4.fejezet

4.fejezet:küldöm első rendszeresolvasómnak:Cserrybogyesznek.Jó olvasást!




/Embry szemszög/

Sokáig csókolóztunk.Ameddig el nem fáradtunk.Még most sem értem,hogy történt.(?)Csak most vettem észre milyen szép lány,szexi és jó fej.Hullámos hajába túrtam ami nagyon selymes volt.De miért ő?Nem értem.Miért ma?Miért nem pár hónappal ezelőtt?Csak egy magyarázat van erre.Lehet,hogy most esett át azon a hülye síráson mint mindenki a falkában.Én is átestem rajta.Szörnyű volt.De ez most nem számít,mert itt van nekem egy gyönyörű lány aki csak engem szeret,mostantól.
Nyitott szemmel néztem ahogy ő csukott szemmel,csókolózik.Arca boldogság,szenvedély és meglepődés.És szeretet.Annyi mindent kéne neki mondanom,nem rontom el ezt a pillanatot.Ajkai abbahagyták szám kényeztetését,kinyitotta a szemét.Olyan gyönyörű szeme van!Barna.Gyönyörű barna mint a csokoládé.Ő is a szememet nézte,keresett valamit.Amikor megtalálta nyomott egy puszit a számra.Farkas-farkas szerelem.Ilyenről sem hallott még a történelem.Sam-ék is ki lesznek akadva.Basszus,Sam!

-Minden,oké?Feszültnek tűnsz...-lehelte arcomba.Megsimogattam arcát és leszálltam róla.Ő is felült ezen a kis kanapén,meglökte a vállamat.-Hahó!Figyelsz?-kérdezte csilingelő nevetéssel.

-Sam-en gondolkozok...-mondtam.Erre egész arca elfehéredett.Megrémült.-Nyugi!Csak hát öm...ez érdekes.Még sosem voltam a törzsünk,hogy farkas-farkasba szeret bele.-magyaráztam.Arcába visszatért a vér,visszanyerve eredeti barnás színét.Valamin gondolkodott.Aztán beszédre nyitotta a száját,becsukta.

-Szerintem...-kezdte rekedtes hangon,megköszörülte a a torkát.-Menjünk és mondjuk meg nekik!-mosolygott mint a tejbe tök.Hú!De bátor.Nem is szégyenli.Mondjuk ahogy a suliban ismertem...Ott aztán ő volt a legbátrabb csajszi,kimondta a véleményét,visszafeleselt a tanároknak.Szóval egy igazi kis vadmacska.

-Rendben...-vonakodtam.-De ömmm...nem félsz egy kicsit?Hogy fognak ránk nézni?-kérdeztem egy féloldalas mosoly kíséretében.Elpirult.Csóválta a fejét,hogy nem.-Oké!Akkor indulás.-álltam fel a kanpéról.Felszaladt az emeletre.-Huly?-kérdeztem kicsit pánikosan.

-Csak átöltözöm...-és már lent is volt.Egyszerű farmer ami a comb feléig ért,egy sárga minitop amiből kilógott a hasa.Mondjuk eddig is mindig kint a volt hasa,csak akkor még nem vettem észre.

-Wow....szép vagy.-dicsértem.Erre elmosolyodott és odatáncikált hozzám.Megragadta a kezemet,ujjainkat összekulcsolta.


/Hulein szemszög/


Sétálva tettük meg a rövid utat,Sam házához.Nem tudom mit fognak szólnak,de kit érdekel?!Az a fontos,hogy ő itt van nekem,és én itt vagyok neki.Egész úton vigyorogtam ő meg engem nézett.Kezét egy pillanatra sem engedtem el.Gyönyörű szemei az enyémet keresték,én készségesen fúrtam tekintetem az ővébe.Az éjszaka sötétjében is jól láttam arcának minden egyes vonását,gödröcskéit.Amikor megláttam az erdőn sűrűjén a kis házat,nyomtam egy puszit az arcára és elengedtem a kezét.Futottam a házik és végig kacagtam.Utánam futott de nem gyorsan.Mikor odaértem a házhoz hátrafordultam,még mindig futva.Ez nem volt valami jó ötlet mert nekiütköztem Sam-nek.Erősen megragadta a kezemet és megölelt.Furcsa gesztus volt de elfogadtam.

-Örülök,hogy jobban lettél.-mondta,mosolyogva.-Srácok itt van Hulein!-kiabált be a "srácoknak".A többiek vihogva jöttek ki a verandára,még Jake is.

-Tudjuk mint mentél keresztül...csak azoknak van ilyen akik majd egyszer befognak vésődni!-mondta Jared.Szóval...áhá!Oké...

-Na és ki a szerencsés?-kérdezte Jake.Fejéről már leszedték a kötést így tudott beszélni.Értetlenül néztem rá,bal szemöldökömet felvontam.-Jaj!Tudod miről beszélek...-lökte meg a karomat.Embry állt mellém és átfogva a derekamat.Elállt a lélegzetem.Ilyen könnyen leleplez minket?

Mindenki értetlenül meredt ránk.Én csak Embry arcát néztem,ahogy szemmel farkasszemet néznek.biztos voltam benne,hogy valamit megbeszélnek.De mit?Erősebben szorította meg a derekamat,amitől kicsit megijedtem.Néma csend...ez a kínos csend.Utálom!Kicsit eltoltam magamtól és besétáltam a konyhába.A többiek mint a kis pincsik követtek.Elkezdtem enni egy jókora muffint.Mindenki rám várt.Hogy mondjak valamit.Szépen,lassan befaltam a sütimet,megköszörültem a torkomat.

-Mi van?-kérdeztem flegmán.Jake gurult előre a tolószékében.

-Embry az?-mutatott barátja felé.Én csak bólintottam egyet mire átölelt a derekamnál.-Tudtam,hogy jó pasit fogsz találni...De Embry nem az!Mégis örülök!-nevetett.

-Jake!-szólt Embry.-Ez nem volt valami kedves!-lökte oldalba.

-Bocs haver,pasiból vagyok.-nevetett.A többiek is gratuláltak.Sam értetlenül bámult.



Mikor felkelt a nap odamentem Sam-hez,aki kint ült a hintaszékben.Leültem a koszos verandára,szokásomhoz híven.Nem is vett észre.

-Sam?Mi bajod van?-kérdeztem őt nézve.

-Egyszerűen nem értem...-bámulta a Napot.-Te farkas vagy.Embry is farkas.-rázta a fejét.Tudtam,hogy ez a gond...-Ilyen nincs.De látod mégis!Ezen jobban kiakadtam mint,amikor Jake bevésődött Nessie-be.-mondott példát.Ez fájt!Nagyon fájt.

-Akkor tégy ellene valamit,ha ennyire nem tetszik!-keltem ki magamból és beszaladtam az erdőbe.

Útközben sírva fakadtam.A fájdalom teljesen beterítette a szívemet,mint egy lepel.Nem alakultam át farkassá,abból csak baj lenne.Mindent ott hagytam.Talán örökre,nem tudom.Embry-t is magammal kellett volna hoznom,mégsem tettem.Akkor ő is szenvedhetne ettől az arrogáns fájdalomtól,amit Sam okozott...