6.fejezet

                               6.fejezet
/Henriett Call szemszög/

David Teers-nek pont akkor volt jó napja.Már majdnem a Ciara háza előtt volta,amikor egy autó állt meg mellettem.Fekete szín,sötétített ablakok,kecses forma.Elaléltam az autó láttán,de tovább sétáltam mini bőröndömmel a kikopott,macskaköves járdán.Karomon végigfutott a borzongás,mire az ajtó kicsapódott.David állt előttem teljes életnagyságban,szemével jól megnézett.Kikerültem a hatalmas testű férfit,de ő finoman megragadta a karomat.Másik kezével az államat fogta,s lágyan megcirógatta ujjbegyével az felső ajkamat.Kibújtam az ölelésféléből,de ő makacsul ragaszkodott hozzám.A nyakamon lévő kötést vizsgálta,majd hamar túltette magát rajta,s újból az én szemeimbe nézett.

-Neked is szia,David.-törtem meg a kínosnak nem éppen mondható csendet.Elmosolyodott és a kocsija felé intett.

-Fuvart…?Úgy látom készülsz valahova.-mutatott a bőröndömre.Sietve bólintott,utána beszálltam az anyósülésre.Elégedetten dobta be magát ő is az autóba,majd rátaposott a gázpedálra.Dav elég tisztának tűnt,nem láttam semmi hátsószándékot még a tetteiben.Néha-néha felém pislantott,én mindig máshova néztem.Nem értettem,hogy most miért ilyen kedves velem,aztán megszólalt.-A Rob fiú elköltözött.-jegyezte meg.Bólintottam és a rádió után kezdtem nyúlni.Az övé előbb ért oda,ezért benyomta és rátette „mancsát” a kezemre.Óvatosan elhúztam a kezem és ráfektettem a combomra.Leparkolt.A sötétben alig láttam valamit,pedig igyekeztem kivenni valamit az ablakon keresztül.

-Hova hoztál?-kérdeztem gyerekes hangon.Elnevette magát és lezárta az ajtókat.Nagyot nyeltem és taszigálni kezdtem az ajtómat.-Dav!-sikítottam rá.

-Ssss!Itt hiába sikítasz bébi!-biztosított.Gondolhattam volna…Olyan hülye vagyok!Védekezően fontam körbe magamon a kezeimet,nehogy hozzám érjen.Hirtelen az ülésem kidőlt,a fejem nekicsapódott a műbőr ülésnek.Felnyögtem,s mire észbe kaptam David már teljesen rám mászott.

-Szállj le rólam!-taszigáltam izmos mellkasát,amiről a szemem láttára került le a póló.Befogta a számat és utána visítozhattam…

/Robert Black szemszöge/

El sem hiszem,hogy már két hete elmentünk otthonról.Henriett hiánya semmin sem könnyített,minden percben róla járt az eszem.Mit csinálhat?Jól éri magát?Biztos meg van egyedül…Ma van a szülinapja,de nem mertem neki SMS-t küldeni.Paramore együttes Decode c. számát hallgattam teljes hangerővel,ami egy cseppet megnyugtatott.Apa már vagy százszor felszólt,hogy halkítsam le a zenét,nagyban tojok rá mit akar.Átkellet gondolnom az akkor történteket.Egyszerűen képtelen voltam nem elfelejteni az arcát,amikor kijelenti,hogy gyűlöl.Arcomat a párnába fúrtam,de nem a könnyek miatt…elnyomtam egy kiáltást,amiért ilyen barom vagyok.Nélkülem az a lány nagyon elveszett,emlékeztem David Teers szavaira,amikor kihallgattam mit beszél a barátaival.”A csaj úgy is az enyém lesz…”-idéztem magamban szavait.Fogaimmal kettéharaptam a párnát,utána levágtam az ágyról.Most már biztos behálózta az a szemétláda,de nem tudok közbeavatkozni.Szégyellem magam,amiért az vagyok ami.Korcs…Ő egy tiszta lélek,nem érdemel egy ilyet mint én.Belerúgtam az ágyba.

-Rob,fiam!Ha befejezted a szobád rongálását,gyere le vacsorázni!-kiáltotta túl Jake a zenét.

-Pump it…-mondtam és leültem az asztalhoz.Anyu mosolyogva rakta elém a rántott húst.Elnyomtam egy fintort..amióta megkostóltam Henriett vérét,azóta inkább a vért kívánom.Lábammal a ritmust ütöttem,ami a Black Eyed Peas számára ment,mivel a fülemben fülhallgató díszelgett.Nessie elém rakta az ételt,de én eltoltam.

-Rob,drágám!Már két hete egy falatot sem ettél…-emlékeztetett anya.Megvontam vállam.A székem hangosan felnyikordult és én elhagytam a szobát.Jacob még mormogott valamit utánam,de rohadtul nem érdekel mit gondol rólam.Ledőltem hatalmas franciaágyamra,az életemen merengtem.Valamiért nagyon rossz előérzetem volt,de már késő.Az érzés elhatalmasodott rajtam,kezeim remegtek,mintha sokkolóval ráznák.Mindennél jobban akartam látni a lányt,akit szeretet.Félek,hogy ő nem úgy érez mint én,persze gyűlöl,így semmi esélyem.Feladtam az önmarcongolást,feltéptem az ablakot és szeretett városom felé vettem az irányt.Senki/semmi meg nem állíthat,amíg nem látom,hogy az élete teljes nélkülem.Őrületes sebességgel száguldottam át a forksi erdőn,ahol gyerekké futkároztam apuval.

                                       *******************************************

Elértem úti célomat,New York-ot.Megálltam az egyik hotel mellett,átvettem a ruháimat,mert elég piszkosak voltak.Miután végeztem az apróságokkal,a háza felé indultam.Senki nem találtam ott,csak egy üres,kihalt szobát.A nevelőszülők vígan ittak valami szeszes italt,a gyerek meg ezerrel nyomta a rock zenét.Hát persze…18 éves lett.Mesélte,hogy azonnal elhúz innen.De ilyen gyorsan?Beleszippantottam a levegőbe,de nem találtam az illatát.Elfelejtettem volna?Az egész várost körbemászkáltam őt keresve,míg nem egy kocsmánál felerősödött a szag.Láthatatlanul benyitottam és beültem az egyik boxba.Tényleg ott volt,a pultnál ült,lehajtott fejjel,szomorú szemekkel.Whisky kólát iszogatott,egy úr társaságában aki valami hajóútról mesélt neki.Heny néha elsóhajtott egy „aha,érdekes”,”oh,tényleg?” közbeszólást.Látszott rajta,hogy egyáltalán nem figyel a csávóra,csak hogy a poharában mindig legyen ital.A pasi lelépett és ő egyedül maradt.Lehúzta az italt,majd újra töltött.Rossz volt nézni az egészet.A ruhái kicsit szakadtak,arca –emberi szemmel nem lehetett látni-piszkos,ajkai lefelé konyúltak.Megint kért a csapostól egy újabb kört,most ízlelgette is a piát.Bizonytalanul beletúrt a hajába,sóhajtott és elnyúlt a pulton.Fejét az üveglapra hajtotta,úgy bámulta a zenegépet.Egy részeg férfi rácsapott a fenekére,ő mintha észre sem vette volna.Belemarkolt a pohárba és szétzúzta a kezével.A szilánkok felszántották a bőrét,friss vércseppek leszáguldottak a tenyerén.

-Heny!Ne már!-méltatlankodott a csapos.-A héten ez a negyedik.-rázta a fejét.Szóval nem most van itt először.Heny megvonta a vállát és kiszedte a szilánkokat.Lélegzet visszafojtva figyeltem a „műsort”.Bárcsak tudnék segíteni!Keze a hasára csúszott,majd kirohant a női mosdóba hányni.Hangos köhécselése megtörte a zenegép okozta zajt.Végül kisétált az ajtón,ledobott egy tízest a pultra,felvette a kabátját és elhagyta a kocsmát.Az ajtónál egy bőrönd díszelgett,amit magával húzott.Gondolkodás nélkül utána mentem,hátha bajba kerül.Amit láttam az megrémített.A csizmája szárába egy 38-as revolver volt dugva,amit mindenki tökéletesen láthatott.Leült a járdaszegélyre,s várta a taxit.A falak árnyékába bújva,néztem elkeseredett arcát.Előkapta a régi mobilját és bepötyögte a számot.

-Értem jönnél?-szólt bele rekedtes hangon.Jó volt újra hallani a hangját,de a csilingelés hiányzott belőle.-Szerinted?-kérdezett vissza egy férfi hangot.-Kösz,Nick.-hálálkodott és lecsapta a telót.Egyáltalán nem ismertem semmilyen Nick-et…ekkor egy fekete Mercedes állt meg a lány mellett.

-Elvihetlek?-húzta le az ablakot egy…vámpír.A szemüvege alól sütöttek aranybarna szemei,amiket a lányra meresztett.

-Mintha nem azért hívtalak volna…-sóhajtott Heny.Értetlenül figyeltem a jelenetet,amint Heny beszáll a kocsiba semmi kétely nélkül.Szomorúan fordultam haza.Bármi is történt vele ebben az életben,amíg távol voltam,nem segíthetek semmiben.

/Henriett Call szemszög/

-Hogy érzed magad?-kérdezte Nick.Nem válaszoltam semmit,pedig lett volna mit.Legszívesebben elsüllyedtem volna a bőrülésben,mert rossz emlékem támadt.Ő most a legjobb barátom,s ez megnyugtatott.A fejem irtózatosan fájt,hála whisky kólának.Nem panaszkodok,csak magamnak köszönhetem.Izzadt kezeimmel megtöröltem a homlokomat,az elhaladó házakat figyeltem.-Mikor akarod abbahagyni?-tért egy régen lezárt témára.

-Kuss.-vágtam oda.-Nincs szükségem a tanácsaidra.Igazán megérthetnél…-kezdtem.

-Befogod fejezni!Világos?Hoztam neked amit kértél…-terelte másra a témát.Az előbbi kérdésére bólintottam.Nick-et egy barban ismertem meg,azután hogy David kedvére eljátszhatott velem.Felvitt magához Nick,de a húgaként tekint rám,sosem bántana vagy rosszabb.

-Szeretlek.-öleltem át a hideg testet.Fél kézzel magához húzott,csókot lehelt a fejem búbjára,aztán elengedett.Könnyeim pattogni kezdte a szememben,letöröltem őket.

-Hova akarsz menni?.kérdezett rá.Ha tudná milyen tervet eszeltem ki,ő maga ölne meg.

-Majd meglátom…de egyelőre csak a kocsi kell.-zártam rövidre témát.Megálltunk a háza előtt,kiszálltam és bementem a jó meleg lakásba.Elégedetten dobtam magam a kanapéra,miközben Nick a csomagomat hozta be.Nagyon erős,s okos meg hát olyan régiesen beszél,mintha a nagypapám lenne.Ezért is szerettem,mert mindig tudott valamit a rossz időkben.Szokásához híven,kotorászni kezdett a hűtőben valami kaja után,de ezúttal szóltam neki,hogy nem vagyok éhes.Nincs senkije,pedig szívdöglesztő pasas.Párszor megjegyeztem,hogy kéne neki csaj,de ő azt mondta jó magányosan.Nekem is jobb lenne úgy,de akkor elvesznék,mint szürke szamár a ködben.Óvatosság kedvéért,leraktam pisztolyomat az asztalra,nehogy véletlenül elsüljön.Benyomtam a házi mozit,ami a magnóra volt kötve.Kesha,Tik tok száma ment,mire én ujjongani kezdtem.

-Tik tok…-dúdoltam a szöveget.Nick ezen jót nevetett,mert rohadt hamis hangom van.Mellette nem törődtem ilyen hülyeségekkel,csak önmagamat adtam,mint Rob mellett.Ő már nincs…jobb is így!Vele kezdődött minden,amiért most itt vagyok.Az emlékemet csak a zene tudta elnyomni,s a jókedv.A szám végeztével,fáradtan borultam be az ágyamba.-Holnap itt leszel!-kötöttem Nick lelkére.Bólintott és eltűnt az ajtóban.Nem akarok egyedül maradni ebben a világban,soha!Minden bizonnyal nem élném túl.Annyi minden történt velem,olyan kevés idő alatt.Talán nem minden történik véletlenül,lehet megérdemlem ezeket a szörnyű dolgokat.Ma van a szülinapom,de senki sem köszöntött fel.Mert nem szóltam senkinek,hogy kéne.A teszt dobozját szorongattam idegesen,nem akartam hogy pozitív legyen.Nem tudnám elviselni,hogyha attól a seggfejtől lenne gyerekem.Elmormogtam egy imát,ami persze pont hogy nem sült el jól.Ott volt…a megváltozhatatlan tény.Ez lett belőlem…Felordítottam és minden ami a kezem ügyébe került szétdobáltam.-A francba is!-bőgtem.-Miért kell ezt csinálni velem,bazd meg!-ordítottam az ég felé.-Fogadjunk élvezed a szenvedésemet.-sírtam erőtlenül.Kezemmel a szemeimet törölgettem.-Nincs mit tagadni…Rob nélkül csak EGY ember vagyok…-zokogtam.-Minek tagadni,hogy SZERETEM?-kiáltottam.Kint esett az eső…Milyen drámai!Átváltottam ordító,síró,hisztis módba.A fiókban kezdtem kotorászni egy éles tárgy után,amit meg is találtam.A hentes késsel a kezemben távoztam a házból,ki az esőbe.Ahogy kiléptem a ruhám egyből átázott.A szomszéd házból üvöltött a zene,aminek nagyon örültem.Leültem egy fa tövébe és a kést szorongattam.Viszlát világ,viszlát Nick,viszlát szerelem,ami reménytelen!Minden fájdalom eltűnik,s csak a nagy semmi marad.Ennyi lenne az életem?!Ennyi.Megéltem a fénykoromat,innentől nincs dolgom ezen a kibaszott bolygón.Egy szántással elvégeztem a dolgomat,átadtam magam a fájdalomnak.Csak bámultam,ahogy a vér belefojlyk a mellettem lévő tócsába,s megszínezi a poshadt vizet.Senki sem tökéletes,ahogy én sem.Nekem elég gondom volt,aminek most végleg vége.Szemhélyaim lecsúkódtak,csak a gyengülő szívdobogásomat hallgattam.

Tiszta depi  ez a rész!Remélem várjátok a következőt!5 komit kérek…

You are PERFECT!!!!!