1.fejezet
Elég nyúzottan ébredtem.Charlie-a nevelőszüleim fia-ezerrel nyomatta a rock zenét.13 évesen ilyen szar izlése van,nem irigylem.Mindig ez van,persze őt sosem szidják le.Engem viszont mindig,bármit is csinálok.Kiskoromban megettem egy pudingot,leszidtak.Elkapcsoltam a tv-t,leszidtak.Akár csak egy hajszálnyit megsértem a kicsi fiacskájukat,leszidnak.Amióta erre rájöttem,mármint hogy akármit csinálok leszidnak,nem jövök haza csak este felé.Nem kell nekem olyan otthon,ahol folyton csak bántják az embert.Feltornáztam magam az ágyamon,körbenéztem a szobámban,hogy minden a helyén van e.Nagyon apró szobám van,épp hogy befértek a szükséseges bútorok,de mivel keveset vagyok itthon ezért nem számít.Sosem volt gondom az életemmel,elfogadtam bármi történjék.Ma lesz az első napom az új suliba.Szuper…Valami öreg pasas adományozott pénzt és pont nekem.MSA egy stréber suli.Tanulni kell,balettozni kell és még figyelni az órán.Semmi kedvem ezt csinálni,de már átirattak,szóval nincs visszaút.Azóta utálom a sulit amióta csak élek.Már óvadásként elleneztem az egészet.Őszintén szólva a szünetek a legjobbak.Itt New York-ban minden szép és jó,de ha a feka negyedben laksz,az már kevésbé.Vannak jó fejek,meg vannak seggfejek.Ha hozzászoksz,hogy bármikor kirabolhatnak,akkor okés a helyzet.Én már 10 évesen egyedül mászkáltam esténként,de annak már 7 éve.Igaz,akkor majd be voltam szarva és féltem a sötétben.De azóta megtaláltam a helyem a világban.Vannak barátaim,akiket a családomnak tartok.A szüleim állítólag meghaltak,vagyis Sidney és Jason szertint,ők a nevelőszüleim.Ki nem állhatom őket,mert nagyon kényesek és szigorúak.Folyton olyan dolgokra akarnak kényszeríteni,amit nem akarok.Jazz balett meg ilyen hülyeségek.Nagyon kicsi házunk van és picike udvarunk.Három szoba összkomfort.Sosem gondolkoztam azon milyen lehet gazdagnak lenni.Jason szerint akik idehoztak ebbe a putriba,azok nagyon gazdag emberek,mert az első pár évben névtelen leveleket kaptunk egy csekk kíséretében.Persze a leveleket sosem láttam,azt nem mondták meg miért.Kíváncsi lennék a családomra,akik ilyen gazdagok.De akkor miért kellett engem egyáltalán idehozni?Biztos valami félresikerült terv vagyok.Már megszoktam,hogy mindenki semmikellőnek tart,kivéve akik ismernek.Annál nincs rosszabb,ha lenézik az embert,de tudod,hogy van valami amik nekik nincs.Erre majd később visszatérek…Egyenlőre örülök,hogy nem valami sznob családban nőttem fel,ahol az ember mindent megkap amit csak akar.Itt meg kell küzdeni azért,hogy elérj valamit.Persze jó lenne mindent megkapni,de az úgy nem igazságos.Ha már van akkor adj másnak.Ahogy én ismerem a gazdagokat,azok sosem adnak a másiknak.Nekem csak egy elektromos kütyüm van,az iPhone-om.Sajnos Jason mindig kidobta az ilyen cuccaimat,ezért döntöttem ennél a készüléknél.Tudok rajta netezni,zenét hallgatni és telefonálni.Három az egyben.De ez se volt ingyen.Öt hónapi zsebpénz és spórolás.Komásan másztam ki az ágyamból,utána a folyosóra.Ott gyorsabbra vettem a tempót,mert Charlie mindig szekálni szokott reggel.Berohantam a fürdőbe és elkezdtem a reggeli előkészületeimet.Nem jó a közös fürdő mert mindenkinek itt van a ketyeréje.Sidney tamponjaitól a frász jön rám,Jason szájvize meg valami rohadt büdös,Charlie a fogkeféjét pedig sosem mossa ki,ezért ez is nagyon büdös.Áldom a sorsot,hogy én nem ilyen trehánynak születtem.Ámen!Miután végeztem a fürdőben visszamentem a szobámban,de útközben bevertem a lábamat a komódba.Jajgatva,de végre elértem az uticélom.Lekapkodtam a ruháimat és felvettem egy csípő tréninggatyát,türkizkék,mélyen kivágott trikót és az ágy alól előszedett fehér bokazoknimat.Kint volt legalább harmic fok,pedig már szeptember vége van.Felvettem a hátitáskámat és letrappoltam a lépcsőn.Minden reggel megszámolom a lépcsőfokokat,ami 15 darabból áll.Lent a nappaliban Charlie-t és Jason-t találtam.Jason szokásához híven egy sörös dobozt szorongatott,Charlie pedig tv-ét nézett.A konyha felé menet összekötöttem a hajamat egy hajgumival,mert a szemembe lógott.Sidney égett rántottája csapta meg az orromat.Nem tud főzni,nem is fog tudni.A koszt pocsék,sokszor én főzök.Köszöntem neki,ő meg elmormogott egy sziát.Megszoktam,hogy bunkó velem.Örülök,hogy nem vagyok a vérszerinti lánya,mert akkor örököltem volna ezt a ronda orrot,mézszőke hajat.Jason-től szerintem a száját örököltem volna,de az se valami csodás.Sajnálom Charlie-t,mert elég csúnya gyerek lett.A születése után kezdtek megutálni a szüleim.Rájöttek,hogy minek nekik egy árva,ha lehet saját.Nos én szívesen lennék más gyereke,mint sem az övék.Kivettem a napi narancslevet a hűtőből és beleittama dobozba.Sidney egyből kiabálni kezdett,mire én leintettem.Visszaraktam az italt és megfogtam egy müzliszeletet.Odasétáltam Jason-höz és kivettem zsebéből a pénztárcáját.Előkotortam belőle egy tíz dollárost,majd visszaraktam a helyére a tárcát.Ennyit erről.Felkaptam a Nike cipőmet és kimentem a házból.Az utca pora elködösítette a reggeli napot,pár kissrác kint focizott az út közepén,közben valami ócska Chevy dudált rájuk.A buszmegálló felé menet összefutottam pár haverrel,akik az este bulira hívtak el.Nem ígértem semmit,de lehet elmegyek.Szeretek bulizni,inni viszont sosem szoktam,max egy kólát.Jó bulikra járnik,mert kevesebbet agyok otthon.Megjött a busz,vettem egy jegyet.Egészen az MSA művészeti suliba vitt,pont előtte rakott le.Egyből megtaláltak a lenéző pillantások.Nem vagyok valami szépen felöltözve?Na mindegy.Átvágtam a lenéző tömegem és a titkárság felé vettem az irányt.Sosem voltam szégyellős,kedvesen mosolyogtam a vörös hajú titkárnőre.Elintéztem vele a papírokat és mentem az első órámra.Spanyol volt.A tanárnak furcsa akcentusa volt,mindig sejpítettem az „r” betűnél.Fél óra alatt megszoktam,utána már szinte én is úgy beszéltem mint ő.Szünetben zenét hallgattam,le merném fogadni,hogy akik elmentek mellettem mind hallották.A többi óra ugyanúgy telt,mint az első.Firkáltam,zenét hallgattam és dudorásztam.Néhány órán jegyzeteltem,felírtam a házit meg a tanulni valót.Az itteni órák sokkal megterhelőbbek,ezért spéci suli ez.Elérkezett az ebédszünet.A menzán mindenki kint ült az udvaron,mert jó idő volt.Sóhajtva láttam,hogy már kifosztoták a kajakészletet.Egy vegatál még érintetlen volt,ezért azt választottam.Még vettem hozzá egy ásványvizet,majd kisétáltam az udvarra.Csalódottan néztem,hogy egyáltalán nincs hely sehol.A suli különböző klikkjei együtt ültek.Az okostojások,csinibabák,lúzerek,sportolók stb.Sokan néztek felém és sutyorogtak.Nagyot sóhajtottam és leültem a B épülethez vezető lépcsőre.Utána senki sem foglalkozott velem.Villámmal piszkálgattam az ételt,hátha eltűnik a tányéromról.A saláta viszont nagyon is ragaszkodott a tányérhoz.Lenyeltem egy falatot és rájöttem talán nem is olyan rossz ez.A második falatnál beleharaptam valami keménybe.Láthatatlanul kiköptem az étel,magam mellé csúsztattam az tálcát.Előkaptam az iPhone-omat és játszani kezdtem egy autós játékkal.Az egy idő után meguntam,megnéztem az e-mailjeimet.Nem volt új levelem,semmi dolgom nem volt.Nekidőltem a falnak és körbeszemléltem azt udvart.Téglafal kerítette körbe,mint egy börtönt,a diákok vaspadoknál ültek,az asztalt fakószürke.Unalmas az egész hely.Sehol egy bulis hely,ahol magnó szól,a srácok az asztalon táncolnak és rappelnek.Szemem egy eldugott asztalon akadt meg.Egyedül ült,csak meredt maga elé és az asztalon ütötte a ritmust.Fején fülhallgató díszelgett,idáig hallottam a zenét.Eminem,No love című száma hasította a köztünk lévő teret.Fekete haj,mélybarna szemek.És ami hasonló volt közte és köztem,a réz barna bőre.Hirtelen ő is rám nézett.Zavartan kaptam le róla a szemem.Felkaptam a táskámat,még egy pillantást neki szenteltem.Kezével intett az előtte lévő helyre.Körbenézem hátha valaki másnak integetett.Kezemmel magamra böktem,válaszként bólintott.Lassan közeledtem felé,nehogy pofára essek,hogy mégsem én vagyok az.Összekaptam az arcvonásaimat,ami most elpirulva virított.Felvettem a maszkomat és magabiztosságot mutattam.Türelmetlenül trappolt a lábával és kivillantotta rám fehér fogsorát.Beugrottam a pad másik oldalára és ráemeltem a tekintetemet.Szemeivel engem fürkészett és várt,hogy én mondjak valamit.Torkomon akadt szó,ne tudtam mit mondani.Ő viszont annál inkább.
Elég nyúzottan ébredtem.Charlie-a nevelőszüleim fia-ezerrel nyomatta a rock zenét.13 évesen ilyen szar izlése van,nem irigylem.Mindig ez van,persze őt sosem szidják le.Engem viszont mindig,bármit is csinálok.Kiskoromban megettem egy pudingot,leszidtak.Elkapcsoltam a tv-t,leszidtak.Akár csak egy hajszálnyit megsértem a kicsi fiacskájukat,leszidnak.Amióta erre rájöttem,mármint hogy akármit csinálok leszidnak,nem jövök haza csak este felé.Nem kell nekem olyan otthon,ahol folyton csak bántják az embert.Feltornáztam magam az ágyamon,körbenéztem a szobámban,hogy minden a helyén van e.Nagyon apró szobám van,épp hogy befértek a szükséseges bútorok,de mivel keveset vagyok itthon ezért nem számít.Sosem volt gondom az életemmel,elfogadtam bármi történjék.Ma lesz az első napom az új suliba.Szuper…Valami öreg pasas adományozott pénzt és pont nekem.MSA egy stréber suli.Tanulni kell,balettozni kell és még figyelni az órán.Semmi kedvem ezt csinálni,de már átirattak,szóval nincs visszaút.Azóta utálom a sulit amióta csak élek.Már óvadásként elleneztem az egészet.Őszintén szólva a szünetek a legjobbak.Itt New York-ban minden szép és jó,de ha a feka negyedben laksz,az már kevésbé.Vannak jó fejek,meg vannak seggfejek.Ha hozzászoksz,hogy bármikor kirabolhatnak,akkor okés a helyzet.Én már 10 évesen egyedül mászkáltam esténként,de annak már 7 éve.Igaz,akkor majd be voltam szarva és féltem a sötétben.De azóta megtaláltam a helyem a világban.Vannak barátaim,akiket a családomnak tartok.A szüleim állítólag meghaltak,vagyis Sidney és Jason szertint,ők a nevelőszüleim.Ki nem állhatom őket,mert nagyon kényesek és szigorúak.Folyton olyan dolgokra akarnak kényszeríteni,amit nem akarok.Jazz balett meg ilyen hülyeségek.Nagyon kicsi házunk van és picike udvarunk.Három szoba összkomfort.Sosem gondolkoztam azon milyen lehet gazdagnak lenni.Jason szerint akik idehoztak ebbe a putriba,azok nagyon gazdag emberek,mert az első pár évben névtelen leveleket kaptunk egy csekk kíséretében.Persze a leveleket sosem láttam,azt nem mondták meg miért.Kíváncsi lennék a családomra,akik ilyen gazdagok.De akkor miért kellett engem egyáltalán idehozni?Biztos valami félresikerült terv vagyok.Már megszoktam,hogy mindenki semmikellőnek tart,kivéve akik ismernek.Annál nincs rosszabb,ha lenézik az embert,de tudod,hogy van valami amik nekik nincs.Erre majd később visszatérek…Egyenlőre örülök,hogy nem valami sznob családban nőttem fel,ahol az ember mindent megkap amit csak akar.Itt meg kell küzdeni azért,hogy elérj valamit.Persze jó lenne mindent megkapni,de az úgy nem igazságos.Ha már van akkor adj másnak.Ahogy én ismerem a gazdagokat,azok sosem adnak a másiknak.Nekem csak egy elektromos kütyüm van,az iPhone-om.Sajnos Jason mindig kidobta az ilyen cuccaimat,ezért döntöttem ennél a készüléknél.Tudok rajta netezni,zenét hallgatni és telefonálni.Három az egyben.De ez se volt ingyen.Öt hónapi zsebpénz és spórolás.Komásan másztam ki az ágyamból,utána a folyosóra.Ott gyorsabbra vettem a tempót,mert Charlie mindig szekálni szokott reggel.Berohantam a fürdőbe és elkezdtem a reggeli előkészületeimet.Nem jó a közös fürdő mert mindenkinek itt van a ketyeréje.Sidney tamponjaitól a frász jön rám,Jason szájvize meg valami rohadt büdös,Charlie a fogkeféjét pedig sosem mossa ki,ezért ez is nagyon büdös.Áldom a sorsot,hogy én nem ilyen trehánynak születtem.Ámen!Miután végeztem a fürdőben visszamentem a szobámban,de útközben bevertem a lábamat a komódba.Jajgatva,de végre elértem az uticélom.Lekapkodtam a ruháimat és felvettem egy csípő tréninggatyát,türkizkék,mélyen kivágott trikót és az ágy alól előszedett fehér bokazoknimat.Kint volt legalább harmic fok,pedig már szeptember vége van.Felvettem a hátitáskámat és letrappoltam a lépcsőn.Minden reggel megszámolom a lépcsőfokokat,ami 15 darabból áll.Lent a nappaliban Charlie-t és Jason-t találtam.Jason szokásához híven egy sörös dobozt szorongatott,Charlie pedig tv-ét nézett.A konyha felé menet összekötöttem a hajamat egy hajgumival,mert a szemembe lógott.Sidney égett rántottája csapta meg az orromat.Nem tud főzni,nem is fog tudni.A koszt pocsék,sokszor én főzök.Köszöntem neki,ő meg elmormogott egy sziát.Megszoktam,hogy bunkó velem.Örülök,hogy nem vagyok a vérszerinti lánya,mert akkor örököltem volna ezt a ronda orrot,mézszőke hajat.Jason-től szerintem a száját örököltem volna,de az se valami csodás.Sajnálom Charlie-t,mert elég csúnya gyerek lett.A születése után kezdtek megutálni a szüleim.Rájöttek,hogy minek nekik egy árva,ha lehet saját.Nos én szívesen lennék más gyereke,mint sem az övék.Kivettem a napi narancslevet a hűtőből és beleittama dobozba.Sidney egyből kiabálni kezdett,mire én leintettem.Visszaraktam az italt és megfogtam egy müzliszeletet.Odasétáltam Jason-höz és kivettem zsebéből a pénztárcáját.Előkotortam belőle egy tíz dollárost,majd visszaraktam a helyére a tárcát.Ennyit erről.Felkaptam a Nike cipőmet és kimentem a házból.Az utca pora elködösítette a reggeli napot,pár kissrác kint focizott az út közepén,közben valami ócska Chevy dudált rájuk.A buszmegálló felé menet összefutottam pár haverrel,akik az este bulira hívtak el.Nem ígértem semmit,de lehet elmegyek.Szeretek bulizni,inni viszont sosem szoktam,max egy kólát.Jó bulikra járnik,mert kevesebbet agyok otthon.Megjött a busz,vettem egy jegyet.Egészen az MSA művészeti suliba vitt,pont előtte rakott le.Egyből megtaláltak a lenéző pillantások.Nem vagyok valami szépen felöltözve?Na mindegy.Átvágtam a lenéző tömegem és a titkárság felé vettem az irányt.Sosem voltam szégyellős,kedvesen mosolyogtam a vörös hajú titkárnőre.Elintéztem vele a papírokat és mentem az első órámra.Spanyol volt.A tanárnak furcsa akcentusa volt,mindig sejpítettem az „r” betűnél.Fél óra alatt megszoktam,utána már szinte én is úgy beszéltem mint ő.Szünetben zenét hallgattam,le merném fogadni,hogy akik elmentek mellettem mind hallották.A többi óra ugyanúgy telt,mint az első.Firkáltam,zenét hallgattam és dudorásztam.Néhány órán jegyzeteltem,felírtam a házit meg a tanulni valót.Az itteni órák sokkal megterhelőbbek,ezért spéci suli ez.Elérkezett az ebédszünet.A menzán mindenki kint ült az udvaron,mert jó idő volt.Sóhajtva láttam,hogy már kifosztoták a kajakészletet.Egy vegatál még érintetlen volt,ezért azt választottam.Még vettem hozzá egy ásványvizet,majd kisétáltam az udvarra.Csalódottan néztem,hogy egyáltalán nincs hely sehol.A suli különböző klikkjei együtt ültek.Az okostojások,csinibabák,lúzerek,sportolók stb.Sokan néztek felém és sutyorogtak.Nagyot sóhajtottam és leültem a B épülethez vezető lépcsőre.Utána senki sem foglalkozott velem.Villámmal piszkálgattam az ételt,hátha eltűnik a tányéromról.A saláta viszont nagyon is ragaszkodott a tányérhoz.Lenyeltem egy falatot és rájöttem talán nem is olyan rossz ez.A második falatnál beleharaptam valami keménybe.Láthatatlanul kiköptem az étel,magam mellé csúsztattam az tálcát.Előkaptam az iPhone-omat és játszani kezdtem egy autós játékkal.Az egy idő után meguntam,megnéztem az e-mailjeimet.Nem volt új levelem,semmi dolgom nem volt.Nekidőltem a falnak és körbeszemléltem azt udvart.Téglafal kerítette körbe,mint egy börtönt,a diákok vaspadoknál ültek,az asztalt fakószürke.Unalmas az egész hely.Sehol egy bulis hely,ahol magnó szól,a srácok az asztalon táncolnak és rappelnek.Szemem egy eldugott asztalon akadt meg.Egyedül ült,csak meredt maga elé és az asztalon ütötte a ritmust.Fején fülhallgató díszelgett,idáig hallottam a zenét.Eminem,No love című száma hasította a köztünk lévő teret.Fekete haj,mélybarna szemek.És ami hasonló volt közte és köztem,a réz barna bőre.Hirtelen ő is rám nézett.Zavartan kaptam le róla a szemem.Felkaptam a táskámat,még egy pillantást neki szenteltem.Kezével intett az előtte lévő helyre.Körbenézem hátha valaki másnak integetett.Kezemmel magamra böktem,válaszként bólintott.Lassan közeledtem felé,nehogy pofára essek,hogy mégsem én vagyok az.Összekaptam az arcvonásaimat,ami most elpirulva virított.Felvettem a maszkomat és magabiztosságot mutattam.Türelmetlenül trappolt a lábával és kivillantotta rám fehér fogsorát.Beugrottam a pad másik oldalára és ráemeltem a tekintetemet.Szemeivel engem fürkészett és várt,hogy én mondjak valamit.Torkomon akadt szó,ne tudtam mit mondani.Ő viszont annál inkább.
-Robert Black.Haveroknak csak Rob…-törte meg a csendet.Levette a fülhallgatóját,én meg kihúztam fülemből a heccetet.Várta,hogy mondjak valamit,de én nem tudtam kinyögni semmit.
-Jaj,bocsi!Heny vagyok!-tértem vissza a jelenbe.Nem tudom,hogy hol voltam,talán a zene hatása alatt.Visszamosolyogtam.-Új vagyok.Te miért ülsz egyedül?-kérdeztem,mert ez jutott az eszembe.
-Mert utálom ezt a suli….apám iratott ide.-fintorgott.Egyetértően bólogattam.
-Sajnállak…engem is akarom ellenére dobtak a mélyvízbe.-nevettem keservesen.-Mióta jársz ide?-kíváncsiskodtam.Elémtolt egy hamburgert.-Kösz.-hálálkodtam és falni kezdtem.
-Két éve…itt kezdtem a gimit.-magyarázta.Nem akartam bunkó lenni,ezért ránéztem amikor beszélt.Bólintottam.-Jó étvágyat…-vigyorgott.Bincentettem a fejemmel.-Itt laksz a környéken?
-Nem igazán…-kerültem a válaszadást.Nem hiszem,hogy elmondom neki milyen környéken lakok.-Te?-kérdeztem vissza.
-Khhhm….az erdőbe.-nyögte nevetve.Kérdőn vontam fel a jobb szemöldököm.-Ezt bonyolult…-magyarázta.Gondoltam nem akar róla beszélni,nem firtattam.Végeztem a burgerrel,ittam rá egy kis vizet.Beállt a kínos csönd köztünk.
-Mennem kell…-néztem a telefonom kijelzőjére.Ha még elakarom érni a buszt,akkor sietnem kell.Felakartam állni,lágyan megfogta a csuklómat.
-Látlak még?-kérdezte reménykedő szemekkel.Húú!Nem tudtam mit mondani,ezért bólintott és halkan hozzá tettem.
-Holnap találkozunk…-mosolyodtam el halványan.Kibontakoztam az erős kézből és a menza kijáratán távoztam.Furcsa ez a srác.Tetszett,hogy ennyire ragaszkodik hozzám.Vagy csak képzelődök…Tök mindegy,az a lényeg,hogy eljussak a klubbig.A folyosón sétáltam,megálltam a szekrényemnél és bedobtam a könyveimet.Egy lány irigy pillantásával találtam magam szembe,amit nem tudtam mire vélni.Eddig azt hittem lenéznek,most meg irigykednek.Felszálltam a buszra és New York,Night nevű klubjába indultam.Ott szoktam nézni a táncosokat,a haverokkal hülyülünk,kólát szürcsölök és pasikon legeltetem a szemeimet.Még sosem volt pasim,ez így elég ciki 17 évesen.A barátnőim is folyton szekálnak miatta,de én elvagyok magamban.Van elég gondom,nem kell hogy még egy pasit is ápoljak.Tanulnom kell,balett órákra járni –pffúj-,suliba járni,takarítani otthon,főzni és még lógni is a srácokkal.Aztán este meg csak úgy bedőlök az ágyba,mint egy hulla.A busz megállt a klubnál és én leszálltam róla.Ciara nevű barátnőm már ott várt engem kitárt karokkal…
Na ez volna az első fejezet!Remélem mindenkinek tetszett…JKérek három komit és elkezdtem írni a második fejezetet!!!!!
