10.fejezet/II.rész

Na hello bello olvasók..kicsit komolytalan vagyok...gondolom ezt megszoktátok.Erna már nagyon nyaggatott,hogy rakjam fel az új fejit...hát ITT VAN!!!


                             "Ott van az otthonod, ahol, ha elhagyod, valaki mindig megsirat."

                                        10.fejezet/II.rész

Leszálltam gépről,egyenesen a közölei mosdóba indultam.Teljes átalakítást végeztem magammal,hogy még véletlenül se ismerjenek fel az emberek...már ha jár itt erre ismerős.Biztosra mentem.Szörnyű volt ezt tenni,leküzdeni a régi énemet egy elegánsabb,szebb Huly-ért,akire ha ránéznek:Ez igen...jól kicsípte magát!Nem kell feltűnő ruhákra gondolni,inkább szolid,mégis feltűnő.Felkaptam egy másik ruhát és emelt fővel kisétáltam a mosdóból.Kivasalt hajam,lófarokban lógott,szememet körbefestettem így aranybarnának tűnt,ujjatlan pólóm senkit se érdekelt,köves fülbevalóm jól mutatott a céges repülők utasai között.Mint aki tárgyalásról jött...Chööh...röhejesnek érzem magam.De az elismerő pillantások nem ezt mutatták.Mostantól így fogok járni,elegánsan...Ez ellent mond minden eddigi érvemnek,ám most mégis erre vetemedek.Mivel a fiuk ezt pont nem néznék ki belőlem,így ez választottam.Alighogy kiléptem a repülőtér kijáratán,már láttam a város vakító fényeit.Megterhelt sóhaj hagyta el a számat,közben intettem egy taxinak,aki pont jókor állt meg,mert eleredt az eső.Gyorsan bepattantam a kocsiba,elmotyogtam a sofőrnek melyik szállodába vigyen.Ezután nem tudom,hogyan tovább.Las Vegas nem Forks vagy La push!Biztosan eltudom majd terelni a figyelmemet a múltról.Egyelőre csak essünk túl a nehezén.Megálltunk egy szálloda előtt,kifizettem a sofőrt és besétáltam a meleg helyiségbe.Az otthon érzése mégsem fogott el.Egyenruhás férfi állt a recepciós pult mögött,éppen valami mappát bújt.Csomagokat elvették a kezemből,bár eléggé ragaszkodtam hozzá.Két centis magassarkúmban,nagy zajt csaptam az üres hallban.A férfi felfigyelt rám és kedvesen,mintha most lépett volna ki egy reklámból,mosolygott.Halvány mosolyt erőltettem az arcomra,úgy látszott meggyőzte.
-Jó estét,hölgyem!Miben segíthetek?-kérdezte udvariasan várva a válaszomat.Megköszörültem a torkom,biztatáskép magamhoz szorítottam fekete,bőr táskámat.
-Egy szobát szeretnék...semmi extrát nem kérnék,csak egy szobát.motyogtam,csak,hogy a férfi épp hallhatta.Kivett egy lapot a mappából és körmölni kezdett.
-Második emelet...Neve?-kérdezte majd felpillantott rám a lapokból.Megadjam az igazit???Nem!Mennyi Hulein Loong járkál Vegasban?Egy sem...
-Hannah Beers.-adtam a választ.Belülről elégedettség töltött el amiért ilyen gyorsan ki tudtam találtam egy ilyen frappáns nevet.Leírtam a nevemet.
-Rendben...egy személyit kérnék és...
-Elnézést!-szóltam közbe.-Idefelé ellopták...Eeee...a papírjaimat!Sajnálom de csak pár nap múlva tudom behozni...-panaszoltam kiskutya szemeimet bevetve.Enyhén köhintett és bólintott.Mély lélegzetet vett és elém tolta a félig kitöltött papírt.-Köszönöm...-mosolyogtam.Egy másodperc alatt aláírtam az adatokat:Hannah Beers.Gyöngybetűkkel,hibátlan kézírással írtam,ami megint csak elnyomta a régi énem.Megkaptam a kulcsokat.Hálásan mosolyogtam,elvettem cuccaimat a férfi kezéből és indultam a lift felé.Megnyomtam egyszer a hívógombot és vártam...Teltek a percek,semmi.Már a lábammal doboltam,mikor egy szerelmes pár esett ki a liftből.Reflexszerűen elugrottam előlük,motyogva szálltam be a liftbe.Vészjóslóan csengett amikor a második emeletre értünk.Kitipegtem,végig szántottam lábammal a hosszú folyosón.Majdnem a legvégén,megtaláltam a szobámat.Azonnal kivágtam az ajtót.Rózsa és jácint illata játszott  a levegőben,ami tényleg nem volt számomra otthonos.Kipakoltam a táskámból,egy fiókos kis szekrénybe,próbáltam otthonosabbá tenni ezt a kis lakást.Kiszellőztettem az erős illatokat,és lefürödtem.Nem gondolkodtam,ami fájt.Kár lett volna rájuk gondolni...és rá.Megszakad a szívem,ha elképzelem magam előtt csalódott arcát,amint engem keres a szobában.Csak abban bízok,hogy nem fog keresni,mert úgy sem talál meg.Ilyen külsővel,beszédmóddal,névvel,semmi esélye,hogy a nyomomra bukkan.Magam köré csavartam a törülközőt,vizes lábaim nyomott hagytak a pasztel színű szőnyegen.Felöltöztem és leültem tv-ét nézni.Bármit is kezdek ezután magammal,jó döntésnek kell lennie.Meg kell szoknom az új otthonomat.Nem leszek itt sokáig,szóval nem számít.Amint egyenesbe jönnek a dolgok,keresek egy lakást és kibérelem.Felejtek.Ez az egyetlen esélyem a túlélésre.

A reggel semmi jót nem hozott magával,csak egy új napot.Sokáig csak bámultam az erőlködő napsugarakat,amik azon ügyeskedtek,hogyan jussanak át a függönyön.A függönynek szurkoltam,de a napsugarak nyertek.Mint egy filmbelei vámpír,magam elé kaptam a kezem,amikor az arcomat is elértek a fényes kis pontok.A takaróm egész éljel a földön feküdt,egyáltalán nem volt rá szükségem.Párnáim össze-vissza gyűrve,az idegességtől.Kopogtak az ajtómon.Ránéztem az órámra.Alig múlt el fél kilenc.Megtöröltem a szemeimet és az ajtóhoz rohantam.Odafelé,felkaptam a a köntösömet,jól meghúztam az övet a derekam körül.Sietős kopogás megint csak megtörte a reggeli csendet.
-Nyitom már...Kérem!-nyögtem és ajtót nyitottam.Egy könnyes szemű nő állt az ajtóban.Fekete,loboncos haja az arcához tapadt,mély barna szemei emlékeztettek ki vagyok,réz barna bőre,elárulta honnan származik.-Anya...?-suttogtam alig hallhatóan.Még jobban zokogott,beesett az ajtómon,egyenesen a karjaimba.Hihetetlen...
-Istenem,Huly!Mit keresel te itt Las Vegasban?-kérdezte zokogva.Én is könnyeimmel küszködtem,de jól titkoltam.
-Ezt én is kérdezhetném!-vágtam vissza diplomatikusan.Hangon élétől,kezei erőtlenül maga mellé hullott,könnyes lepel alatt,megcsillant a kíváncsiság a szemében.
-Itt dolgozom..és tegnap megláttalak...Eee....a hallban.-dadogta.Újból megölelt.-Te?-tért megint rám.Sóhajtottam és eltoltam magamtól.
-Meg kell értened Anya!-vettem komolyra a dolgot.-Engem Hannah Beers-nek hívnak.El kellett jönnöm a La Push-ból...kérlek,ne gondolj semmi rosszra!Én nem szeretném ha a közelemben lennél.Egyrészt:Mert elhagytál.Másrészt:Nem tenne jót az új személyiségemnek.Értetlenül pislogott rám,mire én színpadiasan megtörölgettem a szemem.-Érted?Hagy engem békén!-döntöttem el.Ő volt az egyetlen ismerősöm,mégis elüldözöm....


Komment....KÉREK SZÉPEN!