Fejléckészítő VERSENY!!!!

Kedves olvasók!
Bizonyára már láttátok,hogy hamarosan jön a második könyv.Arra gondoltam,hogy most rátok bízom a fejléc elkészítését!A szereplők akiknek rajta kell lennie:Nicole Anderson,Taylor Lautner.
Az elkészült műveket az e-mail címemre várom:bhdt@freemail.hu
Köszönöm,*baba*




:taylor





                                                                                            nicole:

ÚJ BLOG!

Sziasztok!Most úgy döntöttem írok egy vámpír és farkas mentes blogot.A harmadik kedvenc elememről fog szólni,a táncról.Aki szereti annak ajánlom,mert lesz benne szerelem,izgalom és stb.Egy lány,pasiról és A VERSENY-ről szól.Ez majd a történet olvasása közben kiderül.
A történetet megnyitásához kattints a linkre:
Link a dance-hez

13.fejezet

Sziasztok!Hát jó gyorsan hozom az új fejiket...(igazából már nagyon elszeretném kezdeni a második könyvet)És nagyon örülök a 18 rendszeres olvasómnak!(Csak jó lenne ha méltóztatnátok komit írni!!!!)Na itt a 13 feji:


                                            13.fejezet


Szörnyen rosszul éreztem magam.Gondolkodni kellett volna,mielőtt átváltozom...Hülye,hülye,hülye!-dorgáltam magam.Ennél figyelmetlenebb már nem is lehetnék...Paul gondolatai,meg a sok információ itt cikázik a fejemben,mint ezernyi kolibri.Össze kell szednem magam!Hol vagyok?Merre menjek?Olaszországban?Európában?Bárhol is...el kell tűnnöm!Hirtelen ötlettől vezérelve kelet felé kezdtem futni.Paul engedélyt kért gondolataim megnyitására,de elutasítottam.Nem kell,hogy még a magánszférámban is kutakodjon.Bundám elég hosszú volt,ezért lassabban mozogtam.Kellett nekem hajat növeszteni...Mögöttem a szél új illatokat hozott magával.Hatan!Lábaim egyszeriben iramodtak futásnak,talán olyan gyorsan mint Leah.Versenyt futottam hat vámpírral.Le merek fogadni,hogy köztük van az a Demetri fazon,aki nyomkereső.Körmeit a földbe vájtam,amikor megláttam a lakott területet.Egy szép oldalcsúszással megoldottam a dolgot.Csapdában vagyok!-jött a felismerés és Paul-nak továbbított gondolat.Betrappoltam az erdőbe,visszaváltoztam és felvettem egy a "szexi" lepelt.Már csak két perc és ideérnek...Kifutottam az egyik utcára az emberek közé.Idegesen rángatták a fejüket a ruhám láttán,meg persze mezítláb voltam.Lehajtott fejjel kullogtam valami tök ismeretlen helyen.Szent Ég!Ez tényleg Olaszország!-gondoltam,mikor megláttam újra a Volterra-t.Ennél szerencsétlenebbül nem jöhetett volna ki a helyzet.A hat vámpír szorosan mögöttem jött,mire én hirtelen megfordultam.Egy magas,izmos,ijesztő férfibe ütköztem.Mogorva feje még ijesztőbben virított a hatalmas csuklya alatt.A többire már rá se mertem nézni.Ugyanaz a lány -aki fent volt a szobában-,megragadta a kezem és húzni kezdett egy árnyákos sikátorba.Enyhén rángatta a kezem,de azt hittem eltöri a csuklómat.Egy másik pióca a hátamat bökdöste,hogy menjek gyorsabban.Bent álltunk a sikátorban,belöktek egy ajtón.Öklendezni támadt kedvem ettől a bűztől.Mennyi vámpír lehet itt?Vagy járhatott itt?Alig tudtam megkülönböztetni az illatokat,mert egybefojt.Egy liftben voltunk,pedig alig telt el két másodperc.Ekkor vettem észre,hogy a nagydarab csávó a hónom alatt fogva emelget.A torkomból jövő hatalmas morgás sem ijesztette meg.Menekülő út után kutattam,nagy sajnálatomra nem találtam semmit.Ez avval volt egyenlő,hogy meghalok avagy sem.A lehet szavazni akkor a HALÁL!De egyáltalán nem úgy tűnt,mintha ez egy kvízshow lenne,vagy ilyesmi.Meg akarom tudni miért vagyok.Ajkaimat beszédre nyitottam,de a szőke kiscsaj -aki tényleg pici volt-,rám sziszegett.Leintettem.
-Mit akarnak tőlem?-tettem fel a legkézenfekvőbb kérdést.A csávó kilökött a liftből -majdnem tanyáltam egyet.
-Aro majd elmondja...-jegyezte meg halkan egy fiú.Ránéztem és pontosan olyan volt,mint a kis szőke lány,csak fiú kiadásban.Összeborzongtam a gondolatra,hogy vámpír ikrek.Jane és Alec.Tudom mikre képesek.
-Öltözz át!-utasított Jane és kinyitott előttem egy ajtót.Lassan,oldalazva beléptem.Egy fekete trikót találtam ott,egy hozzáillő farmerrel.Hál Isten,találtam még egy cipőt is.Felkapkodtam a ruhákat és kiléptem a bűzbe.Alec karon ragadott és húzni kezdett egy hatalmas ajtó felé.Gyorsan verő szívem most ezerszer gyorsabban vert a félelemtől.Kitárták az ajtót előttem és több vörös szempár rám szegeződött.Szívem a torkomban dobogott a kísérteties arcok láttán.Nem tudtam elképzelni,hogy lehet ennyi vámpír egy helyen.Mindegyiken a csuklyás kabát díszelgett,a fekete különböző árnyalataiban.A vámpír főarcoknak volt a legsötétebb.A félelmem azon nyomban eltűnt,amikor viccelődni kezdtem ezekkel a piócákkal.Vállaimat kirántottam a nagydarab karmai közül,emelt orral néztem az egy fejjel alacsonyabb Aro-ra.
-Gyermekem...hát megérkeztél!-nyalizott a köcsög.Megvontam a vállam.Még,hogy a gyereke...A többiek felszisszentek erre a szóra,nekem pedig egy gúnyos mosoly ült ki az arcomra.Aro apó leintette őket,és felém közeledett a hálóingjében.Védelmezően magam elé raktam a kezeimet és hátrálni kezdtem,de egy hideg kéz visszatartott.-Ne félj...nem fogunk bántani!-ígérte.A hazugság hallatán röhögnöm kellett.
-Attól,hogy vámpír és hálóingben járkál,nehogy azt higgye félek magától!-köptem a szavakat.A kezek megszorították a vállaimat,mire azok roppantak.-Most eltörted a vállam te barom!-kiabáltam rá,közben a csontokat rendezgettem.Mikor azt éreztem minden oké velük,magam mellé lógattam a kezem és együtt hallgattam a bárókkal csontjaim ropogását,ami a gyógyulást jelzi.Annyi hét után újra önmagam lehettem.Elvégre ki mer beszólni egy vámpírnak?Főleg Aro apónak!Az apóka közelebb lépett és a kezem után nyúlt.Tudtam mi a képessége,nem állt szándékomban megmutatni neki a gondolataimat.-Hátra!-morogtam rá.Annál inkább jött és elkapta a jobb karom.Tekintete a semmibe meredt.Egyes részeknél összehúzta magát,máskor mosolygott.A fájdalmas többször előfordult.Ahogy láttam szemében az életem foszlányait,elöntött a bánat.Szívembe citromlevet öntöttek,amitől majdnem sírtam.Végül elengedte a kezem és hátrált egy lépést.
-Érdekes...már értem mi az a bevésődés...-ejtette ki áhítattal a szavakat.
-Akkor tudja azt is,el kell mennem hozzá!-vágtam közbe.Helyeslően bólogatott.
-Elhagytad.
-Nem számít!-dörrentem rá.Nevetve tapsikolni kezdett.-Most kiröhögsz?-tettem felé fenyegetően egy lépést.Az összes vérszopó támadóalakzatba állt fel mestere előtt.-Rohadjatok meg,ti retkes vérszopók!-fordultam el.Futni kezdtem a nyitott ajtó felé,testemen remegés tömege futott át.Indultak utánam,de már késő volt.Farkas voltam életnagyságban.Mostanában szokásom ablakokon kiugrani ezért ez most sem maradhatott el.
-Huly!Indulunk érted!-hallottam meg Sam Alfa hangját.Megkönnyebbültem hallgattam,hogy mind itt vannak és értem jönnek.Embry gondoltai szúrták a vesémet.



Rövid,tudom!Komit!

12.fejezet

                                                              12.fejezet




-Vigyük.Hisz ezért vagyunk itt!-mondta nyersen.Összeszorított fogakkal néztem értetlenül a srácra.Mi van?Megragadta a csuklómat és az húzni kezdett.Át a parkolón,onnan egy kocsiba.Teljesen lefagytam,nem tudtam figyelni miről beszélnek.Belöktek a kocsi hátsóülésére,én meg csak bambultam ki a fejemből.Ez...most...emberrablás?Védekeznem kéne,de meg sem tudok mozdulni.Luke beült mellém hátra,erősen fogta a kezemet.Hiába erőlködtem,még a kisujjamat sem tudtam mozdítani.Minden erőmet a remegésekre összpontosítottam,de még ez sem ment.-Kevin...alig bírom.-nyögte Luke.-Nagyon erős.-tette hozzá gyorsan.Arca fáradt grimaszt vett fel,mire én kezdtem visszakapni az erőmet.Már pislogtam és tudtam fókuszálni dolgokra.Ajkaimat beszédre nyitottam,de a hangszálaim erősen tiltakoztak.Mint egy erős nyugtató.Abbahagytam az erőlködést,eldőltem az ülésen.Megadtam magam ennek az erős nyugtatónak.Luke arca is megkönnyebbült,Kevin beletaposott a gázba és hajtani kezdett.Egyszerűen nem tudtam összerakni a dolgokat.Új vámpírok a suliban,elvisznek,lebénulok.Még a gondolkodás is nehezen ment.Az agyam kiakart kapcsolni a nagy megerőltetés miatt.NEM!Most nem aludhatok el!Szemeimre erőltettem az a megmaradt,kis akaraterőmet,hogy nézhessem a körülettem lévő világot.Luke kezem elengedett,mire belőlem egy nyögés tört ki.Újból éreztem a végtagjaimat,a hangomat,a remegést.Nem lett volna szerencsés egy kocsiba átváltozni,az csak nekem fáj.
-Légy jó kislány,és nem bántunk!-figyelmeztetett Kevin.Szúrós szemekkel bólintottam.
-Hova megyünk...?-kérdeztem halkan.Ennyit azért csak tudhatok...Megvonta a vállát,mintha ő se tudná.Feltornáztam magam,hogy Luke szemébe nézhessek.Vonásai megkeményedtek,látszott rajta,hogy ellenkezik.
-Kevin...ez a csaj megöl a szemeivel.-suttogta,de a pillantásomat nem engedte.Kevin közénk csúsztatta a kezét,és csettintett.Pislogtam.Jesszus!Erőtlenül dőltem az ajtónak,ami kattant.Bezárták.A világ ellenem van.Sóhajtottam és taszigálni kezdtem az ajtót.Erős,bódító ütést éreztem a fejemen.-Aludj...-suttogta.Engedelmeskedtem,bár nem igazán szerettem volna.Furcsamód lepergett előttem életem minden egyes pillanata.Az iszonyú gyerekkor,a még rosszabb tinédzserkor,aztán a boldogság...A sok nevetés,ökörködés,poén,ugrás,zene és a szerelem.Az utóbbi fenekestül felforgatta az életemet.Mindig hitegettem,hogy sosem leszek szerelmes,aztán jön Embry és én megváltoztam.Még ha nem is gondolkodásilag,de az érzelmeimet teljesen átértékeltem.Ennyit már igazán megérdemeltem az élettől,hiszen mindig kiszúrt velem,de most sem került el a balszerencse.Megcsaltam azt akit az életemnél is jobban szeretek...szerettem.Lehet megöltek,jobb előre gondolkodni.Bámulni a múltba....amin nem tudok változtatni.Milyen jó lenne elbújni a föld alá és nézni a kintiek életét,mint a suliban.Ahogy Embry,egy kedvesebb lány mellett boldog,akit megérdemel.Sosem leszek elég jó,sajnos.Csak ez porszem vagyok a tisztaság fehérségében.Ezen semmi sem változtathat.Mindig kilógtam a tömegből,sosem voltak igazi barátaim,folyton elszúrtam mindent.Még normálisan elbújni sem tudok,hogy ne találjanak meg vámpírok.Gondolkozni is,csak alva tudok.Mi lenne ha örökké aludhatnék?Már így is ostorral csapkod a lelkiismeret fordulás,nem kell több!Ennyi szenvedés...Másokat is magammal rántok.Háromszoros hurrá Hulein Loong-nak!Sosem volt esélyem normális életre,pedig azért jöttem ide.Lelki szemeim előtt,mindig egy mosolygós kislányt látok,pedig még alig vagyok 17.Henriett...-ez a név cseng mindig a fülemben.Mindent megadnék azért,hogy legyen egy gyerekem Embry-től.Előtte még hozzámennék feleségül.Alice biztos nem hagyná,hogy esküvőszervezőre bízzuk a dolgot.A mosolygós Cullen család.Mindig ott voltak velünk jóban,rosszban.Meg sem érdemlek ilyen barátokat,mert mindig bunkó voltam agyar dokival,pedig ő kedvesen bánt velem.A szőke Barbit nem sajnálom,ő is olyan velem,én csak viszonoztam.Alice-t imádtam,de néha az őrületbe kergetett a mindentudó fejével.Jasper...őt nem ismertem meg annyira,hogy véleményt tudjak mondani róla.Emmet,egy jó humorú srác,aki csak dalolni szeretne amíg csak él,vidámon fogja fel a dolgokat,amit irigylek tőle.Egyedül még Edward volt érdekes személyiség az életemben.Utáltam,ha a gondolataimban olvasott,de ha rántottát csinált,az valami isteni volt.
Ha páréve megkérdezte volna valaki:"Mi leszel ha nagy leszel?"Biztosan valami csípős választ adtam volna.Például felnőtt.Most már eldőlt az életem.A sulit már biztos nem végzem el,de még van esélyem egy boldog életre,talán.Ma azt válaszolnám:"Csak ne kelljen felnőnöm..."Örökké kislány se lennék,de inkább az mint ez.Egy farkas akinek romokban az élete.Ha az ember tényleg hétszer születik újjá,akkor nekem ez az utolsó.Nem szeretnék még egyszer elszenvedni idáig.Most vagy soha.Meg kell halnom.Lehet már halott vagyok és ilyen a halál...Nem pont így képzeltem el,de jobb mint a semmi.Eszemben van minden emlékem,ennek nem így kéne lennie.Felejteni akarok,mindent!Embry-t,a falkát,a csalódásaimat,a sok sírást éjjelenként.Szerintem ezt mindenki el akarná felejteni.
Szemeim hirtelen kipattantak,jelezve,hogy még nem haltam meg.Szörnyű bűz csavargatta az orromat,kezemet ahhoz kaptam.Öljenek meg!!!!Csak ne kelljen ezt éreznem!Hideg kezek érintése a bal karomon.Az én szemem a plafonon akadt,ahol latin írások voltak.Egyiket se értettem,mert nem vagyok olyan okos.Boltíves ablakok vették körül a szobát,elárasztva napfénnyel a termet.Fel sem akartam fogni hol vagyok.Hallottam róla,de nem vagyok benne biztos.Összeszorítottam a számat,és ránéztem a kéz tulajdonosára.Ismeretlen vámpír ült mellettem,szeme rubinvörös,haja halvány szőke és össze van kötve lófarokba.A szemében láttam valami sötétet,amit nem tudtam hova rakni.Annyit viszont leszűrtem,hogy nem valami kedves,és embervérrel táplálkozik.Ijedtemben összerezzentem.Ruhámba markoltam,ami nem az volt aminek kellett volna lennie.Egyszerű,fehér,lepel,szépen simulva az alakomhoz.Hajam kisimítva hullott a vállamra.Smink jelét nem éreztem.A háttérben lágy zene szólt.Segítség,mert megfulladok!Felugrottam a helyemről,de egy erős,hideg kéz visszanyomott.Rámorogtam.Viszonzáskép rám sziszegett.Egy nyitott ablakom akadt meg a szemem.Futás!-morogta a benső hangom.Közel volt az ágyhoz ahol feküdtem,pontosan mellette.Csak egy karnyújtás és már kint is voltam a meleg szellőben.Repültem,mint a madarak.A tenger vészesen közeledett az arcomhoz.Majd becsapódtam.Olyan érzésem sem volt,mint amikor Bella mesélte az ő sziklaugrását,emberként...borzalmas.Tüdőmet elöntötte a kaparó,sós víz.Én hülye,minek kellett levegőt vennem?Bőrömet mardosta a a hideg,jeges víz,szemeimet csípte.Erőtlenül ficánkoltam a tengerben,kitudja hol.Sikerült a felszínre törtem-nagy nehezen.Körülnéztem és csak egy hegyoldal szerűséget láttam,melynek tetején egy kastély állt.Szóval mégis ott vagyok,ahol egyáltalán nem akartam lenni....Volterra.Az elég messze van Vegástól...Szemeimmel a partot kémleltem,amit meg is találtam.Jó messze volt,úszva 20 perc.A fehér lepel,most mint a pióca úgy tapadt a testemhez.Sikerült kimásznom a partra.Ott nagy köhécselésbe kezdtem,elterültem a homokban.Mi a franc volt ez?-kérdeztem a magamtól.Bármi is volt,el kell innen menekülnöm,mert ezek gyorsak.Mondjuk a vízben nem ismerhetik fel a szagom,de keresni,kereshetnek.Feltápászkodtam a szilárd talajon,ekkor vettem észre,hogy a lepel csak a combom féléig ér.Valaki nagyon ki akar szúrni velem.De miért?Akár hogy is,ezekre a kérdésekre csak tőlük kapom a választ.Az viszont biztos,hogy én oda vissza nem megyek.Bevágtam a fák közé,a lepelt a lábam köré csavartam és csomóra kötöttem.Újból éreztem a jól megszokott remegést,majd ahogy a testem elkezd átalakulni.Jól éreztem magam farkasbőrben.Ugráltam egy sort,utána futni kezdtem ahol az otthont véltem.
-Hulein?-kérdezte Paul.Ajaj,lebuktam!-nyeltem nagyot.

Plíz komi!!!!!!!

11.fejezet

Sziasztok!Nem mondok semmi extrát csak:Jó olvasást!


"Neked nincs mit vesztened. A legtöbben azért nem engedhetik meg maguknak, hogy szabadon szeressenek, mert túl sok minden, múlt és jövő forog kockán. De neked csak a jelen van."


                                             11.fejezet




A napok,hetek gyorsan teltek.Érzem,hogy keres,de nem talál.Én átköltöztem a szállodából egy kis lakásba,ahol a mindennapjaimat tengetem.A munka után próbálok nézni,nem sok sikerrel.Suliba járok,hogy tudjak magammal kezdeni valamit.Egyenlőre egy internetes cégnél egészítem ki a "keretemet",már ha van ilyen.A gimiben megbújtam a háttérben,kerülöm a kíváncsi pillantásokat,csak egy lány aki magába fordult...Ha belegondolok ez nem is olyan rossz,mivel így nem tukmálom másokra a gondjaimat.Amúgy sem értenék milyen életük szerelmétől elzárva élni,mellékesen az ember saját akaratából.Van egy-két kedves lány,próbáltak közeledni,de én könnyű szerrel hárítottam őket.Nem tudom melyik könnyebb:barátokat szerezni,vagy barátok nélkül élni.Egyelőre az utóbbinál maradok.Amúgy se lehetne elmondani valami jött ment embernek,hogy:,,Szia!Az igazi nevem Hulein Loong és vérfarkas vagyok!Barátkozunk?Amúgy képzeld...elhagytam bevésődésem férfiját,mert félreléptem!-és közben valami kutyapofit vágnék.Mindenki úgy nézne rám mint egy elmebetegre,aki most szabadult a diliházból.Talán oda kéne mennem...Nem!Először elmondanám valami hülye kutatónak,hogy mi vagyok.Megengedném,hogy átvizsgáljon,műtéteket csináljon rajtam és stb,stb,stb...Igen,biztosan ezt tenném!DE csak akkor,amikor már nagyon a kiakadás szélén állok.Szerintem,úgy kb. pár év múlva bekövetkezik,ha addig egyáltalán kibírom.Átértékeltem az életet.Olyan lettem mint a szappanoperák főhősnői.Dobják őket a pasik -az én esetemben leléptem-,a munkába és tanulásba temetkeznek,közben csöpögős filmeket néznek.Az a különbség,hogy én nem nézek nyálas filmeket,szerencsére.
Aprócska garzon lakásom közepén ültem,mikor főbérlőm kopogtatott.Hangosan,erőteljesen,egy férfias hang kíséretében.Lecsuktam a laptopomat,felkeltem az ágyról,egy unott grimasszal kinyitottam Taylor-nak az ajtót.
-Szia,Hannah!Jöttem a bérleti díjért.-mosolygott az önelégült fejével.A Hannah énem,kedves,jószívű,szűkszavú,zárkózott és engedelmes.Várakozóan nézett rám,várta mikor rendezem kusza gondolataimat.Öt másodperc fáziskéséssel hozzászóltam.
-Máris.-mondtam,de nem fejtettem ki bővebben.-Gyere...izé...beljebb.-dadogtam és kitártam előtte az ajtót.Igen,ezt kihagytam az ismertető jeleim közül:dadogós.Ha beszélek mindig rám jön a lebukás félelme,ezért csinálom.Óvatosan átlépte a küszöböt,nekitámaszkodott az ajtófélfának.Nem szívesen fordítottam hátat neki,mégis megtettem.Összeszorított fogakkal húztam ki az éjjeliszekrényem fiókját,az ösztöneimmel küzdöttem.Egyáltalán nem tetszett,ahogy Taylor a fenekemet bámulja,pedig tréning van rajtam.Nem tetszett az illata,ami valami büdös kölni és Axe keveréke volt,meg hát a "sajátos" illata sem volt valami kellemes.Kiszedtem a pénzt,lazán visszatáncikáltam hozzá és a kezébe nyomtam a borítékot.
-Csinos vagy.-bókolt és elvette a pénzt.Lenyeltem az epét,utána köszönetkép biccentettem.-Hát akkor én nem is zavarok....Szia!-mondta és megölelt.Ez új!-mormoltam magamban,majd félkézzel megsimogattam a hátát.Szokásomhoz hívem,csak integettem.Mosolyogva lépett ki lakásom ajtajából.Miután hallottam elhalkuló lépteit a folyóson,hangos csattanással bevágtam az ajtót.Van jobb problémám is,mint Taylor burkolt megjegyzésein gondolkodni.Nekilendültem törékeny ágyamnak és ugrottam.Az ágy reccsent,de nem tört össze.Basszus...pedig újat akartam venni!Na mindegy,majd legközelebb.Felnyitottam laptopom tetejét,a képernyő kivilágosodott és megjelent egy kis oldal.Farmos játék...Tipikus Én!Legalább ennyi megmaradt belőlem,ha már minden mást kiűztem.Már csak magamban robbanok,ha valami nem tetszik,a külsőm viszont kedvesen mosolyog.Mit nem adnék egy kis La Push-i levegőért...Ahogy ezen a gondolkoztam,megetettem a tyúkjaimat meg a teheneket.Sokáig fent maradtam,mikor észbe kaptam már éjfél volt.A játék a gépen volt,ezért elmentettem a pályát.Majd holnap még játszok vele.A fürdőben egy fáradt mégis kiegyensúlyozott arc nézett vissza rám a tükörből.Szégyenlősen sütöttem le a szememet.Ez már csak megszokás.Kintről hangos ricsajok jöttek.Egy nő egyre halkuló sikolya,férfiak röhögése.Gyomrom összeszorult,a hangok a szívembe hasítottak.Hirtelen ötlettől vezérelve,kinyitottam az ablakot és kiugrottam a 3. emeletről.Pont a pasik háta mögött értem földet.Meglepődött,vigyorgó képük láttán,végigfutott egy remegés a gerincemen.Úgy gugolhattam ott,mint egy égből pottyant szuperhős -mármint a nő szemszögéből.Emberfelettien,gyorsan mozogtam az öt pasi között.
-Nos fiúk...azt hiszem ma nagyon megszívjátok!-hörögtem és beálltam a nő elé védelmezően.Félelemből nem mertem megnézni milyen arcot vág.
-Na ne mond!-nevettek.Dühösen vontam fel a szemöldököm.Az egyik megindult felém,kinyújtottam a karom és hangos reccsenéssel eltörtem a kezét.A visszafojtott energiám hirtelen elszabadult.Hatalmas vértócsát csináltam a kis zsákutcában.Csak a fiuk elhaló nyögéseit lehetett hallani.Véres kezeimet nézve,azonnal megtöröltem az arcomat,ami ettől véres lett.Mit tettem?Szerencsére nem öltem meg senkit...de akkor is!Ezt...én...nem tehettem!Mégis itt állok,csurom véresen.Szívem a bordáimat majdnem kiverte,lábaim remegtek az idegességtől,fejemet össze-vissza ráztam.Kezeimet a ruhámba töröltem,utána hátrafordultam a reszkető nőhöz.Szívverése magáért beszélt,és a félelemért.
-Ssss....sajnálom!-suttogtam.Nem telt bele 5 másodpercbe már a szobámban álltam,meredtem magam elé.Testemből istentelen hő sugárzott jelezve,hogy ha nem vigyázok átváltozok farkassá.Hideg vizet engedtem a fürdőben,levettem a véres ruháimat és belefeküdtem a kádba.Kirázott a hideg,de legalább levitte a hőmérsékletemet,így nem kell szembesülnöm a gondolataikkal.Amióta eljöttem otthonról,azóta nem változtam át,mert akkor egyből rájönnének hol vagyok.Vigyáznom kell,nehogy elveszítsem a fejem,jópofát vágni az élethez.Szívesebben bolyonganék egyedül,farkasként az erdőkben.Amikor erre gondoltam,elfogott a vágy,hogy talán mégis így lenne jobb.De egyedüllétem nem tartana sokáig a kíváncsi,aggódó gondolatok miatt.Elzártan a vizet,a plafont bámultam amely hófehér volt.Tiszta,gyönyörű fehér,bajok és gondok nélkül.Lerítt róla,hogy tisztességes anyagból készítették,ami engem csak bosszantott.A fehér mindig a hidegeket hozza be gondolataim menetébe.Idegesen fröcsköltem le a plafont,mire az foltos lett a hideg víztől.Már nem tiszta...ahogy én sem voltam,mert megcsaltam Embry-t a legjobb barátjával,igaz,hogy csók volt,de akkor is!Ezért utálni fogom magam,örökre!De én már nem biztos,hogy örökre élek...vagyis farkasnak kéne lennem,hogy élhessek míg a föld meg nem semmisül.Talán egyszer majd átváltozok,de nem biztos.Ez a sok lelkizés kikészítő az agyam!Kimásztam a kádból,magam köré csavartam a jó puha törülközőt.Mennyire jó lenne meghalni,itt hagyni mindent ami az életre emlékeztet.A törülközőben feküdtem be az ágyba.Éjszaka sosem alszom.Azért,hogy könnyebben letudjam tudni a nappalokat.Szarabb életem nem is lehetne!!!-ordibáltam magamban.Egy csődtömeg vagyok,aki idegen csajokat ment meg éjszaka,közben majdnem megöl jó pár embert.Könnyeim egyszeriben kibuggyantak pedig nem adtam rá engedélyt.Fogaimmal széttéptem egy párnát,hogy a szomszédok ne hallják kétségbeesett sikolyaimat.Zokogtam.Miért sírok?Én választottam ezt az életet!Ez is bizonyítja mennyire hülye vagyok.Még a kedvenc rapperemmel való találkozás sem vidítana fel.Eminem biztos elfoglalt,nincs ideje velem és lelki gondjaimmal foglalkozni.Törődj bele,Huly!Senkit sem érdekelsz,és ez így van rendjén!-szólt dorgálóan belső hangom.Szerintem már Embry sem keres...jól teszi!A Hold fenn ragyogott az égen,sajnálkozóan nézett rám.Bassza meg!Nem kell engem sajnálni...hülye Hold.Most szívesen széttépnék egy vámpírt!Istenem,mikre gondolok?Pedig megérdemelnék.Azért születtem ezt a kibaszott Föld nevű bolygóra,hogy ezek a rohadékokat irtsam!Megtagadom önmagamat amiért nem változok át,és nem járom az éjszakákat ilyenek után kutatva.A gondolkozás átment álomba,majd rémálomba.A La Push partján álltam és Jake csókolgatott.Sikítani akartam,hogy ne tegye,de egy hang se jött ki a torkomon.Embry mosolyogva nézte az egészet,a nyelveseknél még tapsikolt is.Szívem kifacsarodott,amikor megláttam az arcát,ami a világot jelentette számomra.Az álomnak vége lett,amint csak egy pillanatig rá gondoltam.Hatalmas sikollyal vágtam poharamat az ajtóhoz.Hirtelen a zár kattant.Ijedten ugrottam a falnak -ami az ágyam mögött húzódott.A törülköző omladozott a mellem fölött,ezért gyorsan megfogtam a szélénél.Taylor lépett be az ajtón,az arcán mindenféle érzelem.Aggódás,düh,félem,bátorság,szeretet stb.Nem tudtam kivenni pontosan melyiket érzi amikor rám néz.Aggódóan nézte a kezemben lévő szilánkokat.Összeszorítottam jobb öklöm,mire a szilánkok utat vájtak maguknak,közben hangosan recsegtek-ropogtak.
-Minden rendben?Sikítást hallottam...-magyarázkodott.Nem mozdultam az ágyról,vártam mikor esik le neki,hogy nem egészen vagyon önmagam.Erre várhattam akár a világ végéig.
-Menj el,kérlek.-toltam ki az ajtón.Mielőtt megfordulhatott volna,rácsaptam az ajtót.Kitudja,hogy most mit hisz rólam?Valami idegbeteg csaj,aki poharakat tördel az éjszaka közepén.Apropó éjszaka,már reggel volt.Megráztam kezemből a szilánkokat,amik készségesen távoztak gyógyuló testemből.Benyomtam a hifit és csípőt rázva készülődtem a suliba.A zene mindig is ellazított,minden gondomat elfelejtette.Felvettem egy lilás felsőt kiegészítőkkel és farmerrel..Mostanában szeretem,ha csak két színből áll a ruhatáram.A ruhák tökéletesen simultak a testemhez.Vad csaj vagyok,erre teljesen meg kell változnom.A zenét lehalkítottam,de a fülemben bömbölt.Nelly Furtado régi Maneater számát  hallgattam,amit imádtam gyerekként.Halkan dúdoltam a zenét.Szörnyű hangom van,kockáztatni se merem mi lenne,ha még ha halkan is de énekelnék.Izgatott arcomat -amint kiléptem a folyosóra-,rohadt unottá varázsoltam.


Sosem hordtam feltűnő ruhát,mégis ebben a cuccban nagyon is megbámultak.Magamnak éreztem a dicsőséget,amiért szépen öltöztem fel.Kicsit javítottam hangulatom az esti álmom állapotán.Las Vegas iskolája,egy messze volt a város fényeitől,szó szerint,mintha valaki el akarná rejteni a kíváncsi szemek elől.A kis utcában breakesek mellett haladtam el,akik irtó jól nyomták.Az egyik rám mosolygott,de én szégyenlősen lesütöttem a szemem,és ha lehet így mondani,elfutottam.Igazából gyors sétának tűnt,ami az én tempómban futást jelent.Két nevető lány vágott el előttem,majdnem nekik mentem.Elmormoltam magamban egy kis szitkozódást.Senki sem nézett rám,hisz ismernek,csak két hete...Átlagosan kb. reggelente 3 km-et teszek meg a lakásomból idáig.Összevont szemöldökkel hallgattam bele a lányok beszélgetésébe.
-...Khööm...szerintem a fekete helyesebb!Christa,nehogy azt mond tetszik neked a szőke!-vicsorgott egy barna hajú lány Christa-ra.
-Olyan szexik...na és az a BMW!!!!-áradozott az egyik.Az új diákok felkeltették az érdeklődésemet.-Lányok...-vette halkabbra a hangját.-Az a Hannah nevű csaj...minket néz.-biccentett felém fejével,de nem nézett rám.Egyből lekaptam róluk a tekintetem,és leültem szokásos helyemre.Mindig a falnak dőlök,aztán szépen lassan lecsúszok a földre.Most nem vártam meg azt a szépen lassant,mert minden lány engem nézett.Ledobtam magam az aszfaltra,és élveztem a zene társaságát.Kik lehetnek az új diákok?-ez az egy kérdés foglalkoztatott.Könyökömet felhorzsoltam.Még egy pillantásra sem méltattam a két másodperc alatt gyógyuló sebet.Elbújnék a föld alá,onnan figyelném a diákok hétköznapjait,de ehelyett én is része vagyok ennek a pletyka filmnek.Én vagyok:"nézzetek az a csaj tök depis".Már megszoktam.Első pár napban próbálkoztak egyesek,de feladták.Lehajtottam a fejem,a szemem sarkából a break-kelő fiúkat néztem.Az egyik engem vizslatott,de nekem még a szívem se dobbant meg érte.Amúgy sem járnék senkivel,ha csak nem Embry az.A bűz felkúszott az orromba.Régen éreztem ezt az orrfacsaró szagot.Egyáltalán nem voltak ismerősek,csak szépek,mint általában mindegyik fajtájuk beli.Morgás készült feltörni mellkasomból,lassan beszívtam az ajkaimat,így elfojtva a morgást,amit mások félreértenének.A fekete hajú lenézett rám,arca torz grimaszt vágott,elcsúfítva szép vonásait és baba szemeit.Szívesen kitoltam volna elé a lábamat,hátha pofára esik.Végül a szőke követte barátja pillantását és rám vicsorgott.Furcsamód a végén bedobott egy mosolyt is.Megráztam a fejem,hogy kitisztuljanak a gondolatok és ne ugorjak neki.Szemük megnyugtatott,mivel sárga volt.Nem sokáig gondolkodtam,utánuk eredtem.Irigykedően figyeltek a lányok bátorságomért.Converse cipőmet direkt csúsztattam a betonon,tudják:jövök.A legkevésbé vártam szívélyes arcot,mégis azt kaptam mikor megálltam előttük.A fekete hajú inkább csak erőltette,a másik kevésbé.A látszat kedvéért én is magamra erőltettem egy mosolyt.
-Hannah vagyok.-köszöntem halkan tudva,hogy ők is hallják.A szőkeség felnevetett,mintha valami viccet mondtam volna.
-Nézd,Luke!A farkas-csaj ide merte dugni a képét!-röhögött rajtam.Erősen megragadtam a pólóját,ami hangosan reccsent a kezem alatt.Elpróbált tolni magától,nem sok sikerrel.-Héj,mit képzelsz?-kérdezte megjátszott sértettséggel.-Kevin vagyok.-vette halkabbra a hangját.Ujjaimat egyenként görbítettem ki,majd elengedtem.Egy lépést hátráltam.A Luke nevű pasi hirtelen megszólalt...




Csak komit kérek...:$

10.fejezet/II.rész

Na hello bello olvasók..kicsit komolytalan vagyok...gondolom ezt megszoktátok.Erna már nagyon nyaggatott,hogy rakjam fel az új fejit...hát ITT VAN!!!


                             "Ott van az otthonod, ahol, ha elhagyod, valaki mindig megsirat."

                                        10.fejezet/II.rész

Leszálltam gépről,egyenesen a közölei mosdóba indultam.Teljes átalakítást végeztem magammal,hogy még véletlenül se ismerjenek fel az emberek...már ha jár itt erre ismerős.Biztosra mentem.Szörnyű volt ezt tenni,leküzdeni a régi énemet egy elegánsabb,szebb Huly-ért,akire ha ránéznek:Ez igen...jól kicsípte magát!Nem kell feltűnő ruhákra gondolni,inkább szolid,mégis feltűnő.Felkaptam egy másik ruhát és emelt fővel kisétáltam a mosdóból.Kivasalt hajam,lófarokban lógott,szememet körbefestettem így aranybarnának tűnt,ujjatlan pólóm senkit se érdekelt,köves fülbevalóm jól mutatott a céges repülők utasai között.Mint aki tárgyalásról jött...Chööh...röhejesnek érzem magam.De az elismerő pillantások nem ezt mutatták.Mostantól így fogok járni,elegánsan...Ez ellent mond minden eddigi érvemnek,ám most mégis erre vetemedek.Mivel a fiuk ezt pont nem néznék ki belőlem,így ez választottam.Alighogy kiléptem a repülőtér kijáratán,már láttam a város vakító fényeit.Megterhelt sóhaj hagyta el a számat,közben intettem egy taxinak,aki pont jókor állt meg,mert eleredt az eső.Gyorsan bepattantam a kocsiba,elmotyogtam a sofőrnek melyik szállodába vigyen.Ezután nem tudom,hogyan tovább.Las Vegas nem Forks vagy La push!Biztosan eltudom majd terelni a figyelmemet a múltról.Egyelőre csak essünk túl a nehezén.Megálltunk egy szálloda előtt,kifizettem a sofőrt és besétáltam a meleg helyiségbe.Az otthon érzése mégsem fogott el.Egyenruhás férfi állt a recepciós pult mögött,éppen valami mappát bújt.Csomagokat elvették a kezemből,bár eléggé ragaszkodtam hozzá.Két centis magassarkúmban,nagy zajt csaptam az üres hallban.A férfi felfigyelt rám és kedvesen,mintha most lépett volna ki egy reklámból,mosolygott.Halvány mosolyt erőltettem az arcomra,úgy látszott meggyőzte.
-Jó estét,hölgyem!Miben segíthetek?-kérdezte udvariasan várva a válaszomat.Megköszörültem a torkom,biztatáskép magamhoz szorítottam fekete,bőr táskámat.
-Egy szobát szeretnék...semmi extrát nem kérnék,csak egy szobát.motyogtam,csak,hogy a férfi épp hallhatta.Kivett egy lapot a mappából és körmölni kezdett.
-Második emelet...Neve?-kérdezte majd felpillantott rám a lapokból.Megadjam az igazit???Nem!Mennyi Hulein Loong járkál Vegasban?Egy sem...
-Hannah Beers.-adtam a választ.Belülről elégedettség töltött el amiért ilyen gyorsan ki tudtam találtam egy ilyen frappáns nevet.Leírtam a nevemet.
-Rendben...egy személyit kérnék és...
-Elnézést!-szóltam közbe.-Idefelé ellopták...Eeee...a papírjaimat!Sajnálom de csak pár nap múlva tudom behozni...-panaszoltam kiskutya szemeimet bevetve.Enyhén köhintett és bólintott.Mély lélegzetet vett és elém tolta a félig kitöltött papírt.-Köszönöm...-mosolyogtam.Egy másodperc alatt aláírtam az adatokat:Hannah Beers.Gyöngybetűkkel,hibátlan kézírással írtam,ami megint csak elnyomta a régi énem.Megkaptam a kulcsokat.Hálásan mosolyogtam,elvettem cuccaimat a férfi kezéből és indultam a lift felé.Megnyomtam egyszer a hívógombot és vártam...Teltek a percek,semmi.Már a lábammal doboltam,mikor egy szerelmes pár esett ki a liftből.Reflexszerűen elugrottam előlük,motyogva szálltam be a liftbe.Vészjóslóan csengett amikor a második emeletre értünk.Kitipegtem,végig szántottam lábammal a hosszú folyosón.Majdnem a legvégén,megtaláltam a szobámat.Azonnal kivágtam az ajtót.Rózsa és jácint illata játszott  a levegőben,ami tényleg nem volt számomra otthonos.Kipakoltam a táskámból,egy fiókos kis szekrénybe,próbáltam otthonosabbá tenni ezt a kis lakást.Kiszellőztettem az erős illatokat,és lefürödtem.Nem gondolkodtam,ami fájt.Kár lett volna rájuk gondolni...és rá.Megszakad a szívem,ha elképzelem magam előtt csalódott arcát,amint engem keres a szobában.Csak abban bízok,hogy nem fog keresni,mert úgy sem talál meg.Ilyen külsővel,beszédmóddal,névvel,semmi esélye,hogy a nyomomra bukkan.Magam köré csavartam a törülközőt,vizes lábaim nyomott hagytak a pasztel színű szőnyegen.Felöltöztem és leültem tv-ét nézni.Bármit is kezdek ezután magammal,jó döntésnek kell lennie.Meg kell szoknom az új otthonomat.Nem leszek itt sokáig,szóval nem számít.Amint egyenesbe jönnek a dolgok,keresek egy lakást és kibérelem.Felejtek.Ez az egyetlen esélyem a túlélésre.

A reggel semmi jót nem hozott magával,csak egy új napot.Sokáig csak bámultam az erőlködő napsugarakat,amik azon ügyeskedtek,hogyan jussanak át a függönyön.A függönynek szurkoltam,de a napsugarak nyertek.Mint egy filmbelei vámpír,magam elé kaptam a kezem,amikor az arcomat is elértek a fényes kis pontok.A takaróm egész éljel a földön feküdt,egyáltalán nem volt rá szükségem.Párnáim össze-vissza gyűrve,az idegességtől.Kopogtak az ajtómon.Ránéztem az órámra.Alig múlt el fél kilenc.Megtöröltem a szemeimet és az ajtóhoz rohantam.Odafelé,felkaptam a a köntösömet,jól meghúztam az övet a derekam körül.Sietős kopogás megint csak megtörte a reggeli csendet.
-Nyitom már...Kérem!-nyögtem és ajtót nyitottam.Egy könnyes szemű nő állt az ajtóban.Fekete,loboncos haja az arcához tapadt,mély barna szemei emlékeztettek ki vagyok,réz barna bőre,elárulta honnan származik.-Anya...?-suttogtam alig hallhatóan.Még jobban zokogott,beesett az ajtómon,egyenesen a karjaimba.Hihetetlen...
-Istenem,Huly!Mit keresel te itt Las Vegasban?-kérdezte zokogva.Én is könnyeimmel küszködtem,de jól titkoltam.
-Ezt én is kérdezhetném!-vágtam vissza diplomatikusan.Hangon élétől,kezei erőtlenül maga mellé hullott,könnyes lepel alatt,megcsillant a kíváncsiság a szemében.
-Itt dolgozom..és tegnap megláttalak...Eee....a hallban.-dadogta.Újból megölelt.-Te?-tért megint rám.Sóhajtottam és eltoltam magamtól.
-Meg kell értened Anya!-vettem komolyra a dolgot.-Engem Hannah Beers-nek hívnak.El kellett jönnöm a La Push-ból...kérlek,ne gondolj semmi rosszra!Én nem szeretném ha a közelemben lennél.Egyrészt:Mert elhagytál.Másrészt:Nem tenne jót az új személyiségemnek.Értetlenül pislogott rám,mire én színpadiasan megtörölgettem a szemem.-Érted?Hagy engem békén!-döntöttem el.Ő volt az egyetlen ismerősöm,mégis elüldözöm....


Komment....KÉREK SZÉPEN!

10.fejezet/I.rész

Sziasztok....Meghoztam a tizedik fejit,elég eseménydúsan.Mostantól nem kötelező komit akar,de nagyon jól esne ha írnátok.Minden fejezet elején lesz egy Huly jelleméről szóló kis idézet.Jó olvasást!

                       "Tudod, az embernek (...) ki kell állnia magáért. Más úgysem áll ki érte.,,

                                                           10.fejezet/I.rész

Fájó nyakkal ébredtem a parton.Elaludtam...Kivel?Jacob-bal...Még mindig nem hiszem el mit tettem.(?)Felpattantam a koszos,hideg homokról,elindultam haza.Minél gyorsabban elakarom felejteni a tegnap történteket.De az ilyen dolgokat,hogy felejthetné el az ember?Sehogy.Összekötöttem a hajamat,a kezemen tartott gumival.Beléptem a házba,máris több kíváncsi szempár fogadott.Megköszörültem a torkom,mire mindenki máshova nézett.A trikómat nézték,mely csupa vér volt.Felszaladtam a szobámba,ott átöltöztem.Bezártam az ajtót,bebújtam rendetlen ágyam takarója alá és megtaláltam a régi naplómat a párnám alatt.Akkor még nem tudtam a vámpírokról és a farkasokról.Csak egy tini voltam,álmokkal.Gondolkodás nélkül felnyitottam a kis füzetet.Olvasni kezdtem...
Kedves Naplóm!Paul ma nagyon furcsán viselkedett...Töri órán nagyban beszélgettünk amikor csak úgy elszaladt,vörös fejjel.Belekiabálva az órába,utána üvöltöttem,de ő csak ment.Az hiszem én rontottam el valamit....Én úgy is mindig mindent elszúrok!Hülye,hülye,hülye Huly!Semmire sem vagyok jó az életben.A tanulásban,a kapcsolatokban és még a saját szobámat sem tudom rakni.apu biztos ezért ment el...Van egy semmirekellő lánya.Biztos vagyok benne,hogy jobban örült volna ha fiú leszek.Néha annak érzem magam,csak a hosszú hajam és melleim emlékeztetnek:"Héj!Térj már észhez!Lány vagy!"Ma levágattam a hajam...nem azért mert fiúnak érzem magam,hanem mert már ideje volt.Most a vállamig ér,nagyon tetszik.Paul is azt mondta,hogy tetszik neki,ami plusz önbizalommal töltött el.[...]

Kedves Naplóm!Ma van a 15. születésnapom.Senki sincs itthon...Anya dolgozik,apa meg nyom nélkül eltűnt egy éve.Szörnyű egyedül énekelni a Boldog Születésnapot dalt.Anyutól iPod-ot kaptam,mindig próbál kárpótolni amiért egyedül hagy.Már különösebben nem érdekel,nem is fog.Ma megfogadtam,hogy úgy élem az életem:Hagyom hadd' sodorjon az ár,engedem magam.Ez annyit jelent,hogy leszarok mindent!Semmin se fogok görcsölni,csak élni boldogan.Most is bömböltetem a zenét,azt sem érdekel mit ordibál a szomszéd nyanya.Ennyi,KÉSZ.Elkapott a sírógörcs.Muszáj erősnek lennem,hogy túléljem ebben az őrült bolygón,amit Földnek hívunk.Egyik nap átfutott az agyamon,hogy elvágom az ereimet.Rájöttem,hogy az sem változtatna a fájdalmamon.Semmi sem változtat a magányon,a csúfolódáson,a tanulásban...Csak meghalsz és nem vagy többé.El sem tudom képzelni,hogy anyám sír utánam.Örülne neki,ha végre egyedül lehetne!Félek,hogy egyszer egy nap,ténylegesen itt hagy.Ha eljön ez a nap,hagyom hadd' menjen.[...]

Hisztisen vágtam be a rongyos füzetet az ágy alá.Bassza meg!Milyen igazam volt,mindenben!Semmire sem vagyok jó...végre bevésődök valakibe és azt is elszúrom!Ez vagy te Hulein Loong,gratulálok!Egy farkas akinek még szíve sincs.Nem tudom elképzelni milyen fájdalmat fog érezni Embry,mikor megtudja...Könnyeim eláztatták a szememet,a síró hangot visszafogtam,hogy a többiek ne hallják.Előkaptam az iPod-omat és írtam egy SMS-t Embry-nek.
Szeretlek...mindennél jobban,bármi történjék...Jól teszem amit teszek,ne hibáztass senkit!-nyomkodtam az érintőképernyőre a betűket.Sikeresen elküldte,majd rátapostam.Elővettem az egyik sporttáskámat és pakolni kezdtem a ruháimat.Bedobtam mindenfélét,télit,nyárit,őszit,vegyesen.A legalsó fiókból kikaptam a pénztárcámat,amibe a megspórolt pénzemet tartottam és az anyutól kapott kártyát,amire minden hónapban utal 500 dollárt.Ezeket is bedobtam a táskába.Egy papírra rákörmöltem ezeket a szavakat majd rádobtam az ágyra.
tök mindegy miért...Ismertek,tudjátok milyen vagyok!Ennyi legyen elég...puszi:Huly.Szélesre kitártam az ablakomat,hangtalanul lemásztam a ház oldalán lévő cserepeken.Először osontam majd futottam a reptér felé.
-Jó napot,egy jegyet kérek!Milyen járatok indulnak..?-kérdeztem az előttem ülő szőke nőt.Azért kiöltöztem az alkalomhoz.Egyszerű fekete hosszú ujjú póló,fekete rövidnadrág és converse cipő.Hajamat egy hajpánttal díszítettem,így még ha akarnak sem ismernek fel a utánam jönnek.
-Persze,egy pillanat kisasszony.-válaszolt a nő vékony hangján.-Las Vegas-ba indul járat két percen belül és...-akarta mondani de én közbevágtam.Előkaptam a pénzemet és a Útlevelemet.
-Tökéletes lesz Vegas!Egy jegyet.-mondtam mosolyogva,bár belül sírtam.Kedvesen rám mosolygott és kezembe nyomott egy jegyet.Felcímkézte a táskámat,utána már csak a beszállás volt hátra.Belenyomtam a pasi kezébe a beszállókártyámat,aztán már a repülőn voltam.Jóformán beszédültem a a kijelölt ülésembe,táskámat a lábam közé raktam és figyeltem az embereket.Minden áron elakartam felejteni mit is hagyok éppen itt.Embry-t,a falkát,Cullen-éket,a kalandokat.Sóhajtottam és a repülő felszállt.

/Embry szemszöge/
Nem értettem miért ír ilyen SMS-t Huly-n.Már futottam is át hozzá,berontottam a nappaliba,csak a szerelmemet akartam magamhoz szorítani.Jacob tekintetével találtam magam szembe,ami nagyon lelkiismeretes volt.Nem értettem miért néz így rám.Emily intett a fejével,hogy fent van a barátnőm.Felszaladtam a szobába,aminek ajtaja zárva volt.
-Huly,nyisd ki!-dörömböltem az ajtón.-Én vagyok az,Embry!-tettem hozzá idegesebben.Semmi mozgás,hang,szívverés.Berúgtam az ajtót,a legrosszabbra számítva.Az egész szoba üres volt.Még lehetett érezni édes illatát,de mégsem.Az ablak nyitva volt,a ruhák össze-vissza hajigálva a földön,nyitott szekrények előtt.Hirtelen jött a felismerés.Elment.Az ájulás kerülgetett,mikor megláttam a papírt az ágyra téve.Az ő kézírása volt.
tök mindegy miért...Ismertek,tudjátok milyen vagyok!Ennyi legyen elég...puszi:Huly.Utána még tízszer elolvastam ezt a három mondatot.Elment.Elment.Elment.Elment.Szívemben leírhatatlan fájdalom uralkodott,a hiány érzete.Már biztos rég elment...Ki tudja hol lehet?A szerelmem itt hagyott.Mi történhetett,hogy életünk 360 fokos fordulatot vett.
-Sajnálom,öcsi...-suttogta Jake mögöttem,amikor elolvasta a papírt.-Az én hibám.-sütötte le a szemeit.Mérhetetlen düh öntötte el az agyamat.
-Mi van?-kérdeztem flegmán.

Komikat,emberek!KOMIKAT!!!!!!!

9.fejezet

Nos máris felraktam fejit....megérdemlitek,mert cukik vagytok!Láw:*baba*

Csupasz lábaim teljesen ellazultak a gyengéd kezekben.Olyan Hmmm meg Ahhhh hangokat hallattam.Boldogan túrtam bele sűrű,dús,fekete hajamba,ami még jobb érzéssel töltött el.Jacob keze feljebb csúszott,meg sem lepett.Pasiból van.Hagytam hadd' élvezze a helyzetet.Aztán beugrott,hogy nekem ott van Embry,neki meg Nessie.De őt eltiltották,Embry pedig az anyjával elutazott-amit én tudtam meg utoljára,azért nem búcsúzott el mert félt,hogy nagyon kiborulok,ami persze megtörtént-,így kicsit igazságtalannak tűnt elutasítani ezt a masszázst.Amíg én a gondolataimba merültem,Jake feljebb rántott,így keze ügyébe már a hasam volt.Lágyan lassan simogatta,engem feltüzelve.Akaratlanul is a hajába túrtam,közelebb húztam a fejét.homlokunk teljesen összeért,szemeimet kinyitottam,akkor szembesültem milyen közel is vagyunk egymáshoz.Mellem összeért az ő izmos felsőtestével,ami őt tüzelte fel.Jobb karjával a derekamat támasztotta ölében,bal kezével a hajamba túrt.Ez nekem bőven elég volt,hogy ajkaimat az övére tapasszam.Váratlanul de visszacsókolt,ajkaink egymást becézgették,úgy mint még soha.Mintha teljesen összeforrtunk volna.Lelkiismeret furdalásom támadt.Nagyon is.Nekem nem Jake-t kéne csókolgatnom,hanem Embry-t.Az is pofán vágott,hogy Jacob képes megcsalni Renesmee Cullen-t,azt a gyönyörű lányt,én mellette rút kiskacsa vagyok.Mégis ez a férfi akit a legjobb barátomnak hívok,itt csókol,ölel és cseppet sem zavartatja magát.Ép eszem ostorként csapott le hormonokkal fűtött testemre.Kezemet,mely a hajába túrt,kihúztam és ökölbe szorítottam.Meglendítettem és behúztam neki.A gyenge kis orr öklöm alatt nagyot roppant.Nagy cuppanással szakadtunk el egymástól.
-Jacob Black!-ordítottam torok szakadtából.Kezemmel is rásegítettem,hogy jobban kapjak levegőt és felfogjam mi is történt az előbb.Emily halkan leszólt az emeletről,hogy maradjunk csöndben.Jake megbánó arca a szívembe hasított,egyszerűen nem tudtam haragudni rá.Nem bántam meg,hogy behúztam neki.Azt sosem fogom megbánni.Miközben az orrában lévő porcot igyekezett helyrerakni,én felpattantam a kanapéról és kifutottam az erdőbe.
-Huly,várj!-kiabált utánam.Nem,nem várom meg!Sőt nem is akarom látni.Hogy tehette ezt?Én,hogy tehettem ezt?Könnyek a szemembe szöktek.A parton ilyenkor nem jár senki,így kedvemre sírhattam.Hulein Loong!Fegyelmezd magad,te ennél sokkal erősebb vagy!-kiabált rám a belső hangom.Összeszedtem magam és letörtem bűnöm könnyeit.Szörnyű ember vagyok.Hogy fogok ezután Embry szemébe nézni?Annak az embernek a szemébe,akibe bevésődtem!Egyszerűen hihetetlen,hogy engedtem a csábításnak és szeretet hiánynak.Nyilvánosan felpofoztam magam.-Ezt miért csináltad?-kérdezte mögöttem Jake.Még volt pofája idejönni?
-Megérdemlem.Ahogy te is!-válaszoltam,megfordultam és lekevertem neki hatalmas,csattanós pofont.Szemlesütve tűrte.-Most sokkal jobban érzem magam!-jelentettem ki.Visszaütött.Ez olyan ütés volt,mint amilyet én adtam neki a kanapén.Ettől is jobban éreztem magam.Bűnhődhetek a tetteim miatt.Orromból folyó vér,a trikómba csürgott.Egy határozott mozdulattal megfogtam,visszaroppantottam helyére eltört orromat.-Köszönöm.-hálálkodtam.Ez elég mazochista dolog,de ebben a helyzetben még azt is elviselném ha egy vérszívó öl meg.
-Igazán nincs mit.Ha te nem vagy akkor ki tudja mit csinálnánk....-magyarázta komoly hangon.Helyeslően bólogattam,közben arcomról törölgettem a vért.-Sajnálom.elragadott a..
-Figyelj Jacob!Tudom.Csak kérlek....Ne szólj Embry-nek!Így is elég nehéz lesz a szemébe nézni.
-Tudom.És nem fogok szólni.Cserébe kapok egy puszit....-mondta és én akkor tockost kevertem le neki.
-Jake,ne kelljen még egyszer eltörnöm az orrodat!
-Csak vicceltem!!!Nyugi csajszi!-mondta és lesmárolt.Istenem nem bírtam visszafogni magam!Erőteljesen visszacsókoltam,majd hogy nem ráharaptam az ajkára.A szörnyű bűntudat megint emésztgetett.Éljünk a mának,és hesegessük el a holnapot!Ennek a mondásnak élve,hagytam Jacob-ot végezni a dolgát....

rövid de mégis durva feji....komikat!

9.fejezet-Előzetes

Hát sziasztok!Nagy sajnálatomra nem gyűlt össze az 5 komi,csak 4.Tudom ez gonoszság,hogy miért nem nézem el azt az egy hiányt.Most pár napig képtelenek lesztek ezen az előzetesen vegetálni,aztán meglátjuk ;)
Még mindig nagyon szeretlek titeket:*baba*

"-Jacob Black!-ordítottam torok szakadtából.Kezemmel is rásegítettem,hogy jobban kapjak levegőt és felfogjam mi is történt az előbb.Emily halkan leszólt az emeletről,hogy maradjunk csöndben.Jake megbánó arca a szívembe hasított,egyszerűen nem tudtam haragudni rá.Nem bántam meg,hogy behúztam neki.Azt sosem fogom megbánni.Miközben az orrában lévő porcot igyekezett helyrerakni,én felpattantam a kanapéról és kifutottam az erdőbe.
-Huly,várj!-kiabált utánam.Nem,nem várom meg!Sőt nem is akarom látni.Hogy tehette ezt?..."

xD hát ennyi.Remélem kíváncsiak vagytok....*gonosz nevetés*Pár napon belül hozom a 9.fejezetet egészben!!!!Addig sok álmatlan éjszakát....:)

8.fejezet

 Sziasztok!Itt van a várva várt 8.feji!!!Aki elolvassa az írjon légy szíves komit!Bevezetem a komihatárt.5 komi után elkezdem írni egyből az új fejezetet.Ez csak azért van,mert nem nagy lelkesedéssel kezdem írni az új fejezeteket.Ha adtok rá okot miért kezdjem el,akkor írok!Na jó olvasást.


/Hulein szemszög/
Quil egész úton azt ecsetelte,hogy Sam mit gondol erről.Igazából cseppet sem érdekelt.Mikor odaértünk Em házához,Anna a nyakamba ugrott.Meglepődve de magamhoz öleltem.Szinte sírt,hogy itt mertem hagyni idegenekkel.Nem értettem a kislány kötődését hozzám.Lassan lefejtettem vékony lábait a derekamról és visszaraktam a földre.Elsimítottam barna haját a szeméből.Nagy meglepődésemre megfogta a kezem és húzott a konyha felé.A többiek kuncogtak rajtam.Jake-nek beintettem,Embry-nek küldtem egy csókot.
-Emily-vel sütöttünk sütit!-mutatott egy hatalmas tepsire.Nagyon finom piskóta volt benne.Éppen nyúlni akartam érte,Em rácsapott a kezemre.
-Hagy a testvéreidnek!-intett szigorúan."Hagy a testvéreidnek...Blahblahblah!"Utálom ezt a szöveget.
-Ők a tesóid?-kérdezte Anna amikor Em kivitte a sütiket.Tudtam,hogy ha nem sietünk megeszik az összeset.
-Ja,azok.-húztam ki magam büszkén.Paul kiröhögött.-Ne félj,Paul!Még jössz egy kis verekedéssel!-emlékeztettem pár hónapos fogadásunkra.
-Nem verekszem lányokkal.-szögezte le.Odasétáltam mellé.Jó erősen tarkón vágtam.
-Majd meglátjuk...-suttogtam a fülébe és lelöktem a székről.Röhögve figyelt minket a közönség.Kivágtam az udvarra és ráugrottam.
-Embry szólj  a csajodra!Nem normális!-kiabált Paul két kiáltás között.A hajamnál fogva nekivágott egy fának,kettérepedt.Egy pillanatra Anna arca elterelte figyelmemet.Ijedt volt és feszült.Paul meg behúzott egyet,csodálkozó képembe.Na jó,ha harc akkor legyen harc!Visszaütöttem,orra nagyot reccsent kezem alatt.
-Nyertem!-jelentettem ki örvendezve.
-Miért nyertél volna?-kérdezte a földön fekvő Paul.Lenézően lenéztem rá.
-Abban egyeztünk meg,aki előbb vérzik!A te orrodból meg ömlik a vér!-nevetettem rekedten.Megadva magát,felállt és besétált sütit enni.Odamentem a kislányhoz.-Anna,minden rendben?-kérdeztem feszülten.
-Ti itt úgy verekedtek,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne!Paul nem is foglalkozott a törött orrával.-mutatott rá.Megvontam vállam.Nem értek a gyerekekhez,és én nem fogom neki elmagyarázni,hogy egyáltalán nem fáj semmim egy szimpla verekedéstől.Motor zúgása törte meg a fiuk öblös nevetését.Sam kiment  a verandára.
-Nem megyünk innen sehova!-morogta Sam,közben valami végzést tartott  a kezében.Az egész "család" kiment Sam után.
-Sajnálom uram.A polgármester nem tűri,hogy az erdő közepén házuk legyen!-nézett végig rajtunk a férfi.Szeme megakadt szakadt ruhámon.Követtem pillantását.Trikómból kilógott  a hasam,Converse sortom már szálakban ölelte combomat.
-Mit bámul tata?-kérdeztem gúnyosan.-Meressze a szemét valaki másra!-sziszegtem és nekiakartam menni,Jacob állt hozzám legközelebb.Elkapta a karomat és erőteljesen visszarántott a helyemre.-Jó,oké!Lenyugodtam!-biztosítottam őket.Embry sétált oda mellém,szorosan átfogta a vállamat.
-És barbár családját sem..támogatja!-tért rá a férfi.Erre mindenki morogni kezdett,Sam leintett minket.Azt hiszem megölöm.
-El kell költöznünk?-kérdezte Emily sírva.
-Attól tartok igen.-felelte a férfi.
-Tarthat is!-mondta és léptem egyet előre.-Miért is kell kiköltöznünk?-kérdeztem.A pasas felnézett rám.Sokkal magasabb voltam nála,mondjuk a farkasgének rásegítettek a növekedésemre.Paul satuba fogott ha kedvem támadna nekiugrani.
-Nem volt engedélyük ház építésére a családnak.Ezért lefoglaljuk a telket.-magyarázta egyszerűen a Mr.mindenttudokmagukról.Sóhajtottam egyet és visszaálltam Embry és Jake közé.-Két órájuk van,hogy mindent összepakoljanak és elhagyják a házat.-szögezte le a férfi és visszasétált fekete Mercedes-éhez.Miután elhajtott,visszaballagtunk lehajtott fejjel a nappaliba.Sam egyből elkezdett pakolni.Senki sem fogta fel igazán miért kell elmennünk.Barbároknak neveztek,csak mert indiánok vagyunk.
-Rasszista bunkók!-fortyogtam.Helyeslően bólogattak velem a többiek.Két óra múlva visszajöttek mi meg elindultunk hozzám.Felajánlottam Sam-nek,hogy költözzenek hozzám.Úgy sem vagyok otthon.Bent ültünk a nappaliba és mindenki bánatosan nézte a híreket.
-"Gyilkosság történt a La Push,Firts Beach nevű partján.Két embert megöltek,egy kislány eltűnését jelentették.,,-mondta a műsorvezető.-"Tanuk szerint állattámadás történt.Farkasok az elkövetők,az egyik tanu le is fényképezte őket.,,-mondta az újabb aggasztó hírt.Egyszerre figyeltünk fel a képre.Sam,Quil és Embry volt a képen.Ijedten figyeltem a képet.A képen lévő személyek hatalmasat nyeltek.-"A vadőrség már keseri az állatokat"-fejezte be a gyilkossági híreket.Arcomat két kezem közé hajtottam.
-Anna,indulunk!-álltam fel.Anna értetlenül nézett rám.-Megyünk a rendőrségre!Haza fognak vinni.-mondtam és felszaladtam az emeletre.Felkaptam egy normális még ép fekete sortot,piros trikót és egy strandpapucsot.Mire leértem páran elmentek.-Hova mentek?-kérdeztem Emily-t.Szokásához híven a konyhában szorgoskodott.
-Brady átváltozott.-magyarázta.-Mentek neki segíteni.-mondta és tovább kavargatta a levest.
-Ó!Értem.Emlékszem még milyen volt az első...-ültem le  a székre.Emlékszem,nagyon dühös lettem Sam-re aztán megtörtént.Azóta is néha összekevernek minket a színünk miatt.Sam éjfekete,én kicsit kopottas fekete.-Anna?-kérdeztem,szemmel a kislányt kerestem.Leah mellett ült a kanapén.
-Megyek.-szólt kelletlenül.Kisétáltunk a házból,ő mindenkitől elköszönt.A rendőrségen nagy örömmel fogadták,hogy megtaláltam a kis csajt.A nagyszülők valami jutalmat emlegettek,de én mondtam,hogy nem kell semmi.Amikor hazaértem,Brady-t találtam a nappaliba.
-Szia,Brady!-köszöntem és leültem mellé.-Jól vagy?-érdeklődtem.Ezután Colin jön.Ő is furcsa tüneteket mutat.Meg persze szektának tartja a falkát,ahogy én is régen.
-Szuperül!Állati volt...-örvendezett.
-PÁr hónap múlva nem ezt mondod...-sóhajtottam,mire Sam-től egy csúnya pillantást kaptam.-Most mi van?Nem tudok hazudni!-horkantam.Csak rázta fejét.Sosem tudtam hazudni,most miért tenném?Csak,hogy jobban érezze magát?Úgy is sajnálni fogja hónapok múlva.Embry és Quil mentek járőrözni.Most kevesebben kell járnunk,hogy ne legyen feltűnő.Meg kerülgetni kell az embereket.Hajnal tájban Emily lefeküdt aludni,a többiek meg elmentek párjukhoz,haza,vagy járőrözni.Jake-kel maradtam a nappaliba.Valami régi vígjáték ment,nem volt túl vicces.Már majdnem aludtam amikor elkezdett dumálni.
-Alszol?-kérdezte.Nem emeltem fel a fejem.
-Szerinted?-suttogtam.Halkan felnevetett.-Te miért nem alszol?-kérdeztem kicsit sem érdeklődve.Már megszokhatta tőlem.Lehalkította a tévét.
-Nem tudok...-felelt álmosan.Megvontam a vállam és felnéztem rá.Arca elgyötört,fáradt volt,szemei engem néztek.
-Mi a baj?-kérdezte közben elnyomtam egy ásítást.
-Nessie...Edward nem enged a közelébe.-panaszolta szomorúan.El sem tudom képzelni milyen rossz lehet ha eltiltanak a szerelmedtől.
-Sajnálom...-morogtam.Bólintott.-Miért?-kérdeztem most már kíváncsian.Elvégre Edward nem tehet ilyet.
-Megtudta,hogy...tudod!-húzta a száját mint egy kisgyerek.-Együtt voltunk...-köhögte.
-Ó!-ajkammal formáltam azt az Ó-t.-Ezen kiborult?Előbb utóbb úgy is megtörtént volna...-ráztam a fejem.
-Én is ezt mondtam,meg Nessie is.-bólogatott.-Szörnyű eltiltva lenni.-sóhajtott-Te együtt voltál már Embry-vel?-kérdezte csillogó szemekkel.Félrenyeltem a nyálamat,fulladoztam.Hatalmas tenyerével megcsapkodta a hátam.Miután normálisan kaptam levegőt feleltem.
-Jake,szerintem ez nem rád tartozik...-fintorogtam.Felhorkant.
-Én is elmondtam!-kontrázott.-Na!Mond el!!!!!-húzott.Sóhajtottam.Úgy is kiderülne ha farkasok és Jake megkérdezi.Gondolatban nem lehet hazudni.
-Nem.-suttogtam a tévének.Erre összeráncolta a szemöldökét.-Most mi bajod?-kérdeztem felháborodva.
-Embry tudod mennyire szeret és kíván?Minden gondolata rólad szól...-magyarázta.
-Én megértem...DE nem úgy jöttek a dolgok.-magyaráztam aztán elfeküdtem a kanapén.Jake ölébe dugtam a lábaimat,kezeimet a fejem alá tettem.
-Kényelmes?-kérdezte gúnyosan.Elégedetten bólintottam.Behunytam a szemem és vártam hogy elnyomjon az álom.Jake simogatta a lábam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem izgatottan.Ha egy talpmasszázs igazán benne vagyok...



Komihatár:5.

Olvasd el!

Sziasztok,drága olvasóim!Nagyon örülök,hogy már 10 rendszeres olvasóm van!!!Ez sok boldogsággal tölt el,én ezt a boldogságot fejezetekkel jutalmazom...:))Most ez nem fejezet,hanem egy új blog amit nektek csináltam!Kicsit másról szól mint ez.Ez inkább amolyan vámpíros meg boszorkányos sztori.Aki nem szereti a vámpírokat,azt is megkérem,hogy legalább csak olvasson bele!Köszönöm szépen!
Utóirat:Ha már 10 rend.olvasóm van,akkor elvárom,hogy mindenki írjon,csak 1 komit!Köszi!

Új blog:KATT IDE LÉCCI!
                                                                                                                        Puszil titeket:*baba*

7.fejezet

Itt a várva várt 7.feji!Kérek komikat!Légy szíves!

/Hulein szemszög/
Embry sokáig ott volt nálam.Beszélgettünk,csókolóztunk és elterveztük hogyan öljük meg a piócát.Hajnali egy körül már úgy ültem mellette mint egy zombi.Ez a sok ,,munka" nem könnyíti meg az Embry-vel valami együttlétemet.Nem sokat lehetünk együtt,ha meg együtt is vagyunk én mindig mindent elszúrok.
-Aludj nyugodtan...-suttogta a fülembe.
-De...-akartam mondani.
-Semmi DE!Most szépen átöltözöl és alszol...-adta a parancsot szerelmem.Nyomtam neki egy puszit és felszaladtam zuhanyozni.Gyorsan már lent is voltam.Embry elaludt.Odabújtam hozzá a kanapén,rátehénkedtem
-észre sem vette-,és elaludtam...

Szarul keltem.Fájt a fejem,a hátam.Embry pedig nem vett levegőt.Ekkor vettem észre,hogy mindjárt kinyomom a belét.Gyorsan leszálltam róla,újra lélegzett.Milyen cukin alszik.Egyem a kicsi szívét...Farkas vonítás.Embry egyből kinyitotta a szemét én már futottam is az erdőbe.Futás közben,lekapkodtam a ruháimat és a lábamra kötöttem.
-Sam mi a baj???-kérdeztem gyorsan és indultam a gondolataik után.
-A vámpír...és hát egy ember.A parton!Ne kerüljetek minél előbb ott kell lenned.-ahogy válaszolt én már futottam ahhoz a szemétládához.A part olyan szakaszán éreztem a szagot,ahol egy ember se szokott járni.Egy gyerek...Szemét!Egy gyereket akar megölni.Embry szorosan a nyomomban volt,de nem vártam be.Nekiugrottam,mire ő eldobta a gyereket.Automatikusan arra a kaptam fejem.A pióca közel jött hozzám és átkarolt "ölelni".Valamiét leharaptam de nem tudom biztosan mi volt az.Kiköptem.
-Embry...ez kurva erős!Segíts!-adtam az utasítást.Akkora már mindenki ideért,én visszaváltoztam,felöltöztem és a gyerekhez rohantam.
-Jól vagy?-kérdeztem sietősen.Fémes reccsenés hallatszott mögöttem.Megfogtam a kislányt és magamhoz szorítottam.-Minden rendben?-kérdeztem.A kis csaj elkezdett sírni.-Hol vannak a szüleid?-kérdeztem.Valahova elnézett,követtem pillantását.Szent Ég!Egy halomba rakva két kiszívott test.Felkaptam a kis csajt aki volt vagy 13 éves,de elég sokkos állapotban volt,nem hiszem,hogy tudna a saját lábán járni.Erősen szorította a nyakamat.Sam -farkasként-intett,hogy vigyem el valahova.Nem jutott jobb eszembe,Emily-hez vittem.Legalább sikerült megmenteni...Idegesen rángatózott a szeme.Ezen kicsit megijedtem de abbahagyta.Rákezdett a sírásra.-Héj,csajszi!Ne sírj!Sss!Nem lesz semmi baj...-mormogtam neki nyugtatásképp.-Hogy hívnak?-kérdeztem lágyan.Felnézett rám,barna szemeivel.Szép szemei voltak.
-Anna.-suttogta.Bólintott.
-Hulein vagyok.Röviden Huly.Oké?-tereltem a figyelmét.Bólintott és közelebb húzta a fejemet.
-Félek...-súgta.Elrántottam a fejem,hogy a szemébe nézhessek.
-Nincs mitől...-nyugtattam.Szögegyenes,barna hajával kezdett babrálni.Az hullámos fekete hajam mellett,ő olyan Amerikainak tűnt.-Nem idevalósi vagy?-kérdeztem még mindig a figyelmét terelve.Talán észre se vette,hogy futok vele,minden nehézség nélkül.
-Nem.Atlantában lakok.-válaszolt csöndesen.Elértük Emily házát.
-Van bent egy lány.Emily-nek hívják,kedves.Csak nyugi és várj meg itt kint.-intettem a kezemmel,mikor leraktam a verandán lévő székbe.Engedelmesen bólintott.-Em?!-kérdeztem,és beléptem az ajtón.
-Huly?!Jól vagytok?Sam és többiek?-kérdezte idegesen.Odamentem hozzá és megnyugtatótan átöleltem.
-Nem tudom.Ott hagytam,hogy kis csajnak ne kelljen végignéznie,ahogy szétmarcangolják a csávót...-böktem fejemmel a kint ülő Annára.-A szüleit megölte...-ezt már suttogta tettem hozzá.
-Szegényke...-sajnálta Em.Még mondta,hogy csinál neki egy kis teát,addig hívjam be.Kimentem Annához,aki most a telefonjával játszott.Leültem mellé.Először nem vett észre,de aztán rám nézett.Elmormogott egy olyat,hogy "elrakom",aztán felállt.Bekísértem a nappaliba,Emily odaadta neki a teát.Halkan szűrcsőlni kezdte.Már nem tudtam mit csinálni,nem értettem a fájdalmát.Hagytam hagy dumáljon Emily-vel,ő jobban a gyerekekhez,szerintem.Én a partra siettem.Rendőrség...Gyorsan visszahúzódtam a fák mögé.A hullákat berakták egy zsákba.
-Quil?Mi történik?-kérdeztem,mert Quil a frászt hozva rám,kijött az erdőből.
-Egy ember,kihívta a rendőrséget és vadőrséget.Emberölő farkasok címmel.Ha ez nem elég meglátták,ahogy Jared befut az erdőbe.Most mindenhol vadászok járkálnak...-magyarázta suttogva.-A piócát elkaptuk.-ezt már diadalmasan mondta.
-Ez szörnyű...Mármint az első fele a sztorinak.Megint kerülgethetjük az embereket...-panaszkodtam.Megint mi leszünk a gonosz emberölő farkasok.Egy ideje titokban voltunk,most újra eljött az idő,hogy bujkáljunk.Kár,hogy nem állhatunk oda az emberek elé és mondanánk nekik:"Basszátok meg!Mi itt emberek védünk!Nem kéne minket levadászni.."Ja,én biztos ezt mondanám.Ezért utálom az embereket...
-Gyere menjünk..
-Megyek.-vicsorogtam.Pont akkor szúrtak ki minket a rendőrök.
-Héj,ti!-kiabált utánunk de mi egyből elfutottunk...

Blogok:

Sziasztok,ez egy kis infó a többi blogomról.
Ashley élete:KATT
Szeret vagy nem szeret:KATT
Szenvedély...örök:KATT
Csak mert az élet szép:KATT
Pörgés az éjszakában:KATT(ez egy közös blog Zazával)
Remélem megnézitek őket....