13.fejezet

Sziasztok!Hát jó gyorsan hozom az új fejiket...(igazából már nagyon elszeretném kezdeni a második könyvet)És nagyon örülök a 18 rendszeres olvasómnak!(Csak jó lenne ha méltóztatnátok komit írni!!!!)Na itt a 13 feji:


                                            13.fejezet


Szörnyen rosszul éreztem magam.Gondolkodni kellett volna,mielőtt átváltozom...Hülye,hülye,hülye!-dorgáltam magam.Ennél figyelmetlenebb már nem is lehetnék...Paul gondolatai,meg a sok információ itt cikázik a fejemben,mint ezernyi kolibri.Össze kell szednem magam!Hol vagyok?Merre menjek?Olaszországban?Európában?Bárhol is...el kell tűnnöm!Hirtelen ötlettől vezérelve kelet felé kezdtem futni.Paul engedélyt kért gondolataim megnyitására,de elutasítottam.Nem kell,hogy még a magánszférámban is kutakodjon.Bundám elég hosszú volt,ezért lassabban mozogtam.Kellett nekem hajat növeszteni...Mögöttem a szél új illatokat hozott magával.Hatan!Lábaim egyszeriben iramodtak futásnak,talán olyan gyorsan mint Leah.Versenyt futottam hat vámpírral.Le merek fogadni,hogy köztük van az a Demetri fazon,aki nyomkereső.Körmeit a földbe vájtam,amikor megláttam a lakott területet.Egy szép oldalcsúszással megoldottam a dolgot.Csapdában vagyok!-jött a felismerés és Paul-nak továbbított gondolat.Betrappoltam az erdőbe,visszaváltoztam és felvettem egy a "szexi" lepelt.Már csak két perc és ideérnek...Kifutottam az egyik utcára az emberek közé.Idegesen rángatták a fejüket a ruhám láttán,meg persze mezítláb voltam.Lehajtott fejjel kullogtam valami tök ismeretlen helyen.Szent Ég!Ez tényleg Olaszország!-gondoltam,mikor megláttam újra a Volterra-t.Ennél szerencsétlenebbül nem jöhetett volna ki a helyzet.A hat vámpír szorosan mögöttem jött,mire én hirtelen megfordultam.Egy magas,izmos,ijesztő férfibe ütköztem.Mogorva feje még ijesztőbben virított a hatalmas csuklya alatt.A többire már rá se mertem nézni.Ugyanaz a lány -aki fent volt a szobában-,megragadta a kezem és húzni kezdett egy árnyákos sikátorba.Enyhén rángatta a kezem,de azt hittem eltöri a csuklómat.Egy másik pióca a hátamat bökdöste,hogy menjek gyorsabban.Bent álltunk a sikátorban,belöktek egy ajtón.Öklendezni támadt kedvem ettől a bűztől.Mennyi vámpír lehet itt?Vagy járhatott itt?Alig tudtam megkülönböztetni az illatokat,mert egybefojt.Egy liftben voltunk,pedig alig telt el két másodperc.Ekkor vettem észre,hogy a nagydarab csávó a hónom alatt fogva emelget.A torkomból jövő hatalmas morgás sem ijesztette meg.Menekülő út után kutattam,nagy sajnálatomra nem találtam semmit.Ez avval volt egyenlő,hogy meghalok avagy sem.A lehet szavazni akkor a HALÁL!De egyáltalán nem úgy tűnt,mintha ez egy kvízshow lenne,vagy ilyesmi.Meg akarom tudni miért vagyok.Ajkaimat beszédre nyitottam,de a szőke kiscsaj -aki tényleg pici volt-,rám sziszegett.Leintettem.
-Mit akarnak tőlem?-tettem fel a legkézenfekvőbb kérdést.A csávó kilökött a liftből -majdnem tanyáltam egyet.
-Aro majd elmondja...-jegyezte meg halkan egy fiú.Ránéztem és pontosan olyan volt,mint a kis szőke lány,csak fiú kiadásban.Összeborzongtam a gondolatra,hogy vámpír ikrek.Jane és Alec.Tudom mikre képesek.
-Öltözz át!-utasított Jane és kinyitott előttem egy ajtót.Lassan,oldalazva beléptem.Egy fekete trikót találtam ott,egy hozzáillő farmerrel.Hál Isten,találtam még egy cipőt is.Felkapkodtam a ruhákat és kiléptem a bűzbe.Alec karon ragadott és húzni kezdett egy hatalmas ajtó felé.Gyorsan verő szívem most ezerszer gyorsabban vert a félelemtől.Kitárták az ajtót előttem és több vörös szempár rám szegeződött.Szívem a torkomban dobogott a kísérteties arcok láttán.Nem tudtam elképzelni,hogy lehet ennyi vámpír egy helyen.Mindegyiken a csuklyás kabát díszelgett,a fekete különböző árnyalataiban.A vámpír főarcoknak volt a legsötétebb.A félelmem azon nyomban eltűnt,amikor viccelődni kezdtem ezekkel a piócákkal.Vállaimat kirántottam a nagydarab karmai közül,emelt orral néztem az egy fejjel alacsonyabb Aro-ra.
-Gyermekem...hát megérkeztél!-nyalizott a köcsög.Megvontam a vállam.Még,hogy a gyereke...A többiek felszisszentek erre a szóra,nekem pedig egy gúnyos mosoly ült ki az arcomra.Aro apó leintette őket,és felém közeledett a hálóingjében.Védelmezően magam elé raktam a kezeimet és hátrálni kezdtem,de egy hideg kéz visszatartott.-Ne félj...nem fogunk bántani!-ígérte.A hazugság hallatán röhögnöm kellett.
-Attól,hogy vámpír és hálóingben járkál,nehogy azt higgye félek magától!-köptem a szavakat.A kezek megszorították a vállaimat,mire azok roppantak.-Most eltörted a vállam te barom!-kiabáltam rá,közben a csontokat rendezgettem.Mikor azt éreztem minden oké velük,magam mellé lógattam a kezem és együtt hallgattam a bárókkal csontjaim ropogását,ami a gyógyulást jelzi.Annyi hét után újra önmagam lehettem.Elvégre ki mer beszólni egy vámpírnak?Főleg Aro apónak!Az apóka közelebb lépett és a kezem után nyúlt.Tudtam mi a képessége,nem állt szándékomban megmutatni neki a gondolataimat.-Hátra!-morogtam rá.Annál inkább jött és elkapta a jobb karom.Tekintete a semmibe meredt.Egyes részeknél összehúzta magát,máskor mosolygott.A fájdalmas többször előfordult.Ahogy láttam szemében az életem foszlányait,elöntött a bánat.Szívembe citromlevet öntöttek,amitől majdnem sírtam.Végül elengedte a kezem és hátrált egy lépést.
-Érdekes...már értem mi az a bevésődés...-ejtette ki áhítattal a szavakat.
-Akkor tudja azt is,el kell mennem hozzá!-vágtam közbe.Helyeslően bólogatott.
-Elhagytad.
-Nem számít!-dörrentem rá.Nevetve tapsikolni kezdett.-Most kiröhögsz?-tettem felé fenyegetően egy lépést.Az összes vérszopó támadóalakzatba állt fel mestere előtt.-Rohadjatok meg,ti retkes vérszopók!-fordultam el.Futni kezdtem a nyitott ajtó felé,testemen remegés tömege futott át.Indultak utánam,de már késő volt.Farkas voltam életnagyságban.Mostanában szokásom ablakokon kiugrani ezért ez most sem maradhatott el.
-Huly!Indulunk érted!-hallottam meg Sam Alfa hangját.Megkönnyebbültem hallgattam,hogy mind itt vannak és értem jönnek.Embry gondoltai szúrták a vesémet.



Rövid,tudom!Komit!