2.fejezet

                                                                2.fejezet


/Robert Black szemszög/

Csak figyeltem az elhaló,csodás,Heny nevű lányt.A fius öltözéke kicsit sem vett el gyönyörű arcából és alakjából.Reménykedően néztem utána,hátha megfordul és visszaül a velem szemben lévő helyre.Sajnos erre várhattam,mert már kint is volt az ajtón.Kíváncsi pillantások fürkésztek,majd egy lány hisztisen futott el.Vajon mi a fene bajuk van ezeknek?Azt vágom,hogy helyesnek talál –ami kicsit növeli az egomat-,de akkor is!Nem is ismernek,erre a szegény csajra meg féltékenyek?Komolyan nem értem az embereket…Még mindig gyönyörű,barna szemei jártak a fejemben,kerek,baba arca és a tökéletes illata.Ennél finomabbat még életem nem éreztem.Anyámtól örököltema a vér iránti vágyat,de a vámpír génet nem rondítottak bele az ember „ideálba”.Apám nagyon nem büszke rám,amiért nem változtam eddig farkassá.Szerinte ez a férfiasság beteljesülése.Mostanában egyik szülőmet sem szeretem,ez nagyon is sok minden váltotta ki.A család,a szigorúság,a féltés,a lenézés,a megvetés és a nagyapám,Edward.Talán nagyapa és a család a legfőbb tényező,amiért most ennyire nem kedvelem őket.Edward folyton lehurrog a,ha valami nem illemes dolgot csinálok,amiben Emmet bácsi mindig benne van.Engem nem érdekel a savanyú pofája,a hülye gondolatolvasó feje.Jó a neveltetésem,de a tomboló hormonok engem is elértek.Szerintem ezt apámtól örököltem,viszont én sokkal-sokkal másabb vagyik mint ő.Egyáltalán nem hasonlítunk belsőre,külsőre viszont annál inkább.Nekem csak egy árnyalattal sötétebb bőröm van,a szemem nem olyan fekete mint az övé,amit anyu „mélybarnának” hív.Szerintem csak egy fekete pont ami a  két szemhélya alatt van. Felvettem a táskámat,majd elhagytam az épületet.A lány illata egészen beleívódott a levegő,nem szünt nyugodni.Ízlelőbimbóimat csiklandozta az mármor keltő „köd”.Kicsit savanyú képet vágtam,amikor megláttam azt a lányt,aki először szólt hozzám és randit kért,de én csúnya szavakkal visszautasítottam.Azóta úgy néz rám,mint egy darab szarra,talán jobb is így…Viszont Heny-t meg kell ismernem.Sosem voltam még szerelmes…ez lehet,hogy az?Az eddigi lányok iránt csak testi vágyat éreztem,de Ő több mint egy gyors menet.Engem eddig nem érdekelt semmi,csak hogy nekem jó legyen.Ez a lány,csak a puszta jelenlétével megváltoztatott.Az nem tudom,hogyan és mivel,de hatalmas vonzalmat érzek iránta.Beszálltam az autóba melyben apám,Jacob ült és engem várt.Szó nélkül ültem a bőrülésen,ő sem mondott semmit.A barátaim miatt a bátyámnak mondom őt,Nessie-t pedig a barátnőjének.Egyesek örülnének,ha vámpír és vérfarkas családban élehetnék,azt hiszik izgalmas és varázslatos.Pedig ez nem igaz!Egyáltalá nem érzem magam boldognak és nem varázslatos az egész.Inkább kellemetlen,ha te vagy az egyetlen „normális” köztük.Én annyira emberi vagyok,kivéve néhány apróbb dolgot.Természetfelletti gyorsaság,tökéletes hallás,emberi aromák –vagyis másik illata-megkülönböztetése.Ezek mind apróságok,cseppet sem érzem magam különlegesnek tőle.Talán én vagyok az egyetlen félig ember félig vámpír és vérfarkas gyereke.Egyértelműen korcs vagyok,minden féle kütyülék keveréke.Renesmee büszke rám,apa is az volt.Most is engem fixíroz félszemmel,a másikkal az utat nézi.Sóhajtottam és elővettem a cigis dobozt.Meggyújtottam a kék Bondot,lehúztam az ablakot és lazán szívni kezdtem a megnyugtató nikotin szálat.A füst ki-be áramlott a tüdőmben,semmi kárt nem hagyott maga után,csak a szagát.

-Hányszor mondjam még el:Nem gyújtasz rá a kocsimban!-morgott Jake és kikapta kezemből a cigit.Puszta kézzel összemorzsolta és kivágta az ablakon.Püffogva figyeltem a jól megszokott műsort,majd feladtam és a telefonommal kezdtem babrálni.-Milyen napod volt?-törte meg a már tíz perce tartó csendet.Kelletlenül fordítottam arcomat el a képernyőről,hogy a  szemébe nézhessek.-Megismertem egy lányt.-zártam rövidre a témát.Felhorkant és leparkolt az útszélén.-Most meg a fasz bajod van?-háborogtam,amikor bevágtam fejemet a műszerfalba.-Egy:Nem beszélhetsz így velem.Kettő:Megérdemelted.Három:Megint egy lány,aki sírva fut ki másnap a házamból,mert a szemét fiam lefeküdt és elküldte.-sorolta a vádakat.Ha tudná mennyire mást tervezek ezzel a lánnyal.Egy dolog,hogy mindenki  falu bikájának nevez,de ugyan!Senki nem hajlondó kinézni belőlem egy cseppnyi tapintatot?Nem csak egy kanos tinédzser vagyok!Jó,voltak hibáim,de mindenkinek lehet második esélyt adni.

-Jól van.De ő más lesz….

-Rob!Annyiszor hallottam már ezt tőled.Most miért venném be?-szakította félbe a mondandómat.Leintett és inkább ráhagytam.Nem érti,mert még nem látta.

-Nem nekem lesz más…hanem Ő maga más mint a többi.-suttogtam fél perccel később.Megrázta a fejét,majd beindította a kocsit.Persze,mit tudhatok én a 17 éves kamasz?Semmit.Már  senki sem  tart annak a cuki kisfiúnak,aki öt évesen fára mászott a bácsikáival.Egy szélhámos,szoknyaleső vagyok,akit a saját nagyapja megtagad a tettei miatt.Már nem is érdekelnek…Jacob befordult a kisutcánkon és megállt a ház előtt.Egy lendülettel már bent álltam az előszobában és a kabátomat akasztottam a fogasra.Nessie odajött hozzám és megölelt,mintha ezer éve nem látott volna.Kibontakoztam karjaiból és felmentem a szobámba.A hányinger kerülgetett,nem tudom miért.Szívem mint a dobszó úgy vert,mikor eszemben jutottak csodás színű szemei.Citromsavat öntöttek megsavanyodott szívemre,amit utálattal fűszereztem.Szép vagyok mondhatom!-dorgáltam magam.Sosem sírtam még azelőtt,egy lány miatt sem.Vagy csak a felgyülemlett stressz okozta.Könnyeim a homokszín parkettán koppantak,megadva sorsom drámai hatását.Önző alak vagyok,aki kihasználja a nőket.Nem is tudom honnan vettem,hogy Vele másként lesz…Levetettem testemet az ágyra és a fehér plafont bámultam.Kemény érzelmeken mentem át,amit nem tudtam hova rakni.Szörnyű életem van,mit ne mondjak.A család utál,a suliban utálnak,saját magamat is utálom.Szép jövő.Ha csak annyit kéne tennem,hogy szépen mosolyogjak,már rég szeretettúltengásben szenvednék.Apának bejött.Szépen mosolygottés anyja hozzáment feleségül.Keservesen pattogtak bennem a régi gyötrelmek,amik csak most készültek a felszínre törni folyékony formában.A talpon alól kicsúszik a talaj,nekem meg tűrnöm kell.Azt mondják utolsőkból lesz az első.Belerúgtam az ágy rácsába,ami hangos reccsenéssel felelt a kifejtett erőre.Ki szeretne egy ilyet,mint én?A nagy lóf*sz.Halk kopogás zavart a szoba csendjébe,majd Emmet bácsi dúgta be rajta a fejét.Sóhajtottam.-Mit akarsz?-kérdeztem és fejemmel kelletlenül biccentettem,hogy jöjjön beljebb.

-Lehetnél lekesebb,ha bevásároltam már helyetted!-kuncogott és a kezembe nyomott egy karton cigit.Bólintottam és beraktam az éjjeliszekrényembe.-Hogy vagy?

-Pffff….mindenki az én életemmel van elfoglalva?-a házban erre a kérdésemre síri csönd lett.-Nézzetek valami szappanoperát,s engem hagyjatok a francba!-keltem ki magamból.Emmet bácsi a másik pillanatban már az ajtót csukta és eltűnt a szeme elől.Bezártam az ajtómat,úgy láttam neki az önsajnáltatásnak.Nem jutottam messzire,csak a lány csilligó szeméig.Amikor először megláttam,csak annyit jelentett,mint a többi.Teljesen ki voltam akadva,mikor már előttem ült és halványan rám mosolygott.Szívem abban a pillanatban hevesebben kezdett verni,utána már ki is ugrott a helyéről.Szememmel akkor nem a testét fedeztem fel,hanem az arca különböző részeit.Ívelt ajkai csillogtak a napfényben,állára réz bőr tapadt,nyaka ütőere idegesen ugrált össze-vissza.Ezen most keserűen mosolyogtam,majd a vére ízén kezdtem agyalni.Biztos az lehet a legfinomabb csemege a világon.Egyelőre nem tervezem kipróbálni,de ha emléke még jobban megkeseríti az életemet,akkor muszáj lesz eltűntetnem a zavaró tényezőt.Késztetést éreztem,hogy a közelében legyek ennek a fenséges illatnak.Kipattantam az ágyból és kiugrottam az ablakon.Elfutottam jó messzire a háztól,majd  a levegőt kezdtem elemezni,merre találhatom meg.New York nagy város,mégis az ő illata kitűnt a többi közül.Szívem idegesen kezdett verni a gondolatra,hogy újra láthatom.Az ábrándozást feladtam,a szag irányába futottam.Próbáltam feltűnés nélkül mozogni,de mindenki észrevette a futó fiút az utcán.Kelletlenül lassítottam a tempómon.Egy Night nevű klub előtt álltam meg,ahonnan a legerősebben jött a lány illata.Adtam beugrót az őrnek és láthatatlanul besétáltam az ujjongó tömegbe.Szemeimmel megtaláltam a pöttön lánykát,aki az egyik boxban ült,egyedül.Figyelte a táncoló tömeget,az elhaladó fütyölő férfiakat,majd lenézett az italára és beleszűrcsölt.Nekidőltem a falnak,úgy bámultam a nem nagyon mozgó lánykát.Semmit nem csinált,csak néha elmosolyodott,mintha valaki viccet mesélne neki.Aztán rájöttem,hogy biztos a gondolataiba van merülve.Egy résznél sokáig elidőzött,melyet egy szenvedő arc követett.Szinte elbújt az asztal alá,nehogy valaki meglássa fájdalmasan mutatkozó arcocskáját.Rossz volt nézni a szenvedését,tudni akartam mi tudja ezt a szép arcot ilyen torz grimaszba csúfítani.Sóhajtott egy nagyot,megfogta a kabatját és elhagyta a táncoló tömeget,a pia szagú levegőt.Pár perccel később utána eredtem.Lazán mozgott a sötét éjszakában,mintha ez egy fajta rutin lenne.Ugyanaz a ruha volt rajta,mint a suliban,csak most sokkal lengébben.Büggyos tréning nadrágjából kilógott a bugyija,hasa engedély kérés nélkül tólta fel a trikóját,haja cikázott a hideg,esti szélben.Lemondó sóhajt hallatott,majd befordult egy kis sikátorba.Homlokráncolva követtem,természetesen lemaradtam jó pár lépésnyit.Egyáltalán nem akartam a frászt hozni rá,hogy követik,de ő mégis meghallotta lépteim zaját.Gyorsabb tempóra váltott,én meg szinte már a a föld felett lebegtem,hogy ne hallja sétálásomat.Kapkodó szíve megnyugodott és a normál tempóban fojtatta az utat.Megállt egy kisebb ház előtt,benyitott az ajtón utána teljesen szem elől vesztettem.Gyorsan mozgó testem nem látszódhatott a járó-kelők számára,fekete szerelésem még inkább elbújtatott az éjszakában.Beálltam az ablak alá és bámultam a vastag üvegen túl lévő szobára.Borzas,szőke hajú kisfiú cukkolni kezdte Heny-t,mire ő lekevert neki egy hatalmas pofont.Már az én fülem is sípolt tőle.Megjelent egy magas,szőke nő és ordítozni kezdett a lánnyal.Ittas,borostás,fekete hajú,igénytelen pasas felállt a fotelból és ő is prédikálni kezdett.

-Menjetek a francba!-üvöltött bele Henriett az őt dorgáló tömegbe.Bevágta előttük a nappali ajtaját,otthagyba a megdöbbent arcokat.Csodálkozva elemeztem egy ideig az előbbi jelentet,majd arra jutottam,hogy Heny nem szereti a szüleit.Dühös léptei viszhangzottak a lépcsőn,egy ajtó csapodásra lettem figyelmes,ami visszarántott a valóságba.Felmásztam a ház falán és elhelyezkedtem az ablakban.A síró lány zokogva borult ágyára az aprócska szobában.Arcát a párnába temette,hátha meglátja valaki.Össze-vissza dobálta pici,törékeny testét,sikolyokat fojtott a párnába.Végül felemelte a fejét levegőért és kotorászni kezdett a cuccai között.Egy telefon került a keze ügyébe,aminek a háttérképe egy sarokban gugoló lány volt.Egy ideig bámulta a képet,aztán elrakta a telefont párnája alá.Nagyon megsajnáltam,legszívesebben átölelném és nyugtató szavakat suttognék neki.Verejtékes arcához tapadt barna haja,szemei nem csillogtak,kifejezetten üresnek mondható volt.Erőletnül dőlt vissza a párnára,de felkelt és bezárta az ajtót.Érzései engem is átjártak,amitől megborzongtam.Sokáig állt egy helyben.Három másodperccel később visszadőlt az ágyra,szemhélyai lecsúkódtak és ő az igazak álmát aludta.Megirigyeltem amiért ő tud aludni és én nem.Ez is csak egy átok az életemben.Olyan édesen aludt,mint egy kisbaba.Megkísértettem a sortot,s bemásztam az ablakon.Édes illata az egész szobát betöltötte,azt hittem megfulladok.Nagyon halkan tettem meg két lépést az ágyáig.Legugóltam mellé,úgy figyeltem a békés arcot.

Öt komit kérek és írom az új fejezetet!!!!!!!!!! Legyetek jók! J