6.fejezet

/Hulein szemszög/
Fáradtan ébredeztem,valahol.A parton.Nem sokat hallottam,a lezajlottakból.Kezemmel támasztottam fel a homokból.Mellettem vér.Az én vérem.Automatikusan a fejemhez kaptam,de az már meg volt gyógyulva.Egy kis heget éreztem.Szemét pióca!Megölöm.Vagy már megtették.Egyelőre nem láttam senkit se a parton,még turistákat se.Sötét volt.Magába kerített a düh,hogy itt hagytak.Mivel nincs itt senki,már a parton elkezdtem magamról lekapkodni a ruhákat,úgy futottam be az erdőbe.

Skacok!Van itt valaki?Ha van akkor mi történt?-kérdeztem egyből.Észak felé futottam,arra éreztem friss farkasszagot.

Hulein.Nocsak felébredtél...-küldte a gondolatokat Paul.-Asszem minden oké.Páran kaptunk kisebb bordasérülést,de jól vagyunk.Meglógott!Embry most akart visszaindulni hozzád...


Szépen ott hagytatok a parton!Amikor ez a pióca megszökött!-morogtam.Paul sajnálat jelét küldő gondolatokat adott.Beértem Pault.

Elértük Emily házát.Gyorsan átváltoztam és már futottam is be a házba,mit sem törődve,hogy Paul talán elkapott egy pillanatot rólam és a testemről...

-Embry!-ugrottam szerelmem nyakába.Jobb karja volt bekötözve.-Jaj,istenem!Nagyon fáj?-kérdeztem suttogva.És tényleg aggódtam.Nem vagyok valami aggódós típus,de ha Embry-ről van szó.

-Hulein.Jól vagyok nyugi!Neked,hogy van a fejed?-kérdezte aggódó szemekkel.Megvontam a vállam és leültem mellé.Nagyon hiányzott,féltettem.A sírás kerülgetett ha begondoltam,mi lenne ha ő nem lenne.Szörnyűség,gyötrelem,fájdalom,sírás.-Minden rendben?-kérdezte.Jó karjával átölelt.-Kutya bajom!Ne aggódj!Nézd már tudom mozgatni.-mutatta fel.Meg is nyugodtam.

-Sam,elmehetünk?-kérdeztem reménykedve.-5 napja nem aludtam semmit.-mutattam a szemem alatti karikákra.Nem voltam fáradt,csak Embry-vel akartam kettesben lenni.Sam megvonta a vállát.-Gyere,menjünk!-húztam drágaságom kezét.Elsétáltunk a házunkig.

-Miért akartad őket lekoptatni?-kérdezte szép,kíváncsi hangon.Szembefordultam vele és megcsókoltam.-Á!Szóval ezért...-suttogta.Érzelemmel teli csókot nyomott ajkaimra,majd belökött a házba.Gyorsan csaptam magunk után az ajtót.Embry-t már kerek fél éve ismerem.Soha nem láttam még ilyen feltüzeltnek.

-Embry,szeretlek!-suttogta a csókba.

-El is várom tőled!-nevetett.Nekinyomott a falnak,testünk egy része mindig érintkezett.Az ajkaink.Beletúrtam a hajába és magamhoz rántottam.Fejünk majdnem koccant,de még sem.Ledobta kezéről a kötést és a derekamat szorította erős kezeivel,ajkai lejjebb csúsztak a nyakamra.

Picit felnevettem amikor csikis ponthoz ért.Majd újból ajkai az enyémen voltak.Belemarkolt a hajam,lágyan simogatta a fejem,közben én a mellkasát tapogattam.Minden porcikáját átnéztem,mi hol van,merre,hogyan.Minden erőmet bevetve,lenyomta a földre és ráfeküdtem.Mosolygott hevességemen.Lehervadt a vigyor mert úgy csókoltam meg,ahogy még soha.Tűzzel.Biztos voltam benne,hogy valami égett.Éreztem a szagát...

-Embry...ég a konyha...-mormogta a csókba.Erre felnevetett.

-Dehogy ég!-makacskodott.

-Embry Call!Tényleg ég a konyha!-megfogtam kis buksiját és a konyha felé fordítottam.Álla leesett amikor meglátta a lángokban úszó szobát.-Talán el kéne oltani.Vagy a tűzben csókolózunk!-kuncogtam.Ő persze azonnal felpattant és a poroltóhoz sietett.Eloltotta a szerelemnek hitt lángokat.Nem nagyon égett meg a konyha,csak megpörkölődtek a bútorok.-Elkellet volna zárni a tűzhelyet...-kuncogtam újra.

Kijött a konyhából,felrántott a földről.Újból találkoztak ajkaink.Szó szerint,erőteljesen döntött a kanapéra.Tetszett ez a muris hangulat így magam után rántottam.Nyelveink táncoltak,ajkain kegymást becézgették,testünk egy emberként tapadt egymáshoz.Lekaptam róla a pólót,mire ő is lekapta rólam.Tudni kell,farkas vagyok és ha átváltozok nem vacakolok a melltartóval,így nem volt rajtam.Megbabonázva bámulta melleimet aztán megcsókolta azokat.Megint csókolóztunk.Mire észbe kaptam már csak egy bugyi volt rajtam,Embry-n meg egy boxer.Combjaim közt éreztem,hogy kíván.A tökéletes érzést a józan ész múlta felül.

-Embry.Én még nem állok készen erre.-suttogtam riadtan.Abbahagyta hasam csókolgatását és a szemembe nézett.

-Semmi baj!Én tudok várni.-mondta és leszállt rólam.Sajnáltam,hogy elrontottam azt a gyönyörű hangulatot ami kettőnk közt forrt,nőtt,nőtt, és nőtt.De meghazudtoltam volna magam ha engedem.Még csak 16 és fél éves vagyok.Talán nem bánja ha kicsit várunk nem...

-Embry!Sajnálom.De még korainak érzem.-nem tudtam volna neki hazudni.Kimondtam amit érzek.Ez általában nem gond.

-Ne sajnáld,én voltam túl...-nem talált szavakat.Nem tetszett,hogy magát ostorozza az én félreérthető viselkedésemért.

-De ha akarod,bármikor...-nyeltem egyet.Nem tudtam miért mondtam el,csak rossz volt látni ahogy szenved.

-Nem akarom,hogy miattam tedd meg!Majd ha készen állsz rá.-jelentette ki határozottan.Örültem,hogy nem akar siettetni,az fájna...Felkapkodtam magamra a ruháimat,és ő is.

-Ha..Hara...Haragszol rám?-dadogtam.Leült mellém a kanapéra.Fejemet a vállára hajtottam.-Mert ha igen nyugodtan mond meg!Nem szeretném ha csak azért csinálnád,amit csinálsz,hogy engem meg ne bánts!-néztem rá kölyökkutyaszemekkel.

-Nem haragszom.Csak nagyon kínosan érzem magam...-suttogta a hajamba.Ezen meglepődtem.Mindenre számítottam csak arra nem,hogy kínos.

-Kínosan?-kérdeztem kíváncsin csillogó szemekkel.Lenézett rám és megcsókolt.

-Tudod.Majd nem meztelen voltál és...öm.Hát.-magyarázkodott.-Tudod van a...-akadt el.Annyira aranyos volt vergődése,ahogy próbálja elmagyarázni mi van a pasiknak.Felnevettem.

-Értem én,szerelmem.Nem kell magyarázkodni.Te is nagyon ömmm...jól néztél ki.-nevettem.Felvonta a szemöldökét amitől még jobban nevettem rajta.

-Mi olyan vicces?-érdeklődött.-Rajtam nevetsz?-játszotta a szomorú kisfiút.Még jobban nevettem.-Hulein ez csúnya dolog...Szólok anyukámnak...-szipogott.

-Soha nem nevetnélek ki!-megcsókoltam.Hosszan visszacsókolt,beletúrt a hajamba.-Embry,megint kezded!-figyelmeztettem mielőtt én is elvesztem az eszem.

-Bocsánat...-puszilt arcon.Legszívesebben leteperten volna,de ami azután jön,abban nem voltam biztos.


Bocsánat,hogy rövid lett!Remélem a tartalma kárpótol titeket!Nesztek egy kis zene,hogy legyen mit hallgatni komi írás közben!

5.fejezet

/Hulein szemszög/

Nem volt mit mondanom a falkának.Talán Embry-nek kellett volna szólni.De akkor mindenki megtudja ha farkas lesz.Nem,nem mondom el!Makacs vagyok,igen...Na és?Most törte össze egy olyan ember a szívemet akit az apámnak tekintettem.Hogy tehette?El sem hiszem.Ezután várhatják,hogy újból közéjük menjek.Tudom kötelesség meg minden,de akkor is.Most már nem lesz a régi...Nem,nem lesz.
Könnyeim csak úgy záporoztak a szememből.Alig láttam valamit,csak azt az irtózatos bűzt kerestem.Megtaláltam.

A Cullen ház fényekben pompázott.Minden villany fellehetett kapcsolva.Alice várt kint a verandán.Biztos tudta,hogy jövök.A nyakába borultam amikor odaértem.Szörnyen hideg volt,mit számít ez most?Szívem majd széthasadt a fájdalomtól,tök mellékes,hogy Alice-nek milyen hőmérsékletű a bőre.Most ebben a percben ő a legjobb barátnőm.

-Alice!-zokogtam.-Mit csináljak?-tettem fel a költői kérdést.Megsimogatta a hátamat és bevitt a nappaliba.

Senki nem volt ott.Csak én és Alice.Azt se tudom miért pont ide jöttem.Elmenekültem.Elmenekültem egy olyan helyre ahol még gondolni se mérték,hogy talán ide jöttem.Kár,hogy nem tudom megölni magam,mert most szívesen megtenném.Ledobtam magam a kanapéra ott zokogtam egy párnába.Ezért nem akartam bevésődni senkibe!Az ember sebezhetővé válik,ha van egy társa akit elveszíthet.Gyenge lesz,ártatlan.Könnyű falat.Eddig védőburkot húztam érzéseim eltakarása képp -egész életemben-,de Embry-nek sikerült áttörnie ezt a vastag burkot.Szerelemmel.Egy örökké tartó,legyőzhetetlen szerelemmel.Örökké fog tartani mert még egyelőre farkasok vagyunk,legyőzhetetlen mert bevésődtünk egymásba.Ennyi kellett és én az egész életemet az ő kezébe adtam.Ő is az ővét.

-Hulein!Ne sírj!Sam nem akart megbántani...-vigasztalt Alice.

-Nem?-ugrottam fel.-Oh,tényleg nem!Csak kijelentette,hogy ő evvel nem tudna élni meg ilyenek.Elegem van.Ez az örökös kavarás.Azt se tudom miért ide jöttem...-üvöltöztem.Kiakartam menni az ajtón de Alice utánam kapott.

-Azért jöttél ide,mert a falka után mi vagyunk a második családod!-nézett rám komolyan.Ez röhejes!Vérszopó család?Inkább kihagyom.

-Köszönöm,Alice.De ez nem igaz.Egyedül a falka a családom.De elveszítettem.Sajnos...-motyogtam magam elé.Alice kis manó arca,fájdalmas arcot vágott.

-Te biztos.De ők nem!-engedte el a kezemet.-Talán ha visszamennél,mintha mi sem történt volna...Átugorhatnátok a lelkizős részét.Tudom,hogy nem szeretsz az érzéseidről beszélni!-nézett rám kicsit hálásan.

-Lehet igazad...-kezdtem.-Hol van az iPod-om?Itt hagytam nálatok nem?-kérdeztem kikerülve Alice-t.

-Most a partra mész?Mindig odamentél amikor ember voltál,táncolni.Ott kiengedted a gőzt...-mosolygott.Alice beletrafált.Gyorsan megfogtam és zsebre raktam az iPod-omat.

-Mindent köszönöm,Alice.-suttogtam és kiszaladtam az ajtón.

Egyenesen a part felé futottam,ahova gyorsan odaértem.A sziklákat a víz verdeste,a szél hideg volt.Leültem az egyik köre és bedugtam a heccetett a fülembe.Először egy lágy érzelgős szám ment,amin majdnem elsírtam magam,utána egy jó pörgős amin már táncoltam.

Kitomboltam magam teljesen.Röhögtem a saját magam felvett favicceken.Gurultam a homokban,megbámultak a turisták,sziklát ugrottam.Most meg itt fekszem és száradok.

Valaki megkocogtatta a vállamat.Nem nyitottam ki a szemem csak az oldalamra feküdtem.Az sem érdekelne ha egy vérszopó lenne.Öljön meg azt kész.Talán belehalok.Most köhintésre lettem figyelmes.Akkor nem pióca.Elment a kedvem ránézni,bárki is legyen az.

-Hulein!Én vagyok az...-szólalt meg a szívem elrablója.Felálltam és Embry gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.Lehajolt hozzám és megcsókolt.Beletúrtam a hajába és behunytam a szemem.Állati érzés volt újra a közelében lenni.Mintha minden egyes másodperc amit távol töltök tőle,elvenne egy darabot az életemből.Amikor meg együtt vagyunk,visszajönnek azok az elvesztett darabok.

Kezét a derekamra tapasztotta,mintha pillanatragasztó kötné oda.Másik kezemmel az arcát simogattam.Akkora mohó vágyat éreztem iránta,teljesen letepertem a homokba.Belemosolygott a csókba,nyelvét átdugta a számba.Minden pillanat öröm volt nekem.A legszebb öröm.Soha nem akarom,hogy ez az öröm eltűnjön az életemből.Vele akarok élni,örökre.Ajkaink hangos cuppanással váltak egy egymástól.Rám mosolygott,amitől én elolvadtam.Ki fog feltakarítani?A válasz egyértelmű:Ő.Nem csak feltakarít,még magával is visz az örökké valóság vonatára,ahol szerelmünk örök lehet.

-Hiányoztál!-mondtam,mohón nyomtam puszit ajkaira.

-Szörnyű nélküled...-suttogta a puszimba.Szorosan átöleltem a nyakát,örök láncot kötve rá.-Sajnálom.-kért bocsánatot.

-Mit?-kérdeztem és leszálltam róla.Leültem a földre törökülésben.

-Hogy hagytalak elmenni!Nem lett volna szabad.A fiuk mondták,hogy kell neked néhány nyugodt perc...-magyarázta.

-A fiuknak igazuk volt.Kitomboltam magam.Köszönöm.-hessegettem el a rossz hangulatot.

Ajkaink újból egymásé lettek.

Valami,vagy valaki megütötte a koponyámat.Szemeim lecsukódtak,csak annyit láttam ahogy,Embry átváltozik és három farkas jön ki az erdőből...

Tádám!Örülök,hogy olvastátok!Cserrybogyesz,ne légy türelmetlen.;)

Új BLOG!

Kedves Olvasóim!
Új blogot csináltam.Még nincs kész az első fejezet csak a Prológust írom.Szeretném ha benéznétek!!!
Link:KATT IDE!
Köszönöm nektek...
Láw,*baba*

4.fejezet

4.fejezet:küldöm első rendszeresolvasómnak:Cserrybogyesznek.Jó olvasást!




/Embry szemszög/

Sokáig csókolóztunk.Ameddig el nem fáradtunk.Még most sem értem,hogy történt.(?)Csak most vettem észre milyen szép lány,szexi és jó fej.Hullámos hajába túrtam ami nagyon selymes volt.De miért ő?Nem értem.Miért ma?Miért nem pár hónappal ezelőtt?Csak egy magyarázat van erre.Lehet,hogy most esett át azon a hülye síráson mint mindenki a falkában.Én is átestem rajta.Szörnyű volt.De ez most nem számít,mert itt van nekem egy gyönyörű lány aki csak engem szeret,mostantól.
Nyitott szemmel néztem ahogy ő csukott szemmel,csókolózik.Arca boldogság,szenvedély és meglepődés.És szeretet.Annyi mindent kéne neki mondanom,nem rontom el ezt a pillanatot.Ajkai abbahagyták szám kényeztetését,kinyitotta a szemét.Olyan gyönyörű szeme van!Barna.Gyönyörű barna mint a csokoládé.Ő is a szememet nézte,keresett valamit.Amikor megtalálta nyomott egy puszit a számra.Farkas-farkas szerelem.Ilyenről sem hallott még a történelem.Sam-ék is ki lesznek akadva.Basszus,Sam!

-Minden,oké?Feszültnek tűnsz...-lehelte arcomba.Megsimogattam arcát és leszálltam róla.Ő is felült ezen a kis kanapén,meglökte a vállamat.-Hahó!Figyelsz?-kérdezte csilingelő nevetéssel.

-Sam-en gondolkozok...-mondtam.Erre egész arca elfehéredett.Megrémült.-Nyugi!Csak hát öm...ez érdekes.Még sosem voltam a törzsünk,hogy farkas-farkasba szeret bele.-magyaráztam.Arcába visszatért a vér,visszanyerve eredeti barnás színét.Valamin gondolkodott.Aztán beszédre nyitotta a száját,becsukta.

-Szerintem...-kezdte rekedtes hangon,megköszörülte a a torkát.-Menjünk és mondjuk meg nekik!-mosolygott mint a tejbe tök.Hú!De bátor.Nem is szégyenli.Mondjuk ahogy a suliban ismertem...Ott aztán ő volt a legbátrabb csajszi,kimondta a véleményét,visszafeleselt a tanároknak.Szóval egy igazi kis vadmacska.

-Rendben...-vonakodtam.-De ömmm...nem félsz egy kicsit?Hogy fognak ránk nézni?-kérdeztem egy féloldalas mosoly kíséretében.Elpirult.Csóválta a fejét,hogy nem.-Oké!Akkor indulás.-álltam fel a kanpéról.Felszaladt az emeletre.-Huly?-kérdeztem kicsit pánikosan.

-Csak átöltözöm...-és már lent is volt.Egyszerű farmer ami a comb feléig ért,egy sárga minitop amiből kilógott a hasa.Mondjuk eddig is mindig kint a volt hasa,csak akkor még nem vettem észre.

-Wow....szép vagy.-dicsértem.Erre elmosolyodott és odatáncikált hozzám.Megragadta a kezemet,ujjainkat összekulcsolta.


/Hulein szemszög/


Sétálva tettük meg a rövid utat,Sam házához.Nem tudom mit fognak szólnak,de kit érdekel?!Az a fontos,hogy ő itt van nekem,és én itt vagyok neki.Egész úton vigyorogtam ő meg engem nézett.Kezét egy pillanatra sem engedtem el.Gyönyörű szemei az enyémet keresték,én készségesen fúrtam tekintetem az ővébe.Az éjszaka sötétjében is jól láttam arcának minden egyes vonását,gödröcskéit.Amikor megláttam az erdőn sűrűjén a kis házat,nyomtam egy puszit az arcára és elengedtem a kezét.Futottam a házik és végig kacagtam.Utánam futott de nem gyorsan.Mikor odaértem a házhoz hátrafordultam,még mindig futva.Ez nem volt valami jó ötlet mert nekiütköztem Sam-nek.Erősen megragadta a kezemet és megölelt.Furcsa gesztus volt de elfogadtam.

-Örülök,hogy jobban lettél.-mondta,mosolyogva.-Srácok itt van Hulein!-kiabált be a "srácoknak".A többiek vihogva jöttek ki a verandára,még Jake is.

-Tudjuk mint mentél keresztül...csak azoknak van ilyen akik majd egyszer befognak vésődni!-mondta Jared.Szóval...áhá!Oké...

-Na és ki a szerencsés?-kérdezte Jake.Fejéről már leszedték a kötést így tudott beszélni.Értetlenül néztem rá,bal szemöldökömet felvontam.-Jaj!Tudod miről beszélek...-lökte meg a karomat.Embry állt mellém és átfogva a derekamat.Elállt a lélegzetem.Ilyen könnyen leleplez minket?

Mindenki értetlenül meredt ránk.Én csak Embry arcát néztem,ahogy szemmel farkasszemet néznek.biztos voltam benne,hogy valamit megbeszélnek.De mit?Erősebben szorította meg a derekamat,amitől kicsit megijedtem.Néma csend...ez a kínos csend.Utálom!Kicsit eltoltam magamtól és besétáltam a konyhába.A többiek mint a kis pincsik követtek.Elkezdtem enni egy jókora muffint.Mindenki rám várt.Hogy mondjak valamit.Szépen,lassan befaltam a sütimet,megköszörültem a torkomat.

-Mi van?-kérdeztem flegmán.Jake gurult előre a tolószékében.

-Embry az?-mutatott barátja felé.Én csak bólintottam egyet mire átölelt a derekamnál.-Tudtam,hogy jó pasit fogsz találni...De Embry nem az!Mégis örülök!-nevetett.

-Jake!-szólt Embry.-Ez nem volt valami kedves!-lökte oldalba.

-Bocs haver,pasiból vagyok.-nevetett.A többiek is gratuláltak.Sam értetlenül bámult.



Mikor felkelt a nap odamentem Sam-hez,aki kint ült a hintaszékben.Leültem a koszos verandára,szokásomhoz híven.Nem is vett észre.

-Sam?Mi bajod van?-kérdeztem őt nézve.

-Egyszerűen nem értem...-bámulta a Napot.-Te farkas vagy.Embry is farkas.-rázta a fejét.Tudtam,hogy ez a gond...-Ilyen nincs.De látod mégis!Ezen jobban kiakadtam mint,amikor Jake bevésődött Nessie-be.-mondott példát.Ez fájt!Nagyon fájt.

-Akkor tégy ellene valamit,ha ennyire nem tetszik!-keltem ki magamból és beszaladtam az erdőbe.

Útközben sírva fakadtam.A fájdalom teljesen beterítette a szívemet,mint egy lepel.Nem alakultam át farkassá,abból csak baj lenne.Mindent ott hagytam.Talán örökre,nem tudom.Embry-t is magammal kellett volna hoznom,mégsem tettem.Akkor ő is szenvedhetne ettől az arrogáns fájdalomtól,amit Sam okozott...

3.fejezet

/Hulein szemszög/

Furcsa érzés járta át az egész testemet Jacob közelében.Ő olyan békés és nyugodt.Én meg maga vagyok a zűrzavar,a káosz,az őrület.A többiek nevetgéltek míg én csak ültem,térdeimet kezemmel karoltam magamhoz.Depressziósnak éreztem magam.Jake mellettem békésen horkolt-mellesleg jó hangosan-,néha-néha meglöktem,hogy halkabban.Sam érezhette a levegőben lévő feszültséget,folyton felém pillantott.Mindenkinek elkezdhettem volna mondani:-Figyeljetek,totál depis vagyok!De nem tudom miért?!Fogjátok?-mondhattam volna.Biztos tiszta hülyének néztek volna.Csak ültem,ültem,ültem és ültem.Már kezdett felkelni a Nap.Az én Napom.Néha úgy érzem a Nap csak miattam kel fel.Elhozza nekem a boldogságot,egy lehetőséget az nap kezdetéhez.

Embry Call ült oda mellém,a kis kétszemélyes kanapéra.Vállával oldalba bökött.csak egy halvány mosolyt voltam képes eltorzult arcomra erőltetni.Semmi érzelem,semmi!Embry szeme aggódó volt,de még is boldog.Irigyeltem,sőt féltékeny voltam amiért ilyen jól van.De nekem mi bajom lehet?Talán beszélni kéne valakivel erről...Á!Ugyan még is mit mondhatnék....Ők még is csak fiuk.Kivéve Leah-t.De ő is úgy viselkedett mint a fiuk,semmi sem emelte őt ki a tömegből.Jake és én mindig kitűnő láncszemek voltunk a falka sűrűjében.Én magamat inkább zárkózottnak mondanám,bár mindig mindent elviccelek evvel elvonva magamról a figyelmet.Amióta farkas lettem vigyáznom kell a gondolataimra.Ebben is hasonlítunk Jake-kel.Ő is folyton a gondolatait rejtegeti ahogy én.Mind a kettőnket vonz a veszély,a hülyeség és a fájdalomba vezető kapu.Ez egy olyan megmagyarázhatatlan dolog.Mármint az utóbbi.Talán az érzelmi kitöréseink robbanásának veszélye elől menekülünk ebbe a kapuba,mert akkor visszaránt minket az örök hallgatásba.

Nekem nem volt sok mindent titkolnom előttük.Mégsem akarom megosztani falka társaimmal életem minden egyes percét.Kezdtem rájönni,hogy mi lehet a bajom.A társaság.Nem vagyok hozzászokva a társasághoz.Régebben csak én voltam meg iPod-om.Anya nem törődik velem most sem,ez az egyetlen dolog ami nem változott.

-Mit erőlködsz,Huly?-mondta az ördögi felem.-Hagyd a társaidat és zúzz szét mindent idegességedben!Így legalább levezeted a dühöt és fájdalmat!-kuncogott.

-Ne!Ne tégy semmi őrültséget!-mondta az angyal felem.-Szerezz barátokat és beszéld meg velük a dolgot!-mosolygott.

Elhallgattak fejemben lévő hangok,magamra hagyva az ürességben.Nekem kell döntenem a két lehetőség között.Törjek zúzzak?Szerezzek haverokat?Hmm.Talán legyen mindkettő sorrendben.Felálltam Embry mellől és erdőbe indultam.Mindenki felém kapta a fejét.Sam állított meg parancsoló hangnemben.

-Hová mész Hulein Loong?-utáltam ha az egész nevemen szólít.Ilyenkor mindig olyan jelentőségteljes pillantással néz rám.

-Megyek szívok egy kis friss levegőt!-hazudtam könnyedén,nem fordultam felé.Még vártam egy másodpercet aztán kimentem.A hátam mögül még hallottam olyan:"hát ennek meg mi baja","eszement" meg,hogy "talán utána kéne menni".Nem éreztem,hogy bárki megakarna állítani.

Gyorsan beszaladtam az erdőbe.Ruháimat emberfeletti gyorsasággal kapkodtam le magamról és kötöttem a lábamra.Vigyázzatok fák,jövök!-gondoltam.Gyorsan átváltoztam.Nem futottam csak löktem jobbra-balra a fákat.Sikítva dőltek meg bosszúságom,fájdalmam előtt.Minden amihez csak hozzáértem,nem maradt épen.Sokáig irtottam az erdőt.Egy kis idő után meguntam.Agyamból teljes mértékben elpárolgott a düh.Helyette egy tök más érzés vette át a helyét.Szabadságérzet.Mint régen amikor még felhőtlenül éltem normális emberi életemet.Tökéletesen megbabonázott ez a régi de új érzés.Talán ez kellett ahhoz,hogy normális legyek mint régen?Ki tudja?Egyenlőre nem gondolkodok ezen,élvezem a pillantott.

Éreztem,hogy valami elkerülte a figyelmemet ott Emily-nél.Embry Call.Miért ült oda hozzám?Miért bökött vállba?Miért mosolygott olyan furán?Csak nem...?Nem Embry nem olyan srác!Vagy mégis?De lehet,hogy nem!Csak én fogom fel rosszul a jeleket.Mikor ezen gondolkoztam,észre sem vettem,hogy egy helyben állok ettől a kérdéstől.Mondjuk jóképű...Nem!Miket beszélek?Embry,hogy lenne már jóképű?Meg minek akarna velem járni?Én csak egy jelentéktelen lény vagyok az ő fiús kis életében.Egy senki...akit nem érdekelnek a fiuk.És a fiuk sem veszik őt észre.Ennyi vagyok...egy életcél nélküli ember.Embry egy kedves srác,tele jókedvvel ami nekem csak most tért vissza.Eddig csak a kárörömömet leltem Paul hülyeségeiben.De most tényleg boldog vagyok.De lehet,hogy csak félreértettem az egész Embry ügyet!Ne gondolkozz sokat!Talán meg kéne kérdezni tőle!

Mi van csajszi!Kitől kell megkérdezni mit?-kérdezte Quil.Francba...szóval még sem hagynak egyedül.

Törődj a magad dolgával,Quil!Engem meg hagy békén!-kiabáltam rá mielőtt visszaváltoztam.

Miért kell nekem ilyen istenverte hülyékkel együtt lennem.Furcsa...Embry-re eddig sosem panaszkodtam.Őt nem is ismerem igazán.Amint ezen gondolkoztam mellkasomból sírás tört utat magának.A parton voltam...ilyenkor már senki sincs itt.Zokogva rogytam a földre,a sírás teljesen leterített.De miért sírok?Magány...ez az egyetlen válasz jutott az eszembe.Ott feküdtem a földön,fejem a földnek de még így is hallani lehet szívszaggató kiáltásaimat.Utálom!Utálom az egész életemet!Miért nem ölt meg akkor az a vámpír a parton,szenvtelenségem miatt?Az a probléma most tollpihének tűnt életem szálain.Úgy különösebben nincsenek bajaim,csak ez magány és zárkózottság.

Valaki kifutott az erdőből.Hát persze,hogy Quil.Odajött mellém és a hátamat simogatta.

-Héj!Mi a baj,miért sírsz?-kérdezte ijedten.Nem néztem fel rá,tovább poshadtam a földön.

-Semmi,én nem sírok!-löktem arrébb.Quil teljesen lefagyott.Sosem hallott még sírni,szomorkodni,neki én csak egy bolond kis csaj vagyok aki hippi életet él.Ezt a gondolataiból szűrtem ki.Az üresség most még jobban nyomta mellkasomat.-Menj el,Quil!-visítottam.Nem mozdult.Nem akartam,hogy meglássa gyötrelmes arcomat ami most már koszos is.

-Rendben.Ha jobban leszel akkor gyere haza!-futott el.Amikor beért az erdőbe én csak felüvöltöttem.Hisztérikus üvöltés volt,annyi érzelemmel amit még egy lelki szemetes sem bírt volna el.Szerettem volna mondani valamit az ürességnek,de nem ment.

Talán órákig feküdtem ott kisírt szemekkel a földön.Arra lettem figyelmes,hogy teljesen felkelt a Nap.Megtöröltem az arcomat és felálltam.elindultam az igazi otthonomba.Vagy is abba a házban ahol már jó pár hete nem jártam.Anya már egy hónapja elutazott egy szó nélkül.Mondhatjuk úgy is,hogy itt hagyott.Néha küld SMS-t amit én nem válaszolok meg.Már telefont sem használok.Most jó volt hazamenni,egy kis külön lét a falkától majd rendbe hoz.Mikor beértem a nappaliba automatikusan nyomtam meg a hifit egy kis zenéért.
Adam Lambert-től ment az If I Had You.Nem is szerettem de nem is utáltam ezt a számot.Legalább buli hangulatot varázsolt az élettelen kis házba.

A konyhában matattam kaja után.A hűtő természetesen tele volt mindenféle csemegével.A felét ki is dobtam mert már megromlott.Összeszűkült szemmel néztem ahogy a konyhaablakban megláttam a falkát.Eg ykicsit hagy legyek már egyedül!Dühösen vágtam oda a szendvicsemet a földnek.A fiuk észrevették ezt a jelenetet.Még ez sem tántorította őket vissza.Lehúztam az összes rolót az egész házban az ajtót bezártam.Sötétség a farkasszemnek nem jelentett akadályt.Felkapartan a padlóról a szenyát.Kopogtak.

-Hulein,tudjuk,hogy bent vagy!Nyisd ki!-szólt Sam.Neki vágtam a söprűt,mint egy hisztis picsa,az ajtónak.

-Nem!-kiáltottam és hangosabbra vettem a zenét.Sam morgott és berúgta az ajtót.Amikor megláttam őket egyből a konyhaablak felé futottam.Kiütöttem az ablakot és kiugrottam rajta.

-Hulein!Gyere vissza!Most!Vagy nem állok jót magamért!-mondta Sam az alfa hangján.Egy vidám karácsonyi szám ment,ami meghazudtolta Sam szavait.-Halkítsátok már le azt a szart!-üvöltötte.A zene teljesen elhallgatott.

Összefontam a karomat melleim,úgy ballagtam vissza Sam-hez.A kirúgott bejárati ajtón át mentem be.Sam és a fiúk,meg Leah,kifürkészhetetlen tekintettel nézett rám.Kivéve Quil-t és Emby-t.

-Most mi van?Quil azt mondta,ha jobban leszek jöjjek haza!-makacskodtam.Persze Quil,Emily és Sam házára gondolt.Embry fájdalmas arcot vágott.Észrevette,hogy őt nézem.Kicsit előrébb csusszantam,hogy Sam szemébe nézhessek.

-Bátor vagy!-morogta Sam.Erre csak prüszköltem.-Mi bajod van?-kérdezte most már lágyan.-Quil mondta,hogy sírtál.-magyarázta Sam.Áruló pillantást vetettem Quil felé aki mentem elfordult.Aztán akaratlanul is ránéztem Embry-re.

-Egyedül szeretnék lenni egy kicsit!-mutattam kezemmel az apró fogalmát.-Egy kicsit!-ismételtem magam.Persze Sam erre egyből kapcsolt.Szemei most megértők lettek.-Kösz!-mondtam és átvágtam a mögötte álló kis tömegen.Mikor megfordultam ők is velem szembe álltak.-Most elmennétek a házamból?!-kérdeztem érzelemmentesen,

-Persze!Majd hívj fel.-mondta Sam.Mindannyian kimentek az ajtón.

Miután elmentek én kb. még 10 percet ácsorogtam egy helyben.Gyorsan visszaszereltem az ajtót az őt megillető helyére.Sokáig nem csináltam semmit,csak régi filmeket néztem.Nem is sokáig,egészen estig néztem őket.Volt amelyiken elsírtam,volt amelyiken meg szétröhögtem az agyam.Miután felfaltam majdnem az összes filmünket,valaki kopogott az ajtón.

-Hulein,Embry vagyok!Bejöhetek?-kérdezte Embry.Összerezzentem.Mi?Ő?Mit keres itt?

-Nyitva van!-motyogtam.Benyitott így láttam,hogy kint már sötét van.Arrébb húzódtam a kanapén,hogy letudjon ülni mellém.Izmos felsőteste erőt és önbizalmat sugárzott.Időközben magamra húztam egy takarót,amit most védőburokként tekertem,a nyakamig.-Miért jöttél?Valami baj van?-kérdeztem még mindig a tv-t nézve.Embry csak a fejét rázta.

-Miattad jöttem.Jól vagy?-kérdezte aggódva.Egy pillanatra belenéztem mélybarna szemeibe.Nem lett volna szabad.Teljesen elvesztem tekintetében.Ő is engem nézett.Ugyan olyan sóvárgó szemekkel mint én őt.Nem tudtam felelni.Tátott szájjal bámultam arca érces fonásait.

-Ig-i-gen.-dadogtam és gyorsan elkaptam róla a szememet.Miért pont Embry-be kell beleesnem?Olyan hülye vagyok!Valamiért -nem tom miért- közelebb jött hozzám.Elállt a lélegzetem amikor ránéztem.Arca nagyon közel volt az enyémhez.

Pislogtam hátha csak álmodok,de nem.Még mindig ott volt.Miért most?Eddig miért vettem észre sosem Embry-t?Mi történhetett ami ezt megváltoztatta?Közelebb hajoltam hozzá amíg homlokunk össze nem ért.Egyenesen a szemébe néztem.-Mit csinálsz,Embry?-kérdeztem lihegve.Egy pillanatra lehunyta a szemeit.Mikor kinyitotta valami furcsa érzést pillantottam meg benne.Szerelmet.Ez mindent megmagyarázott.Kezeimet kihúztam a takaróból és arcát kezdtem el simogatni.Közelebb hajolt.Ajkainkat már csak fél centi választotta el.Behunytam a szemem átadva magam az érzésnek.

Megcsókolt.Olyan hévvel...Istenem!Arra nincsenek szavak!Mintha ezer éve vártam volna erre az egy csókra.Hajába fúrtam kezeimet úgy húzva közelebb meleg testét.Kezeit rácsúsztatta derekamra.Egész súlyommal ledöntöttem a kanapén.Rámásztam és lerúgtam magamról a takarót.Most már biztos!Nem csak szerelmes vagyok Embry Call-be.Bevésődtem Embry Call-be.Ennek biztos az érzelem zavar az oka.Lemerek fogadni,hogy a többiek is átestek rajta,mielőtt megtalálták életük szerelmét.Más nem létezett.Csak Embry és én.Véletlenül rákönyököltem a hifi távirányítójára ami bekapcsolt.Egy érzelmes szám ment,ami csak fokozta a köztünk lévő levegőt.Ajkaink lágyan becézgették egymást.Kezei most lejjebb csúsztak,a fenekemre.Felhúzott magához,hogy neki keljen  lehajolnia hozzám a nyakával.Csókunk hamar véget ért.Hogy miért?Levegőt kellett vennem és ahogy elnéztem Embry-nek is.

-Szeretlek!-mondta és letepert.Súlya teljesen rám nehezedett,persze semmi bajom nem volt tőle.

-Én is,SZERETLEK!-mondtam és tovább csókoltam azokat a gyönyörű ajkakat.

Komit pls!

2.fejezet

/Hulein szemszög/

-Haha,Hulein nagyon vicces vagy!-mondta Edward amikor arra gondoltam mi lenne tükröt tennénk Edward elé?Lehet,hogy visszaverődne a fény és szétdurran?Ki tudja?Egyszer majd kipróbálom....De nem Edward-dal.Ő állítólag jó fej!

-Tudod,Edward.Nekem van fantáziám és nem szorulok másik agyrémeire!-oltottam a kis vámpírt.Bella rossz szemmel nézett rám.Kit érdekel?

-Hulein!Mennünk kell járőrözni!-kiabált be Seth.Jaj ne,már megint?

-Seth,alig aludtam négy órát az elmúlt két napban!Nem mehetne valaki helyettem?-álltam fel Cullen-ék kényelmes kanapéjáról.

-Nem!Már így is lógsz két műszakkal!-kiabált be.Dühösen fújtattam ki az erdőbe.

-Még találkozunk!-intettem a Edward-nak.

Imádom szívatni ezt a kis szerencsétlent.Seth már farkasként várt rám.Csak biccentettem neki,hogy tűnés mert vetkőzök.Már több hónapja vagyok farkas.Nekem is lett tatto-m.Mondjuk még mindig tiszta röhejnek tartom.A bundám színe valami érdekes....talán mondhatnám úgy:egy árnyalattal világosabb mint Sam fekete bundája?Biztos a sötét agyam miatt van....

Végre rájöttél!-örvendezett Paul.Gyorsabb iramra kapcsoltam.Még széttépem azt a vizsla fejét.-Aú húgi!Ez fájt!Vizsla?Nem inkább szép farkas?-kuncogott.Már épp beértem őket amikor Paul oldalra esett mert meglöktem.Nevető hangot hallattam Seth-tel együtt.

Bocsi Paul!Mondanám,hogy nem direkt volt,de akkor hazudnék!-vihogtam.Seth elindult egy nyomon.Én az északi kőr felé vonultam,ahol farkasszagot éreztem.Még hallottam ahogy Paul káromkodik egy sort aztán,elindul ő is.Csak mi voltunk ma éjjel hárman járőrözni....Utálom,hogy folyton fiukkal osztanak be.Mindig valami másra gondolnak....

Ezt mondja az aki mindennap lejátsza  magában élete,minden egyes percét!-intett le Paul.

Nekem legalább normális gondolataim vannak!Így eltudom terelni a figyelmemet a titkaim elől!-upsz ezt hangosan kimondtam?Gyorsan gondol valami másra!Edward feje amikor nekivágtam egy tálcát...Edward feje amikor nekivágtam egy tálcát....

Miért mi olyan fura a mi gondolatainkban?-kérdezte Seth.Hála Serh-nek elfelejtettem a titkaimat amit nem akarok megosztani a falkával.

Seth,ne mond,hogy nem vetted észre!Paul minden egyes pillanatban Rachel-re gondol...meg arra,hogy mit csinálnak esténként!-mondtam Seth-nek.Felállt a szőr a hátamon.Paul minden este...Fúj!Ez még annál is rosszabb amikor Jacob gondol arra,hogy mit csinálnak Nessie-vel!

Azért az egy kicsit más!Én nem egy fél vámpírral osztom meg életem boldog perceit!-dühöngött Paul.Majd meglátjuk mennyire lesz a szája amikor elharapom a nyakát!

Huly,hagyd abba!Evvel mindhármunk életét megnehezíted!-üzente nyersen Seth.Persze csak azt akarta,hogy hagyjuk abba a veszekedést.De én utálom Paul-t.Sőt mindenki utálja!Megálltam.

Mi van csajszi?Kifulladtál?-kérdezte gúnyosan Paul.Persze én nem azért álltam meg mert elfáradtam hanem mert szagot fogtam.

Seth,Paul!Gyertek ide!Nyugatról vámpírszagot érzek!-adtam át az infót!Szólnunk kell Sam-nek.Hangosan felüvöltöttem mire egy perccel később már Sam gondolatai vették át,veszekedésünk helyét.

Mi a baj srácok?-kérdezte.

Nyugatról...Vámpírok.Azt hiszem kettő!-magyaráztam.Lassabban követtem a nyomot,hogy beérjenek.Sam futott legelöl,Jacob a bal oldalán én jobbon.Paul és Seth még mindig nem jöttek rá miért én vagyok a ragsorba a harmadik.Talán mert tehetségem van hozzá!Hehe...

Nagyon vicces!-dühöngött Paul.Sam fegyelmező gondolatokat küldött Paulnak és nekem.Engem nem lehet megnevelni...De még mindig nem adták fel.Pedig eljöhetne az ideje.

Időközben a többiek csatlakoztak és már az egész falka a nyomot követte.Valamit megéreztem Keletről.

Sam!Erre frissebb a nyom!Szerintem elmentek oda aztán erre mentek!-böktem orrommal keletre.

Jared,Paul,Leah!Kövessétek az eredeti nyomot!Mi megnézzük mi ez a másik!-utasított Sam.Ez az!Megint az alfával lehetek egy csapatba!Csak sajnos Jake is itt van...

Ezt hallottam!-kuncogott Jake.

Elég,srácok!Koncentráljatok a nyomra!-mondta Sam.Persze a nyom...Már két mérföldje azt követjük....De egyre erősebb!Nagyobbakat ugrottam nehogy meglépjenek ezek a piócák!Amúgy én vagyok srác!Sam már igazán leszállhatott volna erről a srácozásról!Leah és én lányok vagyunk!Istenem.Egyre erősebb.-Huly ne menj tovább!Itt vannak...-mondta Sam.

Kicsit körbeszaglásztam...Vér!Vámpírbűz!

Sam valakit megöltek!-jóformán sikítottam gondolatban.Nem voltam hozzá szokva,hogy valaki meghaljon ha nem érünk oda időben!Aztán megláttam!Hosszú szőke haja a válláig ért,vörös szemei izzottak.

Neki ugrottam.Már a fejét téptem de a bordáim nagyot reccsentek.Jake jött oda hozzám segíteni,a többiek a másik után futottak.Aljas pióca!Eltörte a bordáimat!Letéptem üveg kezét amitől felordított.Behúzott egyet Jake-nek a még jó kezével.Jake is felüvöltött.Szemétláda!

Feje nekirepült egy fának ami kettétört.Ez az!Győz a farkaslány!Jake már átváltozott.Arca szétzúzva.Úr Isten.Gyorsan betrappoltam a bokorba és magamra rángattam,a mini sortot és az össze-vissza szakadt felsőmet.

-Jake!-mondtam miközben a nadrágját szedtem a lábáról.Óvatosan felhúzta aztán üvöltözött.-Hamarosan viszünk Carlisle-hoz!-simogattam meg a hátát.Úr Isten!A háta is darabokra tört!Megfogtam a karját a vállamra tettem.Ekkor bordáim nagyot reccsentek.

Fú!De király!Most törhetik el újra!Leah szaladt a bokorból,hogy segítsen.Óvatosan vittük végig Jake-t az erdőn mikor megláttuk a Cullen házat.Carlisle kiszaladt egyenesen Jacob-hoz.

-Mi baja?-kérdezte a doki.Gyorsan kezdtem hadarni.

-Fej,hát!-mondtam.Dr.Akula bólinott(dr.akula egybe rakva Drakula).Már is bevittük Jake-t a rendelőbe.Sam-ék is megjöttek Paul-lal akinek a lába sérült.

-Hogy a tetves,némber!Szőke p**sa!-káromkodott Paul.Én a bordáimat próbáltam eltörni.Nem sok sikerrel.Nem vagyok egy öncsonkító,szadomazó!

-Edward,valaki!-kiabáltam.Edward már ott is volt.-Rendben figyüzz ide!Van ez a három bordán!-húztam be a hasam,hogy jobban lássa.-Törd el őket!-kértem kiskutya szemekkel.

-Nem hiszem,hogy...-kezdte.

-Törd már!Tudod,hogy fáj!Alig kapok levegőt mert az egyik majdnem átszúrja a tüdőmet!-hisztiztem.A rendelőből sikolyok jöttek.Szegény Jake.Észre sem vettem de Edward már el is törte a bordáimat.Én is felüvöltöttem.-Kösz...-lihegtem.Nem vagyok valami jó az emberi test dolgairól.Annyit tudok,hogy kéne állnia szerencsétlen bordáimnak.Óvatosan,fogamat összeszorítottam és visszaraktam az őket megillető helyükre.Pár perccel később már kaptam levegőt.

Paul jött le járógipszben.Ezek szerint szilánkokra tört a lába.Utána Jake tolószékben.Biztos a hátával van gond.

-Helyzet?-kérdeztem.Jake nem nagyon tudott beszélni mert az arca erősen be volt kötözve.

-Jacob-nak pár napig pihennie kell.Paulnak is.Te jól vagy?-kérdezte Carlisle.

-A bordáimat Edward segítségével,-pillantottam Edwardra.-sikerült visszarakni.-mosolyogtam.Carlisle azért közelebb jött.Felhúzta a pólómat.Csodás!Perverz Dr.Akula.Szerencsére nem odáig húzta fel,hogy mindenki lássa melleimet.Mint amikor először változtam át...Az volt az első és az utolsó!

Carlisle hideg kezeivel megtapogatta,én meg libabőrös lettem.Aztán valamit erősen megfogott és kirántotta.Lába megrogytak alattam de sikerült uralmat erőltetni rájuk.

-Most van mindegyik a helyén!-cirógatta meg az arcomat Carlisle.Dühösen néztem Dr.Akulára,aki elhátrált gonosz nézésem elől.

-Huly-n visszamegyünk elégetni a testeket.Maradj itt,Jacob-bal és Paullal.-futott ki Sam és többiek a házból.Anyám itt milyen büdös van...Mondjuk eddig is ilyen volt.

Paul fel alá járkált járógipszében.Jake Nessie-vel  motyogott valamit.Rosalie szobájából kéjes nyögések jöttek.Fúj!Itt mindenki szexmániában szenved?-gondoltam és belerúgtam a lépcsőbe.Persze nem fájt annyira....De a lépcsőn meglátszott.

-Hulein,ha megkérhetnélek!Ne zúzd szét a házunkat!-szólt rám kicsit dühösen,Mrs.Akula(Esme).

-Hát persze..-mondtam és leültem az egyik székre.Mindig engem hagynak itt...mert én vagyok a legkisebb és a legfiatalabb.De rangsorba Jake után jövök...ami nagy előre lépés volt,mert az utolsó helyről indultam.Most már ez az életem.Be kell tartani a szabályokat.Mindenki arról beszélt még régebben,hogy ha megtalálod a lenyomatodat nem ezt fogod mondani.Nem kell nekem senki.Nem akarok úgy élni,hogy nem volt más választásom.Sam,Paul,Jacob,Jared és Quil,nekik nem volt más választásuk.Nekem még van,de nem érdekelnek a fiuk.

Amint ezen gondolkoztam elkezdett esni a hó.Persze mi farkasok nem fázunk szóval kimentem és leültem a földre.Hó kellemesen hideg érzést nyújtott,amikor hozzáért a testemhez.Paul jött ki mellém.Oh,anyám mit akar?Nem lehet békén hagyni egy percre?Szúrós szemekkel néztem rá.Leült mellém a földre.

-Hogy,hogy kijöttél?-kérdezte.Furcsa.Kíváncsiságot hallottam a hangjában.Miért nem száll le rólam?

-Friss a levegő....-motyogtam,közben a hóba mintákat rajzolgattam.Paul egy farkast próbált rajzolni,nem sok sikerrel.Alice Cullen és Jasper Hale jelent meg előttünk.Alice mosolygott mint a tejbe tök,Jasper mert fájdalmas arcot vágott.Istenem,ez a Jasper!Utálom!Engem néztek.Megmorogtam őket,hogy ne nézzenek és egyből bementek a házba.

Felálltam.Bementem a házba és elnyúltam a kanapén.Amióta farkas lettem,nőttem vagy húsz centit.Így már 180 centiméterrel büszkélkedhetek.Kinőttem a ruhatáramat.iPod-om mint mindig most is itt volt Cullen-ék dohányzóasztalán.Sokat lógok itt.De csak azért mert Jake is itt lóg.Vele értem meg a legjobban magam.Igaz nem szoktunk beszélgetni,épp ez benne a jó.Hagy engem békében.Nem zavarja ha folyton utána megyek,az sem a kritizálom Nessie-t.Csak néha veszti el a fejét.Azt meg valahogy túlélem.

Bedugtam a fülembe a fülhallgatót,maximumra állítottam a zenét és doboltam a kanapén.Nem hallottam miket motyognak a többiek,ez a szép a zene hallgatásban.Hátra hagysz mindent és csak zenének élsz...


Mi ez a bűz???-kérdeztem magamtól amikor felébredtem.A zene még mindig ment és valaki betakart.Hányingerem lett ettől a bűztől.Lerúgtam magamról a földre a takarót.Biztos jó szándékból rakták rám,de akkor is!Arra nem gondoltak,hogy megfulladok?

Edward halkan felkuncogott.Felé néztem gyilkos szemekkel.Nem elég,hogy majdnem megöl evvel a szaggal még ki is röhög.Dühösen ültem fel a kanapén.Körülnéztem.

-Jake?-kérdeztem Dr.Akulát aki egy könyvet szorongatott a kezében.

-Nessie-vel néznek valami filmet.-mondta amikor leállítottam a zenét.Pault kerestem a szememmel.Nem találtam meg de hallottam.Éppen a konyhában ült,Esme-vel aki tojást sütött.

Tiszta röhej.Paul megkérte a tyúkanyót,hogy csináljon neki valami kaját.Az persze készségesen segített szegény törött lábú Paulnak.Szegény Mrs.Akula.Nem látja át az embereket.Csodálom,hogy Edward nem szólt neki,hogy Paul egy aljas ember.

-Jól esik neki ha segíthet...-válaszolt Edward.Áhá!Szóval Esme imád segíteni.

-Hol van fürdő?-kérdeztem.Tudhattam volna de Esme-nek akartam örömet szerezni.Kidugta pici kis fejét a konyha ajtón,és a lépcső alatti ajtóra mutatott.-Kösz.-mormogtam és elindult letusolni.

A fürdő szoba itt a vámpír kastélyban,természetes használatlan műszoba.Tele mindenféle francia tusfürdővel,samponnal és mütyűrkékkel.Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá.Tökéletes volt a víz,szépen lazította el az izmaimat.Már majdnem elaludtam amikor megláttam egy hajsampont.Hajat kéne mosnom...egyből nyúltam érte és ráöntöttem az egész tubussal a hajamra.Ettől a sok járőrözéstől az embernek piszkos lesz a haja.Persze az én hajam csak a vállamig ért,Leah-nak alig az álláig.Semmi pénzért nem akartam olyan hajat.Miután megmostam a hajam megfogtam egy tusfürdőt és magamra nyomtam.Finom barack illata volt....

Megfogtam egy törülközőt és magam köré csavartam.Illatos és csuromvizes voltam.Kéne ruha....Kiakartam menni kérni de Alice be is hajította a sortomat és felsőmet ami ki volt mosva.Alice a jövőbe lát....Tudhattam volna,hogy látni foga ha ruhát akarok kérni.Megvizsgáltam a felsőmet.Szépen összevarrták a szakadt helyeken varrógéppel.Olyan mintha új lenne.Tiszta és új.Kicsit bűzlött de nem annyira,hogy elrontsa a kedvemet.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruhákat és megszárítottam a hajam.Milyen frissen néztem ki.Ritka az ilyen.Talán egy hónapban kétszer...

Kimentem a nappaliba.Paul a tojását majszolta,Alice csak mosolygott,Jasper játszotta a hattyú halálát,Carlisle és Esme valamit megbeszéltek,a Szöszi és Emmet meg fogpiszkálóból csinálták meg házuk makettjét.Micsoda hétköznapi viselkedés.Bella és Edward sehol...Aztán ők is előbújtak a konyhából egy tál levessel a kezükben.

-Neked csináltuk!-mosolyogtak.Fura!És ha megmérgeznek?Elvettem tőlük a levest és beleszagoltam.Semmi méreg illata nem volt,csak színtiszta tyúkhúsleves.

-Köszi,nem kellett volna!-hadartam és leültem Paul mellé.Nagy az étvágyam ahogy az egész falkának.Emily már nem győz minket etetni.Ez a leves egy jó nagy mélytányérban volt.

Gyorsan bekanalaztam és hátradőltem a fotelban.Paul bekapcsolt a tv-ét mintha csak otthon lenne.Hol vannak már Sam-ék?Mennyit aludhattam?

-Elmentek,járőrözni.Nem akartak felébreszteni.Amúgy meg csak 10 órát aludtál.-mondta könnyedén Edward.Elsápadtam.10 órát?

Felpattantam.Azonnal mennem kell járőrözni.De...Francba!Pault és Jake-t rám bízták.Megadva magam,úgy ültem vissza a fotelba.

Délután Sam-ék eljöttek értünk.Paul is jött Jake is jött igaz ő tolószékben.Emily-nél vagyunk.A fiuk csak úgy falják a kaját.Gyorsan mielőtt valamelyik lecsapott volna a csirkemellre én gyorsan megfogta és ráraktam egy tányérra.Vadállatok.Örülhetek ha jut egy morzsa.Jake nagy nehezem megevett egy kis levest aztán elaludt.Mindenki a vámpírokról beszélt és,hogy egyesek milyen technikát alkalmaztak a megöléséhez.Én nem mondtam el,hogy csak szimplán leharaptam a fejét és kész.

-És ki intézte el pasit?-kérdezte Emily.Mindenki rám nézett és Jake-re.

-Én..-mondtam.Ennyit bírtam kinyögni utána,csöndbe maradtam.

1.fejezet

/Hulein szemszög/

Csodás nap volt...Amíg anya fel nem ébresztett ábrándozásomból.
-Hulein!Ébredj,már el is alszol a reggelinél?-dühöngött anya.-Egyáltalán hallottad amit az előbb mondtam?!-kérdezte szemrehányóan.Persze én csak csóváltam a fejem.-Az Isten szerelmére lányom...-és még mondott valamit de tényleg nem figyeltem.-Pár hétre el kell mennem a La Push-ból....-azt nem hallottam hová.-Légy jó!És ha lehet ne zúzd szét a házat!-intett szigorúan.Persze csak bólogattam,bólogattam és bólogattam.Aztán kiment az ajtón.-Oh,itt a taxi!Ahogy mondtam kicsim,vigyázz a házra.-aztán elment.Már megszoktam,hogy nem foglalkozik velem amióta apu eltűnt.Kitudja hova...Azóta anyu folyton pasikat hozz haza.Ja,igen ez már nem az otthona.Szállodákban lakik,hála a jól fizető munkahéjének.Jóformán enyém az egész ház.Mindig.Anyu hálószobáját inkább vendégszobaként hívom,mert csak egy-két éjszakát van itthon egy hónapban.Mindig hagy itthon pénzt,egy csomót.Most is egy hatalmas kötöget bámulok.Micsoda szívás!Az anyám megveszteget...Hmm.De kit érdekel?!-kaptam fel a pénzköteget.Nem kell itt a rizsa,hogy vigyázz a házra meg ilyenek.Meg vagyok én úgy ahogy.Ideje lemenni a First Beach-re.Gyorsan ugrottam,bedobtam a tányéromat a mosogatóba és már kint is voltam az ajtón.

Amikor leértem a partra már megint azokat az idióták láttam.Paul,Jared és persze Jacob.Amióta Sam-mel lógnak már suliba sem járnak.Igaz nyár van de ez még tavasszal történt.Elkezdtek hiányozni a suliból aztán már végképp nem jöttek.Levágatták a hajukat és tatto-juk lett.Tiszta gagyi.Egyforma tatto és rövid haj?Ugyan kérlek.Furcsa de ez történt egyik legjobb barátnőmmel Leah-val is.Persze ő már rég kijárta a sulit.Neki is tatto lett és levágatta a haját.Mikre rá nem tudják venni az embert!Ezeken kívül kerülték az embereket.Sosem jártak már el a hétvégi partykra.Pedig régen milyen jó volt.Akkor még Sam is eljött az ilyenekre.De egy éve minden megváltozott.Azóta egy úgymond "falkában" vannak.Mással nem is tőrödnek.

Elkezdtem kacsázni egy lapos kővel.Aztán a következővel.A szemem sarkából a kis falkára pillantottam.Éppen beszélgettek valamiről,ami biztos fontos mert suttogtak.Nyilván azért,hogy ne halljam és a turisták se hallják.Ez idegesítő.Csak úgy mintha elájulnék,úgy dobtam hátra magam a vízbe.Muris érzés volt,hagyni,hogy a gravitáció vegye át az uralmat.Ruhában voltam a hideg vízben.Nem számít ha megfázom.Mostanában /vagyis ha nyár van/ semmi sem érdekel.

-Hulein!Jól vagy?-kérdezte egy hang valahonnan fentről.Óvatosan dugtam a fejem.Hát nem Paul volt az?!Vele egyszer jártam...asszem általánosban 8. végén.Nem emlékszem miért szakítottunk csak megtörtént.

-Aha!-motyogtam.-Mit érdekel az téged?-förmedtem rá.

-Csak úgy beleestél a vízbe!Gondoltam megkérdezem.-duzzogott.Ezt méltányolom.

-Ühüm.Akkor szia!-buktam le a víz alá.

Sam és a többiek kerülték az embereket,az emberek pedig engem kerültek.Magányos farkasként élek már jó néhány éve.Elmebetegnek tartanak a fura dolgaim miatt.Most mondok egyet:mindenki előtt a parton képes vagyok csak úgy táncolni és énekelni.Na jó még egyet:Nem érdekel mit gondolnak mások én megmondom egy ismeretlen embernek,aki az utcán jön velem szembe,hogy ez a póló nem megy a szeméhez.Szóval ilyen vagyok én.Valaki hippiként emleget,mások egyszerűen idiótának.Én azt mondanám:hippidió.Fura vagyok.Engem nem zavar.Sam-ék is furák.Legalább én egyedül csinálom.Amint ezen gondolkoztam éreztem,hogy fogy a levegőm.Ideje lenni felmenni...

Légszomjasan kúsztam ki a partra,ahol persze mindenki hülyének nézett.Még a kis banda is felém fordult.Csurom vizesen sétáltam végig oda ahol hagytam a táskámat.Felkaptam és előkotortam belőle az iPod-omat.A Nap szépen sütött egy jó nagy követ.Úgy véltem nem omlok be alattam ezért ráfeküdtem száradni.Bedugtam a fülembe a heccetett,táskámat átkaroltam.A legjobb barátom a Nap.Nem beszél,nem kritizál csak süt.Mindegy ki az illető,csak süt.Hangosabbra vettem a a zene hangját mert hülye farkas üvöltések zavarták meg a hullámok csöndjét.

Már több hónapja egyre több farkas van La Push-ban.egyesek bosszankodnak mert elijesztik a turistákat,mások örülnek mert Farkas Push-nak reklámozhatják.Nekem tök nyolc.Csak ne zavarjanak.Kinyitottam a szemem.Eltűnt a Nap.Valaki fölém hajolt.

Fekete haj,fehér bőr,vörös szempár.Pislogva ültem fel,közben a hapekot bámultam.

-Mi a franc?Ember!Elállja a napot!-löktem a térdét.Meg sem moccant csak engem nézett.-Magához beszélek!-álltam fel.Szája szélét megnyalta aztán szippantott egyet a levegőbe.

-Fú!De büdös vagy!De azért jobb mint a semmi...-mosolyodott el gonoszul.Még hogy én büdös?Egyáltalán honnan érzi?

-Mit képzel?Elállja a Napot és még sérteget is?-csattantam fel.Szerintem dühöm jogos volt.Beakartam húzni húzni egyet.Mikor kezem alig fél centire volt az arcától megfogta.Iszonyatosan fájt.

Térdre estem az ismeretlen férfi előtt.Kezem eltörő félben volt.Hangosan felüvöltöttem amikor csontjaim velőtrázó hangon sikoltottak.Az erdőből egy hatalmas fekete farkas ugrott ki,utána egy rozsdabarna aztán egy homokszínű.A férfi elengedte a kezemet,úgy rogytam a földre.A három farkas egyenesen felénk futott.Sikítva gördültem a szikláról és a homokos partra pottyantam.Kezem irtózatosan tüzelt.Félig láttam,ahogy a három farkas neki esik a férfinak és széttépi.Szuper!Ember ölő farkasok!Talán futni kéne?Úgy hiszem igen!

Egy kézzel támaszkodtam fel a földről.Táskámat gyorsan megfogta és magam után húztam.Hangos reccsenések amint az egyik farkas lába szilánkokra tőr.Talán meg kéne nézni jól van-e?-mondta az állat barát felem.Bolond vagy?És ha férfi plusz a farkasok is megtámadnak?-mondta az okosabbik felem.De én sosem hallgattam az okosabbik felemre.Megfordultam.A farkas akinek a lába eltört a földön nyüszített.

Odarohantam hozzá és lábát próbáltam kiszedni súlyos teste alól.Sikerült is mire a rozsdabarna farkas hálálkodó szemekkel nézett rám.

-Nincs mit...-szuszogtam.Betrappolt az erdőbe három lábon aztán eltűnt.Megint a saját fájdalmam foglalt le.Aú!A kezem!Amíg én a rozsdabarna farkassal foglalkoztam,a többi széttépte azt a vadbarmot.

Paul sietett ki az erdőből öngyújtóval a kezében.Te szent ég!Rádobta az öngyújtót egy halomra ami emberi testrészekből állt.Aztán rám nézett.Az én szememben nem tudom mit láthatott,mert nagyon megijedt.Nem éreztem magam ijedtnek,sem dühödtnek.

-Nyugi,elviszlek és rendben rakjuk a kezed!-mondta nyugtatóan.Aztán a kezem nagyot reccsent.

-Paul!-sikoltottam.Mintha összeforrt volna vagy ilyesmi.Szemei összeszűkültek.Erősen ragadott meg a vállamnál fogva.

-Sam!Összeforrt a keze!-kiállott a fekete farkasnak.Mi ez az egész?

/Paul szemszög/

Úr Isten.Ne már!Hulein is vérfarkas?!Nem kell még egy lány!Mondjuk ő sokkal elviselhetőbb mint Leah.De akkor is!Sam sietve jött ki a bokorból és Hulein-re nézett.

-Vigyük el Carlisle-hoz.Jacob már ott van.-futott be az erdőbe.Huly nagyot sóhajtott,megadva magát ennek az őrületnek.

Gyorsan odaértünk a nagy házhoz ahol Jake vérfagyasztó üvöltéseit hallottuk.Szegény,Jake!

-Paul,most már igazán elengedhetnéd a vállam!Ez fáj!-makacskodott Huly.Elengedtem.-Paul,most mit csináltok a kezemmel...?-harapta el a kérdést.Gondoltam jó ha tudja.

-Összetörjük és rendbe rakjuk...-hadartam gyorsan.Szemei ijedséget tükröztek amitől én csak idegesebb lettem,

Jacob üvöltései abbamaradtak.Hál' Isten!Megfogtam Huly kezét és berángattam ebbe a büdös háznak nevezett odúba.Carlisle már várt ránk.Röntgengép már a nappaliba,kezei megveszítve.Huly szeme rángatózott.Áh!Szóval ő is érzi ezt a bűzt!

-Paul,megfulladok!Menjünk ki!-rángatta a kezem.Én csak fejemet ráztam.Szegény lány...Most érzi először ezt a szagot.Majd milyen lesz már hét múlva?!


Végül sikerült rendbe rakni Hulein kezét.Igaz pár sikolyt hallhattunk amikor Carlisle újra eltörte azokat.

/Hulein szemszög/

Hihetetlen.A kezem két óra alatt teljesen meggyógyult.Kiderült,hogy Jacob volt az a farkas akinek segítettem.Minden hülyeséget rám zúdítottak egyszerre.Én csak jót röhögtem elfogadva,hogy majd egyszer én is farkas leszek.elmondták,hogy apu azért tűnt el mert megölte egy vámpír.Na ezen is jót nevettem.Mindenki szokás szerint hülyének nézett.Ha az ember megszokja már észre sem veszi.Utána persze eljutott pár dolog az agyamig de jókedvemet ez sem rontotta el.


Első feji kész!!!Komikat!