönyörűséget,mire valaki megkocogtatta a vállamat.
-Szép.Igaz?-kérdezte a mély férfihang.Kelletlenül fordítottam el fejemet a gyémántról.David állt előttem,akivel együtt járok földrajzra.
-Gyönyörű.-helyeseltem.-Te mit keresel itt?-kérdeztem végigmértem.Elegáns,fekete öltönyt viselt,haját most elsimította és mélyen a szemembe nézett.Ő is végigmért és elmosolyodott.
-Ritkán látlak estélyiben...Hol hagytad a testőrödet?-csipkelődött.Értetlenül ráztam a fejem.
-Rob?-suttogtam.Ajkába harapott és újra az alakomat méregette.
-Mindig vele vagy...csodálom,hogy most nem jött veled.-kuncogott és kihúzott a kíváncsi tömegből.
-Sajnálom.De most mennem kell.Eddig éreztem jól magam.-szabadultam ki erős karjaiból.Éppen a dzsekimet akartam felvenni,de utánam kapott és behúzott az egyik kihalt folyosóra.Teljes erőből a falhoz nyomott,becsukta maga után az ajtót.Amennyire béna vagyok magassarkúban,a földre estem,az 5 centis sarok meg kitört.Zihálva járta át testemet a félelem,hátra felé kezdtem csúszni a földön.
-Bocsáss meg.Ma láttam a haverod.Teljesen kifeküdt az  egyik kocsmában...biztos jobb időtöltés iszogatni,nem pedig egy ilyen hölgy társáságát élvezni ezen a csodás partin.-nyalta meg szája szélét.Rob...ivott?A félelem elszállt,helyette az aggódás.
-Meg kell keresnem!-pattantam fel a földről,mire David a falhoz szorított.-Eressz!-sziszegtem.
-Mi van meg benne,ami bennem nincs...?-kérdezte,de mintha nem is tőlem hanem magától.A gyomrom remegni kezdett a felismeréstől,kezeimet a mellkasára szorítottam,úgy próbáltam eltolni magamtól.Pont akkor nyitott be egy őr,amikor David meg akart csókolni.Az őr ránk kiáltott,hogy nekünk nem szabadna itt lennünk,jóformán kirúgott minket a partiról.Még időben tudtam szabadulni elrablómtól és sétálni kezdtem a téren.Fel alá,aztán megláttam a Szent Vince templomot.Leültem a lépcsőjére,s hallgattam New York zajait.Kocsik,dübörgő zene,nevető fiatalok,és még sorolhatnám.Sidney cipőjét lerúgtam a lábamról és elhajítottam messzire,ahol hatalmas pufanással földet ért.De vajon mit akart tőlem David?Mit csinált volna,ha nem jön az őr?Bele sem mertem gondolni,inkább későbbre hagytam ezt a témát.Egy emo lány ment előttem és rám morgott.Felkaptam a fejem,egy lány volt a suliból.Ő is felismert,aztán elfutott,amikor hátranézett.Követtem pillantását,ami egy részeg férficsapat volt.Már nagyon közel jártak,ahogy elnéztem ki is szúrtak minket.Az egyik megtorpant és összesúgott valamit a többieknek.A Katy nevű lány a suliból,elfutott a főútra,itt hagyva engem a félelemmel.Felugrottam a lépcsőről,ki akartam a nyitni a templom ajtaját,de az persze pechemre nem nyílt.Megkerültem a templomot,át a hamvas pázsiton.Négyen voltak,hárman Katy után eredtek,egy pedig utánam.Már-már hisztérikusan lökdöstem a hátsóajtót,ami egyszer csak kidőlt,én meg beestem rajta.Egy szálka beleállt a tenyerem,nem cicóztam gyorsan kihúztam,s meghallottam a közeledő gyors lépteket.Mezítláb futkostam az oltárnál,megkerültem és elbújtam az egyik gyónófülke mögé.Ziháló lélegzetemet próbáltam elfojtani,de nem nagyon sikerült.Szívem a torkomban dobogott,eszeveszett gyorsan.A férfi léptei felnyikorogtak,mikor a kidőlt ajtón lépkedett.Sikítani akartam,majd gyorsan befogtam a számat. Szinte éreztem az alkoholt a számban,amit a férfi árasztott magából.Telefonom után kezdtem tapogatózni,aztán rájöttem:OTTHON HAGYTAM!!!!A pánik elemi erővel tört rám,felkúszott a gerincemet majd elérte az agyamat,ahol tudatosult bennem,hogy lehet meghalok vagy még rosszabb.
-Tudom,hogy itt vagy...Henriett.-suttogta gúnyosan a jól ismert hang.Nem hittem a fülemnek,ezért óvatosan kidugtam a fejemet a fülke mögül.Háttal állt nekem,de még így feltudtam ismerni.Felnyögtem,mire megpördült tengelye körül és meglátta az arcomat.Most már sikítottam és hátraestem,majd a földre pottyantam.Kúszni kezdtem,hogy teljesen a fülkék mögött legyek,de túl gyorsan ért oda hozzám.El sem tudtam képzelni,hogy tudott ilyen gyorsan leküzdeni,csak úgy 100 métert.Két lépésnyire állt tőlem,kajánul vigyorgott.Nem csak piás volt,a szeme alatti karikák drogról árulkodtak.A torkomnál fogva ráncigált fel a padlóról,s a falhoz vágott,mint egy rongybabát.Felnyögtem a fal és az én testem találkozására,fejemet erősen bevertem.Már épp csúsztam volna vissza a földre,amikor erősen megragadta a vállamat.Azt hittem szétzúzza a kezei közt,de szerencsére nem így lett.-Sajnálom...de nem tudok uralkodni magamon.-suttogta a hajamba.Minden szót gúnyosan ejtette ki,egyre szorosabban ölelt magához,mélyen beszívta hajam illatát.Egy hirtelen mozdulattal kirántotta hajamból a kontyot tartó csatot,mit sem törődve hogy ez mennyire fájt.Újabban felnyögtem,mire ő jót nevetett.Eltolt magától,hüvelykujjával az alsó ajkamat simogatta,a szemében gyilkos fény csillogott.
-Rob...kérlek!-suttogtam sírástól remegő hangon.Könnyeim lekúsztak az arcomon,rácsöppentek a kezére.Gondosan kerülte a tekintetemet,sosem nézett rám.Felzokogtam,mikor kezét a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához.Könnyeimtől nem láttam semmit,de még így is ki tudtam venni a gyilkos szempárt.Éreztem,hogy azt fontolgatja most mit is kezdjen velem.Kezemet az arcához szorítottam és erősen próbáltam eltolni magamtól.Megrángatott,mint egy hisztis gyereket,aki az anyjával szegül szembe.Szorosan körbefonta a testemet,teljességgel lehetetlenné téve a szabadulásomat.Olyan erős volt...Arcomat csókolgatta,gondosan kerülve a számat,mintha az egy megközelíthetetlen hely lenne.Tüzes ajkai bizsergést váltottak ki belőlem,de elnyomtam magamban az érzést tudva,hogy ezek nem igazi csókok.
-Sikítsd a nevem!-utasított.A torkomon egy hang sem jött ki.Megráztam a fejem,hogy bizony ebből nem eszik.-Gyerünk!-ordította és nekivágott a falnak.
-Rob!-kiáltottam fájdalmasan.Elégedetten húzta ki magát,majd újra magához rántott.Testünk egymásnak simult,fejét a nyakamba temette,amit mohón csókolgatott.Minden egyes pillanat fájt,amit így kellett töltenem vele.Folyamatosan zokogtam,míg ő a nyakammal volt elfoglalva.A templomban csak az én ziháló légzésem,meg a néha-néha előtörő zokogásom visszhangzott.Durván belemarkolt a fenekembe,amit egy sikollyal nyugtáztam.Ördögien felkacagott.-Részeg vagy!-vádoltam,mire még jobban nevetett.
-Csak előtört belőlem a...szörnyeteg.Hidd el,Heny...rosszabb vagyok,mint az ördög!-suttogta sátáni hangon.Ő nem az a Rob,akit szeretek,hanem ő csak rossz kiadásban.
-Miért csinálod ezt?-kérdeztem.Abbahagyta testem pesztrálását,s a szemembe nézett.Annyi minden nem volt meg benne,mint amit még délután láttam.
-Kívánlak.-felelte nemes egyszerűséggel.-Mindenedet.-tette hozzá suttogva.Újból felzokogtam,szabadulni akartam gyilkos karjaiból,ami hatalmas fájdalommal járt,mert megpofozott nem akárhogy.-Maradj már nyugton!-dörrent rám.
-Vedd le rólam a kezed!-utasítottam határozottan.Kinevetett.Most ajkai megállapodtak nyakam ütőérénél,hűvös leheletét éreztem a bőrömön,majd a pengeéles fogait.Óvatosan felszántotta szemfogával a nyakamat,hosszú vér csíkot húzva maga után.Ijedten kapálóztam a karjai között,amire egy újabb rázás volt a válasz.Nem tudtam elképzeli,hogy lehet valakinek ilyen éles foga,hogy felsérti az emberi bőrt.
-Csak egy cseppet...-kérlelt könyörgő szemekkel,s ajkait a vérző nyakamra tapasztotta.Felnyögtem,mikor éhesen szívni kezdtem a véremet,nagyokat kortyolva éreztem mindjárt elvesztem az eszméletemet.Kezemmel a mellkasát paskoltam erőtlenül,jobb kezével durván összefogta hatalmas tenyerébe mindkét kezem,ballal pedig a tarkómat fogta.Szívverésem lassult,a levegővételeimből már csak szuszogás maradt.Hirtelen kicsapódott a templom hatalmas ajtaja és jó páran futottak hozzánk.
-Rob,ne!-ordította egy nő.Aztán minden elsötétült a szemem előtt.


Akár hiszitek,akár nem én elsírtam magam írás közben!Kérek öt komit,ami biztos felvidít majd engem!:(