15.fejezet+Szeretném megismerni Prológus

hát gyerekek elérkeztünk az első könyv végéhez....Sok jó emlék fűz a mi kis farkasunkhoz Hulein-hez.De egyszer tényleg mindennek vége!:(Na de ne szomorkodjunk,itt feji.Csak mert felelősségteljes író vagyok,kiteszem:+18-as karika xD!!!!!!!!A gyenge idegzetűek majd lépjének át pár sort :$Na de nem papolok,itt a feji!:DD


                                         15.fejezet


Sajnáltam magam,pedig igazán nincs szükségem rá.Embry nyitott be a szobámba,én meg ledöbbenve néztem.
-Mi a...?-akartam kérdezni,de ajkai hevesen csaptak le az enyémekre.Teljesen ledöntött az ágyon,egy szóval rám mászott.Nem értettem ez a hirtelen reakciót,de az ösztöneimen nem tudtam uralkodni.Akarom!Az ENYÉM!-üvöltötte a belső hangom.Keze az arcomat simogatta,közben egyre hevesebben,akaraton csókolt.Minden egyes szívdobbanása muzsika volt füleimnek,akadozó lélegzetvételei egyre csak feltüzeltek.Kezeim meztelen felsőtestére csúsztak,bejárva annak minden szegletét.Nem akarom őt elveszíteni,SOHA!Olyan hülye voltam,hogy itt mertem hagyni ezt a gyönyörű lényt....Semmi esélyem nem volt normális gondolkodásra,csak a szenvedélyt éreztem.Tudtam mi következik.Ezt mások békülős szexnek hívnák,de mi,itt,most,ebben a pillanatban eldöntöttük,hogy szeretkezni fogunk.Nagy különbség van a szex és a szeretkezés között!Csak ezt sokan nem vennék észre.Pólómat egy rántással leszedte rólam,de nem nézett rám.Ebből is megbizonyosodtam abból,hogy nem valami másról van szó.Csókunk közben a szemembe nézett,egy pillanatra sem szakította félbe a szemkontaktust.Mikor meggyőződött,hogy én sem akarok mást,behunyta a szemeit és ő is átadta magát "férfiösztöneinek".Nyakamat csókolgatta lágyan,nagyon lassan,ami nekem az agyamra ment.Lábammal berúgtam a mögötte lévő nyitott ajtót,hatalmas csattanással be is zárult.Ha erősebben rúgom talán kiesik a keretéből.
-Szeretlek.-suttogta,mikor én a lehúztam a nadrágját.Szóval ilyen,amikor tudod,hogy nem vagy egyedül és szeretnek.Rég éreztem ezt.Minden félelmen elszállt abban a pillanatban,mikor kimondta ezt.Oly' régen hallhattam ezt tőle,szinte kívántam,hogy mondja el többször.Sajnos erre nem került sor,mert ajkai lecsaptak az enyémekre.Boxerében alul öltözöttnek érezte magát,ezért leszakadta rólam a nadrágomat.Én bugyiban,ő boxerben.Egész testével rám nehezedett,ami egyáltalán nem volt megterhelő,sőt!Még élveztem,hogy ennyire közel vannak egymáshoz testeink.Akaratosan rángattam le róla az utolsó meglévő ruhadarabot.Félelmeim -most,hogy láttam a...izét-egyáltalán nem tértek vissza a testemben,csak a vágy keserű ízét éreztem a torkomban.Arcomat látva,Embry levette rólam a bugyimat és csókolni kezdte testem minden egyes részét.Érzékenyebb részeknél halkan felnyögtem,csikiseknél felkuncogtam.Kezeivel követte ajkai vonalát a testemet,majd visszaért a számhoz és ott sokáig elidőzött.Nem hagyhattam,hogy egyedül dolgozzon,ezért végig simítottam a testén,majd megálltam legféltettebb kincsénél.Felnyögött a simogatásomra,ami nagyon felbátorított.Összecsókoltam a mellkasát,az arcát a nyakát és mindent amit csak tudtam.A dolgom végeztével,szenvedélyes csókot váltottunk.Édes ajkai biztatóan tapadtak az enyémekhez.Nem szakította meg a csókunkat,viszont mélyen a szemembe nézett és óvatosan belemarkolt a hajamba.Sóhajtottam,majd belém hatolt.Először azt a rettenetes fájdalmat éreztem,amit oly' sokszor olvastam tiniként a magazinokban,majd elöntött a gyönyör.A két fél eggyé vált.Úgy éreztem megállt az idő,meghalt a világ,csak mi ketten létezünk ezen a buzi Földnek nevezett bolygón.Feje erőtlenül borult bele a nyakamba,kezével az ágyrácsát markolta,közben egyre gyorsuló ütemet diktált.Karjaimat átfontam a hátán és magamhoz öleltem.Nem bírtam magammal,apró nyögéseket hallattam.A végén eljött az idő és én átélhettem a legcsodálatosabb dolgot az életben.Embry,egy másodperc fáziskéséssel követett,ezt teste megmerevedéséből éreztem.Belemélyesztettem körmeit a hátába,de meg sem érezte,lábaimat a csípője köré fontam.Érezni akartam még:Egyek vagyunk.Nem volt ellenére a dolog,nyakamat apró csókokkal hintette be.Kb. öt percig feküdtünk így,majd az izmaim görcsölni kezdtek,lábam erőtlenül hullott vissza az ágyra.Embry legördült rólam.

2 héttel később.....

Már két hete,hogy minden rendben.Szerelmemmel rendbe jöttek a dolgok,szeret engem és csak ez számít.Jacob-ra nem haragszik,de az elején állítólag csúnyán összeverekedtek.Edward -Renesmee apja-,nem akarta visszaengedni lányához Jake-t,de hála szerény személyemnek újból együtt lehetett a gerlepár.Nessie-től bocsánatot kértem,ő készséggel meg is bocsátott,majd állandóan a szexről faggatott.Elmesélte,hogy neki milyen volt Jacob-bal -mellesleg majdnem behánytam-,aztán kérdezgetni kezdett az Embry-vel való testi kapcsolatomról.Könnyűszerrel hárítottam el a témát,aztán mondjuk úgy barátnők lettünk.A falkával is minden rendben,bár nem sokat járőrözök,mert "beteg" vagyok.Már három napja,csak hányok és zabálok.Ami még egy lapáttal rátett a dologra,hogy késik.Teljesen ki vagyok akadva,de Kedvesem szerint csak túl reagálom a dolgokat.Igaz,velem sokszor előfordul,hogy eléggé indulatos vagyok.Annak ellenére,hogy megígértem Embry-nek,mégis itt állok a mosdóban és a terhességi teszt használati utasítását olvasom.Miután végeztem az olvasással,elvégeztem a tesztet.Ráfektettem a mosdókagylóra.A papírok szerint kb. egy perc és kijelzi.Fél óráig meredtem magam elé.Gondolataim egy kislány körül játszottak,akire mindig gondolok ha baba van a témában.Sosem gondoltam még arra,mi van ha fiúm lesz...Sosem illett volna bele a képbe,mindig egy kislányt láttam magam előtt.Boldogon vigyorgó,hófehér fogsorral.Elmosolyodtam a gondolatra.Szememből egy hatalmas könnycsepp gördült le a gondolatra:Mi fog történni,ha mégsem vagyok terhes?Női megérzésem teljesen mást sugallt:Nézd meg a tesztet!Rögtön.Felkaptam a tesztet.Azt hittem elájulok.Belekapaszkodtam az ajtó kilincsébe,ami majdnem letört.Erőtlenül hullottam le a földre.Kívülről egy depis csajt láthatott az ember,belül egy olyan "én megmondtam" nézéssel játszó lányt.Kezem akaratlanul is a hasamra tévedt,mire elmosolyodtam.Szó szerint vigyorogtam.Jacob nyitott be az ajtón,képén a megdöbbenés minden jele.
-Úr Isten!Jól érzed magad?-aggódott,én meg csak vigyorogtam mint a tejbe tök.-Nem akartam benyitni...Hahó!-lengette meg kezét az orrom előtt.A vigyor tovább játszott az arcomon.
-Terhes vagyok...-leheltem.A házban senki sem vett többet levegőt.Még Embry is itthon volt,lemerek fogadni ,hogy mindenki jól hallotta kijelentést.-Drágám,megnyertem a fogadást!-nevettem erőltetetten.


                            Szeretném megismerni Prológus

Hulein Loong,görcsösen feküdt a szülőasztalon.Embry halála mélyen megrázta,kizártnak tartotta,hogy túlélje.Szíve görcsölt,füle sípolt,Alice nyugtató szavai mit sem hatottak rá.Az orvos fájdalmas tekintettel hallgatta a kismama nyögéseit,sikolyait.Tudta mit kell tenni.Mindkettőt megöli,vagy az egyiket megmenti.Túl nagy árat fizetne érte,ha hagyná normálisan szülni Huly-t.A baba és az anyja is belehalna.Altatni nincs idő,így  is az utolsókat rúgják.A lány felsikoltott,mikor az orvos pengéje felszántotta a hasát.Sajnálkozó pillantást vetett rá,Carlisle.Nincs mit tenni.Huly utolsó cseppig küzdött.Carlisle kikapta a gyermeket az anya hasából.A baba sírni kezdett,barna szemeivel szemlélte meg a világot ahova csöppent.Ő ezt nem tudta,de vámpírokkal volt körülvéve,és egy haldokló nővel.Hulein vett egy utolsó lélegzetet és kimondta.

-Henriett Call...-fulladozott.Evvel kimondta a végszót.A levegő megfagyott,a vámpírok nem vettek levegőt.Csak a kis Henriett szuszogása hallatszott,idegesen verő szívecskéje.Huly utolsó szívdobbanása mindenkit lebénított.Csak ők voltak,plusz egy hulla.

-Tedd meg,Carlisle,amit kért!-suttogta Edward.Az orvos elgondolkozott.Nem akarta megtenni,mert az...-Carlisle!-erősködött Edward.-Ez volt az akarata!-tette hozzá.Carlisle sóhajtott és átadta Rose-nak Heny-t.Nem mert belenézni a baba gyönyörű szemeibe,inkább nem gyötörte magát a bűntudattal.Most el kell válnia.Magában az anya keservesen nyögött szavait idézte,mikor megindult a szülés."Carlisle...bármi lesz...én tudom mi!Nem is próbálj meggyőzni!Vigyétek el...MESSZIRE!Neki nem ilyen életet szánok.Vámpírok és vérfarkasok között.Hadd' éljen az álmainak...nem akarom,hogy ilyen helyen nőjön fel!Valami napos városba,ahol mindig meleg van...Kérlek!"-ígértette akkor az orvossal.Már nem lehetett hallani Heny lélegzetét,mert elvitték.Messzire.Pontosabban New York-ba.Szerető szülőkhöz.

-Carlisle...ezek nem jó emberek...sőt!-botránkozott Esme,jogosan.A Kyle család.Az orvos tudta,hogy nem jó emberek.Hiúak,nagyravágyók és nem ismerik a szeretet szót.Sidney Kyle és Jason Kyle most házasodtak,egy éve.Carlisle őket nézte ki szülőknek.

-Tudom,Esme!De így legalább...felkészülhet a kemény életre!-érvelt az orvos.Felesége,csak a fejét rázta,miközben New York egy olyan negyedében jártak...ahol...nos senki sem szeretne sétálgatni éjszaka.A gyermeket lefektették a benti kanapéra,és egy utolsó búcsúcsókkal otthagyták.

Három komi után jön az első feji!!!!!