7.fejezet

Itt a várva várt 7.feji!Kérek komikat!Légy szíves!

/Hulein szemszög/
Embry sokáig ott volt nálam.Beszélgettünk,csókolóztunk és elterveztük hogyan öljük meg a piócát.Hajnali egy körül már úgy ültem mellette mint egy zombi.Ez a sok ,,munka" nem könnyíti meg az Embry-vel valami együttlétemet.Nem sokat lehetünk együtt,ha meg együtt is vagyunk én mindig mindent elszúrok.
-Aludj nyugodtan...-suttogta a fülembe.
-De...-akartam mondani.
-Semmi DE!Most szépen átöltözöl és alszol...-adta a parancsot szerelmem.Nyomtam neki egy puszit és felszaladtam zuhanyozni.Gyorsan már lent is voltam.Embry elaludt.Odabújtam hozzá a kanapén,rátehénkedtem
-észre sem vette-,és elaludtam...

Szarul keltem.Fájt a fejem,a hátam.Embry pedig nem vett levegőt.Ekkor vettem észre,hogy mindjárt kinyomom a belét.Gyorsan leszálltam róla,újra lélegzett.Milyen cukin alszik.Egyem a kicsi szívét...Farkas vonítás.Embry egyből kinyitotta a szemét én már futottam is az erdőbe.Futás közben,lekapkodtam a ruháimat és a lábamra kötöttem.
-Sam mi a baj???-kérdeztem gyorsan és indultam a gondolataik után.
-A vámpír...és hát egy ember.A parton!Ne kerüljetek minél előbb ott kell lenned.-ahogy válaszolt én már futottam ahhoz a szemétládához.A part olyan szakaszán éreztem a szagot,ahol egy ember se szokott járni.Egy gyerek...Szemét!Egy gyereket akar megölni.Embry szorosan a nyomomban volt,de nem vártam be.Nekiugrottam,mire ő eldobta a gyereket.Automatikusan arra a kaptam fejem.A pióca közel jött hozzám és átkarolt "ölelni".Valamiét leharaptam de nem tudom biztosan mi volt az.Kiköptem.
-Embry...ez kurva erős!Segíts!-adtam az utasítást.Akkora már mindenki ideért,én visszaváltoztam,felöltöztem és a gyerekhez rohantam.
-Jól vagy?-kérdeztem sietősen.Fémes reccsenés hallatszott mögöttem.Megfogtam a kislányt és magamhoz szorítottam.-Minden rendben?-kérdeztem.A kis csaj elkezdett sírni.-Hol vannak a szüleid?-kérdeztem.Valahova elnézett,követtem pillantását.Szent Ég!Egy halomba rakva két kiszívott test.Felkaptam a kis csajt aki volt vagy 13 éves,de elég sokkos állapotban volt,nem hiszem,hogy tudna a saját lábán járni.Erősen szorította a nyakamat.Sam -farkasként-intett,hogy vigyem el valahova.Nem jutott jobb eszembe,Emily-hez vittem.Legalább sikerült megmenteni...Idegesen rángatózott a szeme.Ezen kicsit megijedtem de abbahagyta.Rákezdett a sírásra.-Héj,csajszi!Ne sírj!Sss!Nem lesz semmi baj...-mormogtam neki nyugtatásképp.-Hogy hívnak?-kérdeztem lágyan.Felnézett rám,barna szemeivel.Szép szemei voltak.
-Anna.-suttogta.Bólintott.
-Hulein vagyok.Röviden Huly.Oké?-tereltem a figyelmét.Bólintott és közelebb húzta a fejemet.
-Félek...-súgta.Elrántottam a fejem,hogy a szemébe nézhessek.
-Nincs mitől...-nyugtattam.Szögegyenes,barna hajával kezdett babrálni.Az hullámos fekete hajam mellett,ő olyan Amerikainak tűnt.-Nem idevalósi vagy?-kérdeztem még mindig a figyelmét terelve.Talán észre se vette,hogy futok vele,minden nehézség nélkül.
-Nem.Atlantában lakok.-válaszolt csöndesen.Elértük Emily házát.
-Van bent egy lány.Emily-nek hívják,kedves.Csak nyugi és várj meg itt kint.-intettem a kezemmel,mikor leraktam a verandán lévő székbe.Engedelmesen bólintott.-Em?!-kérdeztem,és beléptem az ajtón.
-Huly?!Jól vagytok?Sam és többiek?-kérdezte idegesen.Odamentem hozzá és megnyugtatótan átöleltem.
-Nem tudom.Ott hagytam,hogy kis csajnak ne kelljen végignéznie,ahogy szétmarcangolják a csávót...-böktem fejemmel a kint ülő Annára.-A szüleit megölte...-ezt már suttogta tettem hozzá.
-Szegényke...-sajnálta Em.Még mondta,hogy csinál neki egy kis teát,addig hívjam be.Kimentem Annához,aki most a telefonjával játszott.Leültem mellé.Először nem vett észre,de aztán rám nézett.Elmormogott egy olyat,hogy "elrakom",aztán felállt.Bekísértem a nappaliba,Emily odaadta neki a teát.Halkan szűrcsőlni kezdte.Már nem tudtam mit csinálni,nem értettem a fájdalmát.Hagytam hagy dumáljon Emily-vel,ő jobban a gyerekekhez,szerintem.Én a partra siettem.Rendőrség...Gyorsan visszahúzódtam a fák mögé.A hullákat berakták egy zsákba.
-Quil?Mi történik?-kérdeztem,mert Quil a frászt hozva rám,kijött az erdőből.
-Egy ember,kihívta a rendőrséget és vadőrséget.Emberölő farkasok címmel.Ha ez nem elég meglátták,ahogy Jared befut az erdőbe.Most mindenhol vadászok járkálnak...-magyarázta suttogva.-A piócát elkaptuk.-ezt már diadalmasan mondta.
-Ez szörnyű...Mármint az első fele a sztorinak.Megint kerülgethetjük az embereket...-panaszkodtam.Megint mi leszünk a gonosz emberölő farkasok.Egy ideje titokban voltunk,most újra eljött az idő,hogy bujkáljunk.Kár,hogy nem állhatunk oda az emberek elé és mondanánk nekik:"Basszátok meg!Mi itt emberek védünk!Nem kéne minket levadászni.."Ja,én biztos ezt mondanám.Ezért utálom az embereket...
-Gyere menjünk..
-Megyek.-vicsorogtam.Pont akkor szúrtak ki minket a rendőrök.
-Héj,ti!-kiabált utánunk de mi egyből elfutottunk...