11.fejezet

Sziasztok!Nem mondok semmi extrát csak:Jó olvasást!


"Neked nincs mit vesztened. A legtöbben azért nem engedhetik meg maguknak, hogy szabadon szeressenek, mert túl sok minden, múlt és jövő forog kockán. De neked csak a jelen van."


                                             11.fejezet




A napok,hetek gyorsan teltek.Érzem,hogy keres,de nem talál.Én átköltöztem a szállodából egy kis lakásba,ahol a mindennapjaimat tengetem.A munka után próbálok nézni,nem sok sikerrel.Suliba járok,hogy tudjak magammal kezdeni valamit.Egyenlőre egy internetes cégnél egészítem ki a "keretemet",már ha van ilyen.A gimiben megbújtam a háttérben,kerülöm a kíváncsi pillantásokat,csak egy lány aki magába fordult...Ha belegondolok ez nem is olyan rossz,mivel így nem tukmálom másokra a gondjaimat.Amúgy sem értenék milyen életük szerelmétől elzárva élni,mellékesen az ember saját akaratából.Van egy-két kedves lány,próbáltak közeledni,de én könnyű szerrel hárítottam őket.Nem tudom melyik könnyebb:barátokat szerezni,vagy barátok nélkül élni.Egyelőre az utóbbinál maradok.Amúgy se lehetne elmondani valami jött ment embernek,hogy:,,Szia!Az igazi nevem Hulein Loong és vérfarkas vagyok!Barátkozunk?Amúgy képzeld...elhagytam bevésődésem férfiját,mert félreléptem!-és közben valami kutyapofit vágnék.Mindenki úgy nézne rám mint egy elmebetegre,aki most szabadult a diliházból.Talán oda kéne mennem...Nem!Először elmondanám valami hülye kutatónak,hogy mi vagyok.Megengedném,hogy átvizsgáljon,műtéteket csináljon rajtam és stb,stb,stb...Igen,biztosan ezt tenném!DE csak akkor,amikor már nagyon a kiakadás szélén állok.Szerintem,úgy kb. pár év múlva bekövetkezik,ha addig egyáltalán kibírom.Átértékeltem az életet.Olyan lettem mint a szappanoperák főhősnői.Dobják őket a pasik -az én esetemben leléptem-,a munkába és tanulásba temetkeznek,közben csöpögős filmeket néznek.Az a különbség,hogy én nem nézek nyálas filmeket,szerencsére.
Aprócska garzon lakásom közepén ültem,mikor főbérlőm kopogtatott.Hangosan,erőteljesen,egy férfias hang kíséretében.Lecsuktam a laptopomat,felkeltem az ágyról,egy unott grimasszal kinyitottam Taylor-nak az ajtót.
-Szia,Hannah!Jöttem a bérleti díjért.-mosolygott az önelégült fejével.A Hannah énem,kedves,jószívű,szűkszavú,zárkózott és engedelmes.Várakozóan nézett rám,várta mikor rendezem kusza gondolataimat.Öt másodperc fáziskéséssel hozzászóltam.
-Máris.-mondtam,de nem fejtettem ki bővebben.-Gyere...izé...beljebb.-dadogtam és kitártam előtte az ajtót.Igen,ezt kihagytam az ismertető jeleim közül:dadogós.Ha beszélek mindig rám jön a lebukás félelme,ezért csinálom.Óvatosan átlépte a küszöböt,nekitámaszkodott az ajtófélfának.Nem szívesen fordítottam hátat neki,mégis megtettem.Összeszorított fogakkal húztam ki az éjjeliszekrényem fiókját,az ösztöneimmel küzdöttem.Egyáltalán nem tetszett,ahogy Taylor a fenekemet bámulja,pedig tréning van rajtam.Nem tetszett az illata,ami valami büdös kölni és Axe keveréke volt,meg hát a "sajátos" illata sem volt valami kellemes.Kiszedtem a pénzt,lazán visszatáncikáltam hozzá és a kezébe nyomtam a borítékot.
-Csinos vagy.-bókolt és elvette a pénzt.Lenyeltem az epét,utána köszönetkép biccentettem.-Hát akkor én nem is zavarok....Szia!-mondta és megölelt.Ez új!-mormoltam magamban,majd félkézzel megsimogattam a hátát.Szokásomhoz hívem,csak integettem.Mosolyogva lépett ki lakásom ajtajából.Miután hallottam elhalkuló lépteit a folyóson,hangos csattanással bevágtam az ajtót.Van jobb problémám is,mint Taylor burkolt megjegyzésein gondolkodni.Nekilendültem törékeny ágyamnak és ugrottam.Az ágy reccsent,de nem tört össze.Basszus...pedig újat akartam venni!Na mindegy,majd legközelebb.Felnyitottam laptopom tetejét,a képernyő kivilágosodott és megjelent egy kis oldal.Farmos játék...Tipikus Én!Legalább ennyi megmaradt belőlem,ha már minden mást kiűztem.Már csak magamban robbanok,ha valami nem tetszik,a külsőm viszont kedvesen mosolyog.Mit nem adnék egy kis La Push-i levegőért...Ahogy ezen a gondolkoztam,megetettem a tyúkjaimat meg a teheneket.Sokáig fent maradtam,mikor észbe kaptam már éjfél volt.A játék a gépen volt,ezért elmentettem a pályát.Majd holnap még játszok vele.A fürdőben egy fáradt mégis kiegyensúlyozott arc nézett vissza rám a tükörből.Szégyenlősen sütöttem le a szememet.Ez már csak megszokás.Kintről hangos ricsajok jöttek.Egy nő egyre halkuló sikolya,férfiak röhögése.Gyomrom összeszorult,a hangok a szívembe hasítottak.Hirtelen ötlettől vezérelve,kinyitottam az ablakot és kiugrottam a 3. emeletről.Pont a pasik háta mögött értem földet.Meglepődött,vigyorgó képük láttán,végigfutott egy remegés a gerincemen.Úgy gugolhattam ott,mint egy égből pottyant szuperhős -mármint a nő szemszögéből.Emberfelettien,gyorsan mozogtam az öt pasi között.
-Nos fiúk...azt hiszem ma nagyon megszívjátok!-hörögtem és beálltam a nő elé védelmezően.Félelemből nem mertem megnézni milyen arcot vág.
-Na ne mond!-nevettek.Dühösen vontam fel a szemöldököm.Az egyik megindult felém,kinyújtottam a karom és hangos reccsenéssel eltörtem a kezét.A visszafojtott energiám hirtelen elszabadult.Hatalmas vértócsát csináltam a kis zsákutcában.Csak a fiuk elhaló nyögéseit lehetett hallani.Véres kezeimet nézve,azonnal megtöröltem az arcomat,ami ettől véres lett.Mit tettem?Szerencsére nem öltem meg senkit...de akkor is!Ezt...én...nem tehettem!Mégis itt állok,csurom véresen.Szívem a bordáimat majdnem kiverte,lábaim remegtek az idegességtől,fejemet össze-vissza ráztam.Kezeimet a ruhámba töröltem,utána hátrafordultam a reszkető nőhöz.Szívverése magáért beszélt,és a félelemért.
-Ssss....sajnálom!-suttogtam.Nem telt bele 5 másodpercbe már a szobámban álltam,meredtem magam elé.Testemből istentelen hő sugárzott jelezve,hogy ha nem vigyázok átváltozok farkassá.Hideg vizet engedtem a fürdőben,levettem a véres ruháimat és belefeküdtem a kádba.Kirázott a hideg,de legalább levitte a hőmérsékletemet,így nem kell szembesülnöm a gondolataikkal.Amióta eljöttem otthonról,azóta nem változtam át,mert akkor egyből rájönnének hol vagyok.Vigyáznom kell,nehogy elveszítsem a fejem,jópofát vágni az élethez.Szívesebben bolyonganék egyedül,farkasként az erdőkben.Amikor erre gondoltam,elfogott a vágy,hogy talán mégis így lenne jobb.De egyedüllétem nem tartana sokáig a kíváncsi,aggódó gondolatok miatt.Elzártan a vizet,a plafont bámultam amely hófehér volt.Tiszta,gyönyörű fehér,bajok és gondok nélkül.Lerítt róla,hogy tisztességes anyagból készítették,ami engem csak bosszantott.A fehér mindig a hidegeket hozza be gondolataim menetébe.Idegesen fröcsköltem le a plafont,mire az foltos lett a hideg víztől.Már nem tiszta...ahogy én sem voltam,mert megcsaltam Embry-t a legjobb barátjával,igaz,hogy csók volt,de akkor is!Ezért utálni fogom magam,örökre!De én már nem biztos,hogy örökre élek...vagyis farkasnak kéne lennem,hogy élhessek míg a föld meg nem semmisül.Talán egyszer majd átváltozok,de nem biztos.Ez a sok lelkizés kikészítő az agyam!Kimásztam a kádból,magam köré csavartam a jó puha törülközőt.Mennyire jó lenne meghalni,itt hagyni mindent ami az életre emlékeztet.A törülközőben feküdtem be az ágyba.Éjszaka sosem alszom.Azért,hogy könnyebben letudjam tudni a nappalokat.Szarabb életem nem is lehetne!!!-ordibáltam magamban.Egy csődtömeg vagyok,aki idegen csajokat ment meg éjszaka,közben majdnem megöl jó pár embert.Könnyeim egyszeriben kibuggyantak pedig nem adtam rá engedélyt.Fogaimmal széttéptem egy párnát,hogy a szomszédok ne hallják kétségbeesett sikolyaimat.Zokogtam.Miért sírok?Én választottam ezt az életet!Ez is bizonyítja mennyire hülye vagyok.Még a kedvenc rapperemmel való találkozás sem vidítana fel.Eminem biztos elfoglalt,nincs ideje velem és lelki gondjaimmal foglalkozni.Törődj bele,Huly!Senkit sem érdekelsz,és ez így van rendjén!-szólt dorgálóan belső hangom.Szerintem már Embry sem keres...jól teszi!A Hold fenn ragyogott az égen,sajnálkozóan nézett rám.Bassza meg!Nem kell engem sajnálni...hülye Hold.Most szívesen széttépnék egy vámpírt!Istenem,mikre gondolok?Pedig megérdemelnék.Azért születtem ezt a kibaszott Föld nevű bolygóra,hogy ezek a rohadékokat irtsam!Megtagadom önmagamat amiért nem változok át,és nem járom az éjszakákat ilyenek után kutatva.A gondolkozás átment álomba,majd rémálomba.A La Push partján álltam és Jake csókolgatott.Sikítani akartam,hogy ne tegye,de egy hang se jött ki a torkomon.Embry mosolyogva nézte az egészet,a nyelveseknél még tapsikolt is.Szívem kifacsarodott,amikor megláttam az arcát,ami a világot jelentette számomra.Az álomnak vége lett,amint csak egy pillanatig rá gondoltam.Hatalmas sikollyal vágtam poharamat az ajtóhoz.Hirtelen a zár kattant.Ijedten ugrottam a falnak -ami az ágyam mögött húzódott.A törülköző omladozott a mellem fölött,ezért gyorsan megfogtam a szélénél.Taylor lépett be az ajtón,az arcán mindenféle érzelem.Aggódás,düh,félem,bátorság,szeretet stb.Nem tudtam kivenni pontosan melyiket érzi amikor rám néz.Aggódóan nézte a kezemben lévő szilánkokat.Összeszorítottam jobb öklöm,mire a szilánkok utat vájtak maguknak,közben hangosan recsegtek-ropogtak.
-Minden rendben?Sikítást hallottam...-magyarázkodott.Nem mozdultam az ágyról,vártam mikor esik le neki,hogy nem egészen vagyon önmagam.Erre várhattam akár a világ végéig.
-Menj el,kérlek.-toltam ki az ajtón.Mielőtt megfordulhatott volna,rácsaptam az ajtót.Kitudja,hogy most mit hisz rólam?Valami idegbeteg csaj,aki poharakat tördel az éjszaka közepén.Apropó éjszaka,már reggel volt.Megráztam kezemből a szilánkokat,amik készségesen távoztak gyógyuló testemből.Benyomtam a hifit és csípőt rázva készülődtem a suliba.A zene mindig is ellazított,minden gondomat elfelejtette.Felvettem egy lilás felsőt kiegészítőkkel és farmerrel..Mostanában szeretem,ha csak két színből áll a ruhatáram.A ruhák tökéletesen simultak a testemhez.Vad csaj vagyok,erre teljesen meg kell változnom.A zenét lehalkítottam,de a fülemben bömbölt.Nelly Furtado régi Maneater számát  hallgattam,amit imádtam gyerekként.Halkan dúdoltam a zenét.Szörnyű hangom van,kockáztatni se merem mi lenne,ha még ha halkan is de énekelnék.Izgatott arcomat -amint kiléptem a folyosóra-,rohadt unottá varázsoltam.


Sosem hordtam feltűnő ruhát,mégis ebben a cuccban nagyon is megbámultak.Magamnak éreztem a dicsőséget,amiért szépen öltöztem fel.Kicsit javítottam hangulatom az esti álmom állapotán.Las Vegas iskolája,egy messze volt a város fényeitől,szó szerint,mintha valaki el akarná rejteni a kíváncsi szemek elől.A kis utcában breakesek mellett haladtam el,akik irtó jól nyomták.Az egyik rám mosolygott,de én szégyenlősen lesütöttem a szemem,és ha lehet így mondani,elfutottam.Igazából gyors sétának tűnt,ami az én tempómban futást jelent.Két nevető lány vágott el előttem,majdnem nekik mentem.Elmormoltam magamban egy kis szitkozódást.Senki sem nézett rám,hisz ismernek,csak két hete...Átlagosan kb. reggelente 3 km-et teszek meg a lakásomból idáig.Összevont szemöldökkel hallgattam bele a lányok beszélgetésébe.
-...Khööm...szerintem a fekete helyesebb!Christa,nehogy azt mond tetszik neked a szőke!-vicsorgott egy barna hajú lány Christa-ra.
-Olyan szexik...na és az a BMW!!!!-áradozott az egyik.Az új diákok felkeltették az érdeklődésemet.-Lányok...-vette halkabbra a hangját.-Az a Hannah nevű csaj...minket néz.-biccentett felém fejével,de nem nézett rám.Egyből lekaptam róluk a tekintetem,és leültem szokásos helyemre.Mindig a falnak dőlök,aztán szépen lassan lecsúszok a földre.Most nem vártam meg azt a szépen lassant,mert minden lány engem nézett.Ledobtam magam az aszfaltra,és élveztem a zene társaságát.Kik lehetnek az új diákok?-ez az egy kérdés foglalkoztatott.Könyökömet felhorzsoltam.Még egy pillantásra sem méltattam a két másodperc alatt gyógyuló sebet.Elbújnék a föld alá,onnan figyelném a diákok hétköznapjait,de ehelyett én is része vagyok ennek a pletyka filmnek.Én vagyok:"nézzetek az a csaj tök depis".Már megszoktam.Első pár napban próbálkoztak egyesek,de feladták.Lehajtottam a fejem,a szemem sarkából a break-kelő fiúkat néztem.Az egyik engem vizslatott,de nekem még a szívem se dobbant meg érte.Amúgy sem járnék senkivel,ha csak nem Embry az.A bűz felkúszott az orromba.Régen éreztem ezt az orrfacsaró szagot.Egyáltalán nem voltak ismerősek,csak szépek,mint általában mindegyik fajtájuk beli.Morgás készült feltörni mellkasomból,lassan beszívtam az ajkaimat,így elfojtva a morgást,amit mások félreértenének.A fekete hajú lenézett rám,arca torz grimaszt vágott,elcsúfítva szép vonásait és baba szemeit.Szívesen kitoltam volna elé a lábamat,hátha pofára esik.Végül a szőke követte barátja pillantását és rám vicsorgott.Furcsamód a végén bedobott egy mosolyt is.Megráztam a fejem,hogy kitisztuljanak a gondolatok és ne ugorjak neki.Szemük megnyugtatott,mivel sárga volt.Nem sokáig gondolkodtam,utánuk eredtem.Irigykedően figyeltek a lányok bátorságomért.Converse cipőmet direkt csúsztattam a betonon,tudják:jövök.A legkevésbé vártam szívélyes arcot,mégis azt kaptam mikor megálltam előttük.A fekete hajú inkább csak erőltette,a másik kevésbé.A látszat kedvéért én is magamra erőltettem egy mosolyt.
-Hannah vagyok.-köszöntem halkan tudva,hogy ők is hallják.A szőkeség felnevetett,mintha valami viccet mondtam volna.
-Nézd,Luke!A farkas-csaj ide merte dugni a képét!-röhögött rajtam.Erősen megragadtam a pólóját,ami hangosan reccsent a kezem alatt.Elpróbált tolni magától,nem sok sikerrel.-Héj,mit képzelsz?-kérdezte megjátszott sértettséggel.-Kevin vagyok.-vette halkabbra a hangját.Ujjaimat egyenként görbítettem ki,majd elengedtem.Egy lépést hátráltam.A Luke nevű pasi hirtelen megszólalt...




Csak komit kérek...:$