2013. augusztus 17., szombat

VISSZATÉRTEM! 2013-AS KIADÁSBAN :D

Visszatértem. Ez a blogot sajnos már nem tudom folytatni , de akik olvasóim voltak , azokat az új blogom biztosan érdekelni fogja! ;) 
Sajnálom az eltűnést , többet nem fordul elő!! 
ÉS most ajánlom figyelmetekbe az új sztorit , főszereplőnkkel Helena Masen , azaz Twilight saga kicsit másképp.:) Remélem tetszeni fog nektek! :)

KATT! :D  

2011. április 30., szombat

I.M.U.-1 fejezet

I MISS YOU:Ez lenne az új történet. Egy Laura nevű lányról szól,aki egy elég apró kisvárosban nőtt fel,s még mindig ott is lakik. A város neve saját fantáziából bukkant elő:Dead Vill. Laurának sok mindennel meg kell küzdenie az iskolában meg otthon is. Az apja 10 éves korában meghalt,édesanyja neveli Őt és húgát Dolorest. A két legjobb barátnő - Jessica Blame,Kate Boss - mindenben segítenek a családnak,s persze a csajos estékben is profik. Mint minden tinédzsernek neki is vannak ellenségei. A suli királynője,Sofia Rayen minden lében kanál csaj,ott van figyeli Őt,és ha van rá lehetőség egyből beleköp mások levesébe. A többi szereplő kiléte legyen titokban ;D
Az egész történetet sztárokból alkottam,felbukkan majd a varázslat néhány árnyalata...de ez is legyen titok :)
Jó olvasást az 1. fejezethez.

                                                                 Kezdet

Erősen markolásztam a kormányt. Megint Jessicához tartok,mint minden második hétvégén. Lassan már ez is olyan családi szokás lesz,mint a karácsony. Anya jobb szereti,ha nem vagyunk otthon,Doloresszel. A munkája az elmúlt időszakban nagyon leköti minden figyelmét. Húgom ezen csak duzzog,rajtam vezeti le a felesleges energiáit. 14 éves. Most van a legrosszabb korban - Anya szerint. Én gyakorlatilag már nagylánynak számítok,a 18 éves korommal. Belül vszont egy gyenge kis 5 éves bújkál bennem,aki fut az anyja szoknyája alá.
Feltekertem a rádió hangerelyét,nem akartam foglalkozni a gondjaimmal. Már majdnem 9 óra van,de a nap még mindig ugyanúgy égeti fehér bőrömet. Minden nyár ilyen Dead Villben. Felsóhajtottam. Nyár... A lányokkal a nagyvárosban lévő V.O.-ba megyünk,ami egy kollégium. Nevezhetnénk főiskolának,de ez inkább egy olyan hely ahol bulizhatsz és Z.H-at írhatsz.
Bekapcsoltam a légkondit,mire a hideg levegő végigszaladt a hátamon,le egészen a talpamig. Dolores meg sem mukkant mellettem,csak jólesően kortyolgatta a jéghideg ásványvizet. Az elmúlt napokban hozzám se szól. Kihúztam magam,mert egy rendőr jött velem szembe. Dead Vill kis város,mindenki ismer mindekit. Van pár gyors hajtásos cédulám,nem kell még több. Boos rendőrfőnök,Kate apja,a legjobb barátnőmé. Hibái ismert,a törvények rám is vonatkoztak. Húgom hangosan hahotázni kezdett megrettent arckifejezésemet látva,mire engem elöntött düh.
- Fogd be! - rivalltam rá. Elrántott a kormányt és befordultam Jessica Blame luxusvillájának bejáratába. Jess irtó pénzes családból származik,nem irigylem. Neki is meg van a maga "kersztje".
Kiestem az autóból,húgom meg utánam. A forró levegő égette a torkomat,azt hittem mentem összeesek. A hőmérő 39°-ot mutatott. Egyszerű mozdulattal magam után rántottam a hátsó ülésen fekvő táskámat,melyben minden partifelszerelés megtalálható volt. Dolores valami szitkozódást motyogott az orra allatt. Az hiszem kezd megőrülni.
- Muszáj mindig a hülye barátnőiddel lennünk?? - tette fel ezt a gyakori kérdés szemérmetlenül.
- Haza is mehetsz,engem nem zavar. - vontam vállat. - Anya akasztott téged rám,szóval pofa be és befelé! - engedtem előre a márványlépcsőn. Durcásan hátradobta göndör fürtjeit és feltipegett a lépcsőn. Jessica ugrott ki az ajtón egyenesen a nyakamba. Szőke majdnem sikerült lenyelnem,miközben rajtam csimpaszkodott. Kate is visítva ölelt meg. Két hete nem láttam őket,mert nagyinál voltam nyaralni.
- Azt hittem már vissza se jössz a nagymamádtól,Laura! - siránkozott Kate. Ő volt a pesszimista. Mindig mindennek a legrosszabb oldalát látja. Jess leintette és átvette a szót.
- Hogy érezted magad? Ott milyen az idő? - tudakolta érdeklődően. Bementünk az hallba,eldobtam a táskámat,majd megcsodáltam a topázszín bútorokat,amik még két hete nem voltak ott. - Anya vette. A nyári divat. - kacsintott. Nagyot sóhajtottam.
- Köszi lányok az aggodalmat...mármint köszi Kate. Jól éreztem magam...mondjuk. Eléggé hüvös van arra. - válaszoltam unottan a kérdésekre. Miután elpakoltuk a cuccainkat,igyekeztem  nem tudomást venni Dolores mérges arcizmait. Holnap utazunk a nyáritáborba. Szuper. Az egész erről az egy dologról szólt. Mit csomogaljunk,mit csináljunk,stb. Minden energiám odaveszett az Activity közben,lehetetlennek láttam párnacsatázni,amit amúgy is utáltam. Előkaptam a mobilomat és felmentem internetre. Épp' csak 5 perce írtam ki,hogy valaki írjon levelet máris kaptam 4-et. Leginkább iskolatársak írogattak,hogy milyen volt a nyaram. Végül meguntam az egészet és alvást tetettem.
*
Csörömpölés. A szívem majd ki ugrott a helyéről. A többiék nem hallották - győződtem meg inmár felülve. Lépteim visszhangzottak a parkettán. Az erkély ajtaja tágasra volt nyitva az egyik vendégszobában. Lélegzetem szinte megszűnt,amikor egy lángcsovát véltem felfedezni az égen. Merő kíváncsiságomból odafutottam. Legalább 10 méter magason lehettem,ami ebben a helyzetben igen veszélyesnek tűnt. Ugyanis nem volt korlát... A tűz az égen úgy csábított magával,mint egy kövér,diétázó embert a csokisfánk. Ellenálhatatlan. Kezemmel afelé nyúltam,szinte égette a kezemet,mintha nem több millió fényévnyire lenne tőlem hanem 20 centire. Már csak egy ujjnyi távolság hiáyzott...
- Te meg mi a fenét művelsz? - hangzott fel húgom felháborodott hangja a hátam mögül. Kezemet visszarántottam,a fénycsóva eltűnt,a korlát visszatért. Értetlenül néztem körül. Minden olyan normális lett. Egy cserepes virág hevert a földön. Ez lehetett a csörömpölés. De miért csak én hallottam?? A kérdések cikáztak a fejemben.
- Nem vagyok álmos. - húztam ki magam a válaszadás alól. Bele sem néztem húgom gyönyörű barna szemeibe,viszont pillantása égette a hátamat. Hirtelen elkezdtem rágni a körmeimet,mint kiskoromban,amikor valami rosszat csináltam. Dolores léptei elhalkultak. Megkönnyebbülten fújtam a levegőt. Újra egyedül lehetek. Szemeimmel az eget pásztáztam. De semmi. Csalódottan vonultam visza a szobába,ahol barátaim és a tesóm aludt. A rejtély azonban nem hagyott  nyugodni. Az emberrel nem történnek ilyen dolgok. Főleg nem velem! Talán megbolondultam vagy valami ilyesmi...
A reggel nem hozott a kérdéseimre választ. Jesst és Katet féltem megkérdezi,féltem hogy kiröhögnek. A reggelimet csöndben fogyasztottam el a teraszon. Ma indulunk a táborba... - sóhajtottam. Anya csak azért iratott be,hogy lerázzon minket egy kis időre. Majdnem minden évben elmegyünk ebbe a nyavalyás táborba,viszont sosem lesz jó vége. Tavaly már be akarták szüntetni,mert három gyerek eltűnt. Őket azóta sem találta senki. Az egész város tele van agatta az arcképűkkel és evvel a felirattal: NEM LÁTTA EZT A FIÚT? Igen,csak fiuk tűntek el. Az egyik a barátom volt,egy nagyon mély kapcsolatú barátom. A szerelmem. Én lennék a legboldogabb,ha újra láthatnám fekete haját,mosolygó,barna szemeit,amint egy lány fenekét bámulja. Vicces gyerek volt... Imádtam! - ettől a gondolattól felhorkantottam.
- Már megint Adamen rágódsz,igaz? -ült le mellém Kate. Ő vele sokat lehetett erről beszélgetni,rá az ilyenekben nagyon számítottam. Gondterhelten beletúrtam a hajamba. - Laura! Ideje tovább lépned... - kezdte megint a szent beszédet.
- Nem megy,Kate! Egyszerűen...lehetetlen küldetésnek igérkezik ez az egész! - suttogtam. A szavak marták a torkomat,nem is akárhogy. A nevét is féltem kimondani magamban. - Magamat sem értem már...nem volt köztünk semmi,mégis a sajátomnak gondoltam. - magyaráztam. Laura,te eszement idióta! - üvöltötte a benső hangom.
- Mi lennénk a legboldogabbak ha elfelejtenéd az egészet. - csatlakozott Jessica.
- Ha megígérem,hogy kicsit fegyelmezem magam nyáron...vesztek nekem mindennap 3 gombóc fagyit? - mosolyogtam egy picit erőltetten. Erre mindenki nevetni kezdett. Persze bólintottak. Talán ideje egy picit félrerakni ezeket az érzéseket. S mintha egy raktárban találtam volna magam,az agyam raktárában. Az Adames dolgokat egy kupacba fogtak és bedobtam őket az egyik sarokba. Azt hittem nehezebb lesz,de mégsem.
- Ideje elmenni vásárolni még pár dolgot,miellőtt indul a busz! - ugarott fel boldogan Jess. Ali múlt egy reggel nyolc,a busz pedig 4-kor jön.
- Te beteg vagy! - ráztama  fejem. - Most szerintem senkinek nincs kedve elindulnia. -erre mindenki bólogatni kezdett,kivéve persze Jesst. - Induljunk délben... - ekkor azonnal a szavamba vágott.
- Szó sem lehet róla! Akkor,csak négy óránk marad vásárlásra. - háborgott. - Azonkívül még be is pakolnom és nektek is! - ellentmondást nem tűrő hangja volt. Itt a vég! - mártírkodtam magamban. - Laura,Kate,Dolly! - mosolygott húgomra,aki utálta,ha Jess Dollynak hívta. - Indulás! Egy óra múlva mindenki tettre készen álljon a kocsimnál! Vigyázz,kész,rajt! - erre mindenki futni kezdett készülődni. Jess vásárlás mániája feltöltött energiával,új erőt adott a nap túléléséhez...
***
-Anya!Haza jöttem a cuccaimért! - rontottam be a házunkba. Az előszoba ajtó csukva volt,ez az jelentette,hogy nincs itthon senki. Gyorsan benyitottam a nappaliba. Csalódottan tapasztaltam,hogy anya nem kíváncsi rám,főleg hogy egy hétig nem fog látni. A házunktól mindig is kirázott a hideg. A festmények,az ereklyék,a város régi könyvei... Egyáltalán nem volt otthonos. A régi bútorok a 18. századi Dead Vill-t tükrözték. Az illatosító pedig erdő illatú volt. A nagymamáké volt a ház,ők is itt laktak régen,de hirtelen költözésük során hozzánk került a ház. Azóta sem mondták,hogy miért költöztek el ilyen hirtelen és gyorsan. Engem különösebben nem érdekel. A nagyi mindig furcsán néz rám,amikor meglátogatjuk őket,meg nagyapa is.
Mondják,hogy ez a város ijesztő,ezért kevés a turista. Engem csak az eltűnések zavarnak,meg a régimódi stílus.
Besasszéstam a konyhába,inni egy kis narancs levet. Ahogy benyittotam megcsapott a szokásos fa illat,mely a bútorokból áradt. Minden fából van. Kitöltöttem a levet,meghúztam majd felszaladtam a szobámba. Egyedüli hely ahol otthon érzem magam. Tökéletes. Selyemszínű tapéta,topázszínű parketta,apró két személyes ágy,íróasztal meg a többi. Mindig átrendezem,hogy ne legyen unalmas. Elégedetten néztem körül. A könyvespolcomon akadt meg a szemem. A könyvek ledobálva széttépve.
- Mi a franc? - suttogtam ijedten. Anya nem szokta széttépkedni a könyveimet. Elkezdtem összeszedni a lapokat,közben észrevettem,hogy a naplóm eltűnt. Idegességemben még jobban szétszedtem a könyveket,az
ágyamat feltúrtam szinte már üvöltttem.
- Mi tart már ennyi ideig,Laura! - üvöltöttek fel barátnőim,akiknek a kocsiban lenne a helyük. - Elvieg már összecsomagoltál,nem igaz? - kérdezte Jess felháborodottan.
- Azonnal megyek. - szúrtem a fogaim közt. Megkerestem a szobám kulcsát,a bőröndömet erősen megragadtam. Bezártam a szobámat és lefutottam a lányokhoz. Émelyítő parfüm illat betöltötte az egész házat,melyet Jess francia parfüme fejtett ki. - Mehetünk! - erőltettem magam egy fancsali vigyort.

5 komit legalább pls!!! :DD