10.fejezet/I.rész

Sziasztok....Meghoztam a tizedik fejit,elég eseménydúsan.Mostantól nem kötelező komit akar,de nagyon jól esne ha írnátok.Minden fejezet elején lesz egy Huly jelleméről szóló kis idézet.Jó olvasást!

                       "Tudod, az embernek (...) ki kell állnia magáért. Más úgysem áll ki érte.,,

                                                           10.fejezet/I.rész

Fájó nyakkal ébredtem a parton.Elaludtam...Kivel?Jacob-bal...Még mindig nem hiszem el mit tettem.(?)Felpattantam a koszos,hideg homokról,elindultam haza.Minél gyorsabban elakarom felejteni a tegnap történteket.De az ilyen dolgokat,hogy felejthetné el az ember?Sehogy.Összekötöttem a hajamat,a kezemen tartott gumival.Beléptem a házba,máris több kíváncsi szempár fogadott.Megköszörültem a torkom,mire mindenki máshova nézett.A trikómat nézték,mely csupa vér volt.Felszaladtam a szobámba,ott átöltöztem.Bezártam az ajtót,bebújtam rendetlen ágyam takarója alá és megtaláltam a régi naplómat a párnám alatt.Akkor még nem tudtam a vámpírokról és a farkasokról.Csak egy tini voltam,álmokkal.Gondolkodás nélkül felnyitottam a kis füzetet.Olvasni kezdtem...
Kedves Naplóm!Paul ma nagyon furcsán viselkedett...Töri órán nagyban beszélgettünk amikor csak úgy elszaladt,vörös fejjel.Belekiabálva az órába,utána üvöltöttem,de ő csak ment.Az hiszem én rontottam el valamit....Én úgy is mindig mindent elszúrok!Hülye,hülye,hülye Huly!Semmire sem vagyok jó az életben.A tanulásban,a kapcsolatokban és még a saját szobámat sem tudom rakni.apu biztos ezért ment el...Van egy semmirekellő lánya.Biztos vagyok benne,hogy jobban örült volna ha fiú leszek.Néha annak érzem magam,csak a hosszú hajam és melleim emlékeztetnek:"Héj!Térj már észhez!Lány vagy!"Ma levágattam a hajam...nem azért mert fiúnak érzem magam,hanem mert már ideje volt.Most a vállamig ér,nagyon tetszik.Paul is azt mondta,hogy tetszik neki,ami plusz önbizalommal töltött el.[...]

Kedves Naplóm!Ma van a 15. születésnapom.Senki sincs itthon...Anya dolgozik,apa meg nyom nélkül eltűnt egy éve.Szörnyű egyedül énekelni a Boldog Születésnapot dalt.Anyutól iPod-ot kaptam,mindig próbál kárpótolni amiért egyedül hagy.Már különösebben nem érdekel,nem is fog.Ma megfogadtam,hogy úgy élem az életem:Hagyom hadd' sodorjon az ár,engedem magam.Ez annyit jelent,hogy leszarok mindent!Semmin se fogok görcsölni,csak élni boldogan.Most is bömböltetem a zenét,azt sem érdekel mit ordibál a szomszéd nyanya.Ennyi,KÉSZ.Elkapott a sírógörcs.Muszáj erősnek lennem,hogy túléljem ebben az őrült bolygón,amit Földnek hívunk.Egyik nap átfutott az agyamon,hogy elvágom az ereimet.Rájöttem,hogy az sem változtatna a fájdalmamon.Semmi sem változtat a magányon,a csúfolódáson,a tanulásban...Csak meghalsz és nem vagy többé.El sem tudom képzelni,hogy anyám sír utánam.Örülne neki,ha végre egyedül lehetne!Félek,hogy egyszer egy nap,ténylegesen itt hagy.Ha eljön ez a nap,hagyom hadd' menjen.[...]

Hisztisen vágtam be a rongyos füzetet az ágy alá.Bassza meg!Milyen igazam volt,mindenben!Semmire sem vagyok jó...végre bevésődök valakibe és azt is elszúrom!Ez vagy te Hulein Loong,gratulálok!Egy farkas akinek még szíve sincs.Nem tudom elképzelni milyen fájdalmat fog érezni Embry,mikor megtudja...Könnyeim eláztatták a szememet,a síró hangot visszafogtam,hogy a többiek ne hallják.Előkaptam az iPod-omat és írtam egy SMS-t Embry-nek.
Szeretlek...mindennél jobban,bármi történjék...Jól teszem amit teszek,ne hibáztass senkit!-nyomkodtam az érintőképernyőre a betűket.Sikeresen elküldte,majd rátapostam.Elővettem az egyik sporttáskámat és pakolni kezdtem a ruháimat.Bedobtam mindenfélét,télit,nyárit,őszit,vegyesen.A legalsó fiókból kikaptam a pénztárcámat,amibe a megspórolt pénzemet tartottam és az anyutól kapott kártyát,amire minden hónapban utal 500 dollárt.Ezeket is bedobtam a táskába.Egy papírra rákörmöltem ezeket a szavakat majd rádobtam az ágyra.
tök mindegy miért...Ismertek,tudjátok milyen vagyok!Ennyi legyen elég...puszi:Huly.Szélesre kitártam az ablakomat,hangtalanul lemásztam a ház oldalán lévő cserepeken.Először osontam majd futottam a reptér felé.
-Jó napot,egy jegyet kérek!Milyen járatok indulnak..?-kérdeztem az előttem ülő szőke nőt.Azért kiöltöztem az alkalomhoz.Egyszerű fekete hosszú ujjú póló,fekete rövidnadrág és converse cipő.Hajamat egy hajpánttal díszítettem,így még ha akarnak sem ismernek fel a utánam jönnek.
-Persze,egy pillanat kisasszony.-válaszolt a nő vékony hangján.-Las Vegas-ba indul járat két percen belül és...-akarta mondani de én közbevágtam.Előkaptam a pénzemet és a Útlevelemet.
-Tökéletes lesz Vegas!Egy jegyet.-mondtam mosolyogva,bár belül sírtam.Kedvesen rám mosolygott és kezembe nyomott egy jegyet.Felcímkézte a táskámat,utána már csak a beszállás volt hátra.Belenyomtam a pasi kezébe a beszállókártyámat,aztán már a repülőn voltam.Jóformán beszédültem a a kijelölt ülésembe,táskámat a lábam közé raktam és figyeltem az embereket.Minden áron elakartam felejteni mit is hagyok éppen itt.Embry-t,a falkát,Cullen-éket,a kalandokat.Sóhajtottam és a repülő felszállt.

/Embry szemszöge/
Nem értettem miért ír ilyen SMS-t Huly-n.Már futottam is át hozzá,berontottam a nappaliba,csak a szerelmemet akartam magamhoz szorítani.Jacob tekintetével találtam magam szembe,ami nagyon lelkiismeretes volt.Nem értettem miért néz így rám.Emily intett a fejével,hogy fent van a barátnőm.Felszaladtam a szobába,aminek ajtaja zárva volt.
-Huly,nyisd ki!-dörömböltem az ajtón.-Én vagyok az,Embry!-tettem hozzá idegesebben.Semmi mozgás,hang,szívverés.Berúgtam az ajtót,a legrosszabbra számítva.Az egész szoba üres volt.Még lehetett érezni édes illatát,de mégsem.Az ablak nyitva volt,a ruhák össze-vissza hajigálva a földön,nyitott szekrények előtt.Hirtelen jött a felismerés.Elment.Az ájulás kerülgetett,mikor megláttam a papírt az ágyra téve.Az ő kézírása volt.
tök mindegy miért...Ismertek,tudjátok milyen vagyok!Ennyi legyen elég...puszi:Huly.Utána még tízszer elolvastam ezt a három mondatot.Elment.Elment.Elment.Elment.Szívemben leírhatatlan fájdalom uralkodott,a hiány érzete.Már biztos rég elment...Ki tudja hol lehet?A szerelmem itt hagyott.Mi történhetett,hogy életünk 360 fokos fordulatot vett.
-Sajnálom,öcsi...-suttogta Jake mögöttem,amikor elolvasta a papírt.-Az én hibám.-sütötte le a szemeit.Mérhetetlen düh öntötte el az agyamat.
-Mi van?-kérdeztem flegmán.

Komikat,emberek!KOMIKAT!!!!!!!