6.fejezet

/Hulein szemszög/
Fáradtan ébredeztem,valahol.A parton.Nem sokat hallottam,a lezajlottakból.Kezemmel támasztottam fel a homokból.Mellettem vér.Az én vérem.Automatikusan a fejemhez kaptam,de az már meg volt gyógyulva.Egy kis heget éreztem.Szemét pióca!Megölöm.Vagy már megtették.Egyelőre nem láttam senkit se a parton,még turistákat se.Sötét volt.Magába kerített a düh,hogy itt hagytak.Mivel nincs itt senki,már a parton elkezdtem magamról lekapkodni a ruhákat,úgy futottam be az erdőbe.

Skacok!Van itt valaki?Ha van akkor mi történt?-kérdeztem egyből.Észak felé futottam,arra éreztem friss farkasszagot.

Hulein.Nocsak felébredtél...-küldte a gondolatokat Paul.-Asszem minden oké.Páran kaptunk kisebb bordasérülést,de jól vagyunk.Meglógott!Embry most akart visszaindulni hozzád...


Szépen ott hagytatok a parton!Amikor ez a pióca megszökött!-morogtam.Paul sajnálat jelét küldő gondolatokat adott.Beértem Pault.

Elértük Emily házát.Gyorsan átváltoztam és már futottam is be a házba,mit sem törődve,hogy Paul talán elkapott egy pillanatot rólam és a testemről...

-Embry!-ugrottam szerelmem nyakába.Jobb karja volt bekötözve.-Jaj,istenem!Nagyon fáj?-kérdeztem suttogva.És tényleg aggódtam.Nem vagyok valami aggódós típus,de ha Embry-ről van szó.

-Hulein.Jól vagyok nyugi!Neked,hogy van a fejed?-kérdezte aggódó szemekkel.Megvontam a vállam és leültem mellé.Nagyon hiányzott,féltettem.A sírás kerülgetett ha begondoltam,mi lenne ha ő nem lenne.Szörnyűség,gyötrelem,fájdalom,sírás.-Minden rendben?-kérdezte.Jó karjával átölelt.-Kutya bajom!Ne aggódj!Nézd már tudom mozgatni.-mutatta fel.Meg is nyugodtam.

-Sam,elmehetünk?-kérdeztem reménykedve.-5 napja nem aludtam semmit.-mutattam a szemem alatti karikákra.Nem voltam fáradt,csak Embry-vel akartam kettesben lenni.Sam megvonta a vállát.-Gyere,menjünk!-húztam drágaságom kezét.Elsétáltunk a házunkig.

-Miért akartad őket lekoptatni?-kérdezte szép,kíváncsi hangon.Szembefordultam vele és megcsókoltam.-Á!Szóval ezért...-suttogta.Érzelemmel teli csókot nyomott ajkaimra,majd belökött a házba.Gyorsan csaptam magunk után az ajtót.Embry-t már kerek fél éve ismerem.Soha nem láttam még ilyen feltüzeltnek.

-Embry,szeretlek!-suttogta a csókba.

-El is várom tőled!-nevetett.Nekinyomott a falnak,testünk egy része mindig érintkezett.Az ajkaink.Beletúrtam a hajába és magamhoz rántottam.Fejünk majdnem koccant,de még sem.Ledobta kezéről a kötést és a derekamat szorította erős kezeivel,ajkai lejjebb csúsztak a nyakamra.

Picit felnevettem amikor csikis ponthoz ért.Majd újból ajkai az enyémen voltak.Belemarkolt a hajam,lágyan simogatta a fejem,közben én a mellkasát tapogattam.Minden porcikáját átnéztem,mi hol van,merre,hogyan.Minden erőmet bevetve,lenyomta a földre és ráfeküdtem.Mosolygott hevességemen.Lehervadt a vigyor mert úgy csókoltam meg,ahogy még soha.Tűzzel.Biztos voltam benne,hogy valami égett.Éreztem a szagát...

-Embry...ég a konyha...-mormogta a csókba.Erre felnevetett.

-Dehogy ég!-makacskodott.

-Embry Call!Tényleg ég a konyha!-megfogtam kis buksiját és a konyha felé fordítottam.Álla leesett amikor meglátta a lángokban úszó szobát.-Talán el kéne oltani.Vagy a tűzben csókolózunk!-kuncogtam.Ő persze azonnal felpattant és a poroltóhoz sietett.Eloltotta a szerelemnek hitt lángokat.Nem nagyon égett meg a konyha,csak megpörkölődtek a bútorok.-Elkellet volna zárni a tűzhelyet...-kuncogtam újra.

Kijött a konyhából,felrántott a földről.Újból találkoztak ajkaink.Szó szerint,erőteljesen döntött a kanapéra.Tetszett ez a muris hangulat így magam után rántottam.Nyelveink táncoltak,ajkain kegymást becézgették,testünk egy emberként tapadt egymáshoz.Lekaptam róla a pólót,mire ő is lekapta rólam.Tudni kell,farkas vagyok és ha átváltozok nem vacakolok a melltartóval,így nem volt rajtam.Megbabonázva bámulta melleimet aztán megcsókolta azokat.Megint csókolóztunk.Mire észbe kaptam már csak egy bugyi volt rajtam,Embry-n meg egy boxer.Combjaim közt éreztem,hogy kíván.A tökéletes érzést a józan ész múlta felül.

-Embry.Én még nem állok készen erre.-suttogtam riadtan.Abbahagyta hasam csókolgatását és a szemembe nézett.

-Semmi baj!Én tudok várni.-mondta és leszállt rólam.Sajnáltam,hogy elrontottam azt a gyönyörű hangulatot ami kettőnk közt forrt,nőtt,nőtt, és nőtt.De meghazudtoltam volna magam ha engedem.Még csak 16 és fél éves vagyok.Talán nem bánja ha kicsit várunk nem...

-Embry!Sajnálom.De még korainak érzem.-nem tudtam volna neki hazudni.Kimondtam amit érzek.Ez általában nem gond.

-Ne sajnáld,én voltam túl...-nem talált szavakat.Nem tetszett,hogy magát ostorozza az én félreérthető viselkedésemért.

-De ha akarod,bármikor...-nyeltem egyet.Nem tudtam miért mondtam el,csak rossz volt látni ahogy szenved.

-Nem akarom,hogy miattam tedd meg!Majd ha készen állsz rá.-jelentette ki határozottan.Örültem,hogy nem akar siettetni,az fájna...Felkapkodtam magamra a ruháimat,és ő is.

-Ha..Hara...Haragszol rám?-dadogtam.Leült mellém a kanapéra.Fejemet a vállára hajtottam.-Mert ha igen nyugodtan mond meg!Nem szeretném ha csak azért csinálnád,amit csinálsz,hogy engem meg ne bánts!-néztem rá kölyökkutyaszemekkel.

-Nem haragszom.Csak nagyon kínosan érzem magam...-suttogta a hajamba.Ezen meglepődtem.Mindenre számítottam csak arra nem,hogy kínos.

-Kínosan?-kérdeztem kíváncsin csillogó szemekkel.Lenézett rám és megcsókolt.

-Tudod.Majd nem meztelen voltál és...öm.Hát.-magyarázkodott.-Tudod van a...-akadt el.Annyira aranyos volt vergődése,ahogy próbálja elmagyarázni mi van a pasiknak.Felnevettem.

-Értem én,szerelmem.Nem kell magyarázkodni.Te is nagyon ömmm...jól néztél ki.-nevettem.Felvonta a szemöldökét amitől még jobban nevettem rajta.

-Mi olyan vicces?-érdeklődött.-Rajtam nevetsz?-játszotta a szomorú kisfiút.Még jobban nevettem.-Hulein ez csúnya dolog...Szólok anyukámnak...-szipogott.

-Soha nem nevetnélek ki!-megcsókoltam.Hosszan visszacsókolt,beletúrt a hajamba.-Embry,megint kezded!-figyelmeztettem mielőtt én is elvesztem az eszem.

-Bocsánat...-puszilt arcon.Legszívesebben leteperten volna,de ami azután jön,abban nem voltam biztos.


Bocsánat,hogy rövid lett!Remélem a tartalma kárpótol titeket!Nesztek egy kis zene,hogy legyen mit hallgatni komi írás közben!