9.fejezet

/Henriett Call szemszög/
Kedvtelenül ébredtem.Hasamat szorosan átkaroltam,úgy battyogtam le a lépcsőn.Charlie elment,megbízik bennem.Tanácstalanul járkáltam fel,s alá a házban.Szóra nyitottam a számat,suttogni akartam valamit a szobának,illetve a nappalinak.Nem mertem felmenni a titokzatos,eltűnt Bella szobájába.Félek,hogy elsírom magam,s eltalálok én is tűnni.Szegény Charli-nak már 20 éve eltűnt a gyermeke.Erre a gondolatra ökölbe szorult a kezem.Mesélte,hogy volt egy fiúja a lányának.Edward Cullen.Valamiért ismerősen csengett ez a név...Talán rokona lett volna Carlisle Cullen-nek?A lényeg mégis az,hogy összeházasodtak,elég korán.Aztán furcsa dolgok történtek,azt mondta Charlie.Bella megváltozott,örökbe fogadtak egy gyermeket,aztán pár évvel később eltűntek.Bármi is történt ezután,senki sem beszél róla többet.Próbáltam megemészteni a forksi életet,de nem igazán megy.Mindenki ismer mindenkit,mindenki tud mindent,kivéve én.Nekik én csak egy vakfolt vagyok a tökéletes városi idillben.Miért vagyok itt?-tettem fel magamban a költői kérdést.Erre még én sem tudtam a választ.Ciara folyton,csak panaszkodott,hogy nem tudja majd eltartani a gyereket és engem.Ezért inkább eljöttem,csak a kocsiját magammal hoztam.Remélem nem haragszik...Régen annyira vak voltam!18 évesen megakartam szökni otthonról,bejárni America-t és jókat bulizni.Most meg itt ülök "tök" terhesen,egy idegen pasas házában,s halványlila gőzöm sincs mit kezdjek magammal.Egyedül nem megyek sok mindenre,segítség kell.Ugrottam egyet,s máris a fürdőben voltam öltözködni.Igaz,még nem tudom hova megyek...Miután elkészültem,kirohantam a ház elé.Egy nő állt Bella régi furgonja mellett.Csak a ruhájából tudtam megállapítani,hogy tényleg nő,mert az arcát sál,szemüveg,sapka takarta.Hirtelen hátrakapta a fejét.
-Jó napot...-nyögtem.-Segíthetek...?-tettem fel egy nagyon hülye kérdést.Senkit se ismerek.
-Nem köszönöm.-felelt kellemesen csengő hanggal a lány.-Charlie esetleg...nincs itthon?-kérdezte rejtélyesen.Nem tetszett nekem ez az itthon szó.Lehet csak képzelődök.
-Nincs.-feleltem tömören és kikerültem a nőt.-Viszlát.-köszöntem,meg sem várva mit mond.Most biztos bunkónak tart,s az egész városban ezt foglya vagy terjeszteni.Nem is baj!Legalább majd elkerülnek az emberek.Össze-vissza bolyongtam az utcákon,egy boltot keresve.Szerencsémre fél órával később meg is találtam.Érdekes nevére egy pillanatra megtoppantam."Newton üzletlánc"-ez lengett a bolt tetején.Az üzletláncot kicsit ízlelgettem,mert még sosem hallottam erről.Megfogtam egy kocsit,majd besétáltam a középnagyságú épületbe.Nem mondanám,hogy sokan mászkáltak,csak néhány ember csoszogott kómásan a sorok között.Egyből a gyümölcsök felé indultam,ahol az epret kerestem.Ráfáztam,mert epernek nyoma sem volt.Felsóhajtottam,bedobtam egy almát a kosárba.A vásárlás lekötötte a figyelmemet,szinte mindent elfelejtettem.A hentes pulthoz értem,gondoltam összeütök valami vacsorát Charlie-nak és nekem.Enyhén őszes,borostás férfi állt a pult mögött.Eredeti hajszíne szőke lehetett,de az ősz szálak és a kopaszodás nem segített ennek megfejtésében.
-Jó reggelt!Mit adhatok?-szólalt meg jól begyakorolt monoton hangon.Szemei tágra nyíltak,mikor meglátott.-Nem idevalósi?-kérdezte nagyobb érdeklődéssel.Megráztam a fejemet.
-Most költöztem ide.Henriett Call vagyok.-nyújtottam kezet.
-Embry Call lánya?-nyújtott ő is kezet.Összevontam a szemöldököm.Embry Call???-kérdeztem magamban.
-Nem....én...New York-ból jöttem.-magyaráztam.Bólintott.
-New York.-ízlelgette a szót.-Én a maga helyében nem jöttem volna,ebbe a kihalt,veszélyes városba.
-Veszélyes?-döbbentem meg.Erőltetetten felnevetett és megint bólintott.
-Folyamatos eltűnések,gyilkosságok.Már a gimnáziumot is bezárták,ahova én gyerekként jártam.Csak az idősek maradtak,a fiatalok álmokat kergetve,félve elmenekültek.De még azóta is fogyóban a város.Hamarosan már szellemváros leszünk.-magyarázta rémhangon suttogva.Egy picit megrémített ez a tény,de mégsem tántorodtam vissza attól,hogy itt éljek.
-Én nem félek.-jelentettem ki.Felnevetett.
-Majd fog.-nevetett.-Miért jött?-kérdezte,közben egy bárddal szeletelt valamilyen marhahúst.Ez a beszélgetés kezdett ijesztővé válni,de azért válaszoltam.
-Keresem....-kerestem a szavakat.-A múltamat.-akaratlanul is lepillantottam a hasamra.Abban az egy másodpercben lepergett előttem az életem,van miért küzdeni.
-Pontosabban?-kérdezgetett a már-már idegesítő férfi.
-Mit mondott?Hogy is hívják?-semmi kedvem nem volt udvariaskodni,de muszáj picit jobb benyomást kelteni.A férfi komor arcot vágott,kisfiús vonásai viszont azonnal visszatértek.
-Mike Newton.-ez a két szó mindent megmagyarázott.Ő az üzletvezető,régóta él itt,ismeri az embereket.
-Én...Dr.Cullen-t keresem.-tértem a lényegre.Miie felpillantott a húsok közül,mélyen a szemembe nézett,majd elnevette magát.
-Az a pasas már 10 éve halott.-nevetett.Értetlenül pislogtam rá.10 éve???De én alig egy éve beszéltem vele.Képkockák villóztak az elmémben,sehogy sem fért be az a tíz év.Valakit biztosan ismerhet közülük.egy olyan személy nevét vettem a számra,akit el akartam volna felejteni.
-Robert Black?Ő biztosan nem halott...-ez volt reményem utolsó szikrája,de nagy fájdalmat okozott kimondani a nevét.Erősebben kezdtem szorítani a bevásárló kocsit,a fájdalom ostorcsapásként ért.Legszívesebben elfutottam volna,jó messzire,hogy Mike-nak ne kelljen válaszolnia a kérdésemre.Ő viszont már nyitotta a száját,arcán lágy mosollyal.
-Itt lakik nem messze.A bátyjával és annak a barátnőjével.Kedves emberek...-magyarázta,s én minden szavát szinte ittam.Nem akartam hinni a fülemnek,hogy tényleg itt van.De ha meglát...-az örömképek máris elillantak.Biztosan nem a régi ént látná,hanem egy elhanyagolt és morcos kinézetű terhes lányt.Féltem a végzettől,a megvetéstől,meg még kitudja mitől.Órámra pillantottam,mely fél 4-et mutatott.Elköszöntem Mike-tól,kifizettem az árut és egyből indultam "haza".Szemem akaratlanul is megragadt egy utcatáblán.Pontosan az volt,amit Mike leírt nekem.Vaciláltam néhány percig a dologról,de tovább mentem,bár nem igazán akartam.Olyan hülye vagyok!addig halogatom a dolgokat,míg végül már...-nem találtam a megfelelő szavakat.Befordultam Charlie házának utcájába,a hasam görcsbe rándult,minél jobban közeledtem a házhoz.Valami mágnesesség vonzott,ami egyszerűen megmagyarázhatatlan.Egy kocsi parkolt a ház előtt...




 nos,visszatértem! :DD remélem tetszett ez a rövidke fejezet,igaz nem valami eseménydús,de a következő ígérem az lesz !!! ahogy régen is ,most is 5 komi és elkezdem írni a fejezetet !!! :PP legyetek jók,jó erőt a komiíráshoz !